Bacsó Kristóf Triad & Lionel Loueke
Pannon Blue lemezbememutató koncert (2017. február 17. - BMC Opus Jazz Club).
Tavaly október végén jelent meg Bacsó Kristóf Triad formációjának albuma, amelynek - egyik - különlegessége, hogy minden számban szerepel Lionel Loueke, a benini származású, de már igen hosszú ideje az Egyesült Államokban élő neves jazz-gitáros,
A Pannon Blue cimű lemezt 2015 novemberében rögzítették a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjának színpadán, nagyrészt élőben, koncertkörülmények között.
Az alkotó művészek szűk másfél évet követően tértek vissza a "tetthelyre", hogy a nagyközönség előtt, ünnepélyesen is bemutassák az új lemez anyagát. A magyar közönséget nem hagyta hidegen ez az esemény, teltház fogadta a nagyszerű zenészeket.
A nyitány egy kollektív, szabad improvizációs darab volt, amely megteremtette a hangulatot a „Hannah is Here” című számnak, amely - a szerzőt, Bacsót idézve - összefoglalja az egész lemez hangulatát. Loueke a szinte "márkajelzésének" tekinthető, afrikai énekléssel kísért, rendkívül ritmusos, ujjal pengetett gitározásával vezette be a darabot, Nyugat-Afrikába röpítve a hallgatóságot. Bacsó Kristóf nagy lélegzetű, kiváló improvizációja után Lionel Loueke remekül felépített, szinte már "zúzósnak" nevezhető szólóval hozta tűzbe a közönséget, és láthatóan zenésztársait is.
A Triad és a vendég gitáros láthatóan és hallhatóan igencsak egy hullámhosszon mozogtak végig a koncert során. Juhász Márton dobos az egykori Euro-African Playground nevű saját alapítású zenekarában játszott afrikai alapokon nyugvó jazz-rockot, amely igazán jó kapcsolódási pontot jelent Loueke játékához. A zongorista Oláh Tzumo Árpád nagyszerű művészete sokszor felidézi Herbie Hancock-ot, akinek a zenekarában Loueke is megfordult. Ők amúgy mindketten tanultak a jazz-képzés "világcsúcsát" jelentő Monk Institute-ban is. Amúgy mind a négy óvilágban született muzsikus képezte magát és töltött hosszabb rövidebb időt a jazz őshazájában, az Amerikai Egyesült Államokban. (Konkrétan Bacsó és Juhász a Berklee-n végzett, Tzumo 1 évi Berklee után került a Thelonious Monk Institute-ra, Loueke pedig végig járta a Berklee-t, majd a Monk Institute-ot is!)
Második számként a „This Is for Ornette” hangzott el. Nomen est omen, szabadon áramló zenében bontakozik ki a szép téma, amely után Tzumo játszott emlékezetes zongoraszólót.
Ezután következett a koncert egyik csúcspontja. A „Nu Blue” hipnotizáló groove-ját, amelyet Juhász Márton a legkisebb megingás nélkül tart fenn, az egész teremben megfigyelhető fej-, láb-, és felsőtest-mozgás reagálja le. A trükkösen ritmikus, a magyar népzenét és a bluest is magában foglaló témát követően ismét Tzumo szólója bűvöli el a közönséget, aki aztán "sound-master" oldalát villantja meg Lionel remekbe szabott és egyéni ízű gitárszólóját kísérve. A zongorán szintetizátor, mellette effektekkel felfegyverzett Fender Rhodes. Tzumo ezekből varázsol elő izgalmasabbnál izgalmasabb hangzásokat.
A koncert első felét a groove-centrikus „Angry Little Pig” zárta, amelynek előadásából ezúttal Bacsó szólóját, valamint Loueke elektronikus zenei effektekkel kísérletező intróját emelném ki.
A második rész egy trióban előadott számmal, a „Don't Turn Back”-kel indult. Juhász kolomppal díszített dob-kíséretét és a főhős Kristóf remeklését élvezhette a közönség. Ezután csatlakozott ismét a gitáros vendég, és egy olyan Bacsó kompozíciót adtak elő, amelyet rögzítettek korábban, de nem került rá a lemezre, annak ellenére, hogy csak akár izgalmas témája miatt is feljogosította volna erre.
A koncert befejezéséhez közeledtét jelezte a „Who Never Came Back” című ballada, amelynek effektekkel díszített szopránszaxofon bevezetője az egész este egyik legemlékezetesebb része volt számomra.
A pannon betyárok pampákon megélt kalandjait felvillantó Bacsó Kristóf szerzemény feltette a koronát az estére. Loueke gitárszólója hatására Juhász Marci végre igazán elengedte magát, és az egész számban rendkívül energikus és inspirált játékkal kísérte társait. Remek, belemenős zenélésnek lehettünk tanúi! Méltán aratott sikert zenekar, amelynek még egy ráadásra is maradt ereje. Ez utóbbi hip-hopos befejezése biztosította, hogy jókedvűen induljon haza a közönség.
Egy igen kiforrott hangzású zenekar kiváló lemezének bemutatója nem is sikerülhetett volna jobban. Talán remélhetjük, hogy nem utoljára láthattuk a magyar jazz kiemelkedő fiatal egyéniségeit és benini gitárvirtuózt egy színpadon...
