Sing! Sing! Sing! – ezt a dalt ugyan senki sem énekelte tegnap este, de ez volt a mottó
A jövő jazz hangjai – hirdette műsorfüzetében a Budapest Jazz Club. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszékének ének szakos hallgatóinak féléves bemutatóján megismerhettük az utánpótlást. Az iskolában folyó magas szintű jazz-énekesképzésnek köszönhetően nagyszerű koncertet élvezhettünk végig. Köszönet a két kiváló tanárnőnek, Lakatos Áginak és Urbán Orsinak, és a klasszikus hangképzést tanító Szűcs Katalinnak.
A bemutatkozó fiatalok változatos programmal léptek színpadra, a swingtől a be-bopig, a blueson át a jazz-rockig hallható volt minden, amit ebben a műfajban énekelni lehet. Kivétel nélkül mind megmutatták, hogy tehetségesek, érdemes figyelni rájuk és lesz helyük a pályán. Biztos, hogy sokukkal fogunk találkozni a későbbi évek során. Természetesen van még mit csiszolni, a színpadi rutin sem mutatkozott meg mindenkinél egyformán, de erre való az iskola és a minél több fellépés közönség előtt. A közönséget szokni kell, még az olyan lelkeset is, mint a BJC közönsége. Volt, akinek meg kellett volna mutatni, hogy ahol azok az emberek ülnek félhomályban, az nézőtér, és illik párszor arra is fordulni, a konferálást érthetően, nem kapkodva kell elmondani, de ezek tanulható dolgok. A lényeg hogy a tekinteteken látszott az adott dal átélése, a szemekben égett a tűz, a hangok szépen csendültek fel. Sikerült a különböző stílusú darabok bemutatása, a lassú – gyors mellett zenekarral és egy szál hangszer kíséretében is kellett énekelni, de előfordult duóban előadott szám is.
Elsőként Csillag Júlia lépett színpadra. A „Gee Baby” és az „It Could Happened to You” hangzott el. Gyárfás Péter (Gyárfás „Gyafi” István kisebbik fia! – A szerk.) zongorán, Mayer József bőgőn, Schlosser András gitáron, és Kárpáti Benedek dobon voltak a kísérői.
Hevesi Lia következett, az „It Might as Well Be Spring” című dalban Tkalics Bence kísérte gitáron, a „Comes Love” zenekarral került bemutatásra, a harmadik számot, „Aqua de Beber”, duóban énekelte a visszatérő Csillag Júliával.
Egri János Jr. jött harmadikként, őt unokatestvére Oláh Krisztián kísérte zongorán, Schildkraut Vilmos bőgő és Markosi András dob társaságában. Ha az Egri és Oláh nevek valahonnan ismerősek, az nem a véletlen műve. Krisztián hű maradt a papa hangszeréhez, Jancsi egyelőre nem érdeklődik a bőgő iránt. Jól fogta meg az „On Green Dolphin Street” hangulatát és a „You Don’t Know What Love Is” előadása is tökéletes volt.
Bolyki Sára kapta meg a mikrofont és belekezdett egy dögös bluesba. „Black Coffee”. Lehunyt szemmel valamelyik bronxi klubban érezhettük magunkat. Fekete zene, fekete hang, de szemünket felnyitva látjuk, hogy ez egy fehér lány, nem Bronxból, hanem a Bartókról. (A második száma, a Four" volt.) Ő még csak első évfolyamos, te jó ég, mi lesz később…
Márkus Luca zárta az első részt. Ütemes taps volt jutalma jól választott és szépen előadott két dalának. A „Darn That Dream” és az „After You’ve Gone” szerepelt műsorában.
A szünet után Eszes Viki új zenekari kíséretet kapott. Szabó Péter ült a zongorához, Hoffer Miklós tenorszaxofonozott, Gombos Péter baszusgitározott és Zombori Attila dobolt. „Cry Me a River” hangzott el elsőként. A második számaként előadott „Besame Mucho”-t (félig magyarul „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám”, félig spanyolul) bensőségesen énekelte az őt zongorán kísérő Lakatos Róbertnek.
„What Are You Doing the Rest of Your Life”, Lakatos Róbert maradt a zongoránál, Varga Zita énekelt. A „Love Me or Leave Me” már zenekarral került bemutatásra.
Németh Ibolya Tkalics Bence gitár kíséretével énekelte az „In a Sentimental Mood” örökzöld dallamait, majd az „Easy to Love” –ra visszatért a zenekar.
Gazda Fanni is Tkalics Bencével kezdett, a „Chrystal Silence” lírája után megszólalt mögötte a zenekar, és következett a „High Wire”. A csinos énekesnő nagy sikert aratott.
Utolsóként Horváth Cintia mutatkozott be. Tanáraként zavarba lennék, hogy mit is tanítsak még neki! Ez a lány mindent tud! Káprázatos hang, tökéletes mozgás, jól választott ruha. Profizmusa egy apró mozzanatban is megmutatkozott. Miután Borbényi Dániel gitár kíséretével előadta az „A Case of You” című számot, eltette az útból a fölöslegessé vált kottaállványt, hogy a következő „The Dry Cleaner from Des Moines” alatt ne csak halljuk, de lássuk is. Apróságnak tűnik, de aki tudja, hogy a látvány hozzátartozik a produkcióhoz, és figyel arra, hogy a közönség oldaláról mi látszik, az profi.
Vokál zárta az estét. Az összes fellépő énekes felsorakozott a színpadon, kiegészülve énekelni tudó zenészekkel, mivel a férfi szólamokat amúgy csak Egri Jancsi képviselte volna. A kórus összeállt, Lakatos Ágnes tanárnő vezényletével felhangzott a „Come in and Stay Awhile”, majd befejezésként a „Circle Song”.
Mindenki elégedetten távozhatott a hosszú koncert után. Sok tehetséges, ragyogó énekest ismerhettünk meg, nevüket most még ízlelgetjük, de minél hamarabb érdemes lesz megtanulni.
