A Juhász Márton Quartet precíz eleganciával debütált nagy sikerű koncertjén a Budapest Jazz Clubban, november 29-én
A Budapest Jazz Club prospektusa a Juhász Márton Quartet összeállítását még a következő képen hirdette: az együttesvezető Juhász Márton dob, Ávéd János szaxofon, Gáyer Mátyás zongora és Barcza Horváth József bőgő. De még a Harmónia Jazzműhely szervezője, Pallai Péter 29-én a Jazzma.hu lapunkban megjelent beharangozójában is ezt az összeállítást ígérte és szép szavakkal mutatta be az együttes tagjainak eddigi tevékenységét. (Érdemes rákattintani az érdeklődőknek a remek cikkre.) Csak a gond ott volt, hogy Barcza Horváth Józsefnek ugyanazon a napon a BMC-ben Gadó Gábor Triójában kellett játszania. Így történt azután, hogy a meghirdetetthez képest, a bőgős poszton csere történt. A fiatal, tehetséges Grazban idén tavasszal diplomázott Farkas Norbert bőgőzött, méghozzá igen remekül, jól beilleszkedve az együttesbe. Persze ennek oka az is volt a jó alkalmazkodó készségén túl, hogy Gayer Matyi triójában már évek óta együtt játszanak, hisz mindketten nagykanizsaiak. (Legutóbb a BJC-ben június 7-én láthattuk őket nagy sikerrel együtt játszani.) Ávéd Jánost egy másik, bemutatkozásával komoly elismerést aratott együttesben, Bágyi Balázs New Quartet-jében a Vigyázó Sándor Művelődési Házban volt szerencsém látni-hallani október 27-én. De a BJC-ben is e koncert másnapján (november 30-án) láthatta a közönség a Bágyi Balázs New Quartet-ben. (Erről Márton Attila kollégánk ír!) Juhász Márton is szinte haza jár, mert a BJC-ben már több formációban megfordult, de talán a legkülönlegesebb koncertet a Piano Bench Trio-val adták június 6-án.
A szokásostól eltérően, a Harmónia Jazzműhely szervezői (Pallai Péter és Kerekes György) ez alkalommal nem vezették be a koncertet. (Gondolom más elfoglaltságuk okán.) Így a nem túl nagyszámú (kb. 30-40 fős), de lelkes közönség azt láthatta, hogy az együttes felvonult a színpadra és mindjárt két számot előadott. Ezután mutatta be Juhász Márton a zenész társait és bekonferálta a két elhangzott darabot. Az első egy cool-os hangulatú standard, az "All of You" feldolgozása volt. Egyébként az elhangzott darabok mindegyike standard volt, a quartet arculatára igényesen hangszerelve. A második szám egy Joe Henderson szerzemény, a "Black Narcisuss" is melankolikus gyönyörű tenorszaxofon sound-dal varázsolt el.
De a harmadik már egy vérbeli bebop, Monk "Evidence" című darabja, amit ragyogó stílusérzékkel, lendületesen játszott az együttes. Többkörös remek improvizációkkal bűvölték el a közbe tapsoló közönséget. Gayer Matyi korához képest technikailag is kiérlelt billentés kultúrával és modern akkord készlettel pörgette a szólóit.
Játékuk a tradíciókra épült, feldolgozásaik mégis friss modern elemekkel teli volt. A következő számban Ávéd János tenor játéka engem Dexter Gordon fénykorára emlékeztetett (már amikor persze nem ütötte ki a drog, vagy az alkohol a mestert).
Improvizációjába belecsempészett néhány örökzöld melódia részletet (és persze nála szó sincs a példaképhez hasonló doppingszerekre). Ez a szép hosszú című darab, a z "I Can't Believe That You're in Love with Me" volt.
A végére egy kiadós dobszólót játszott Juhász Marci, amiben az eddig visszafogott dobjai igen csak neki szabadultak egy csupa ötlet ritmikai varázslatra. A szünet előtti utolsó darab is egy szerelmes nóta volt, az "I've Never Been in Love Before". Elsöprő lendülettel, ragyogó bőgőszólóval Farkas Norbitól és a többiektől is. Ezzel a fergeteges gyors számmal köszöntek el a szünetre.
A rövidnek ígért, de hosszabbra nyúlt szünet után, Ávéd János elmerengő tenorral indította a dögös nótát, Shorter "Deluge" című darabját vezette elő a remek négyes. Itt is olyan színvonalú muzsikálásról volt szó, amit talán a kamarazene (persze a jazz értelmében) fejez ki a legjobban. Mert Goethe írta valahol, hogy a kamarazene nem más, mint értelmes emberek beszélgetése. Kifinomult játékuk valami ilyesmit sugároz.
Ezután a szépséges "Everything Happens to Me" hangzott el. A témát szokatlan 3/4-es ritmusban ismertették, majd behízelgően finom szólók következtek. A következő darab a "Softly, as in a Morning Sunrise" a bőgő és a dob (-seprű) duettjével indult és egy kellemes húzós swing alakult ki belőle. Színházi berkekben az járja, ha egy puska van a színen, az a darab végére el is sül.
Így volt ez Ávéd János szopránszaxofonjával is. Eddig ott árválkodott, de itt előkerült, méghozzá egy fergeteges dob-szoprán duettre is. De itt még egy csillogó Gayer Matyi szólót és egy vérbő bőgő remeklést is megtapsolt a nagy (kis?) érdemű közönség.
Ezt az "’S Wonderful" közismert melódia latinos feldolgozása követte, Stan Getz-re emlékeztető tenor sound-dal. Matyi beigazolta lüktető zongoraszólójával, hogy a latin világban is éppen úgy otthon van. Persze Juhász Márton sem maradhatott ki, egy karakteres, ötletekkel teli dobszólót kerekített ki. A befejező számot úgy kezdték, hogy a ritmusszekció egy bluest intonált és eközben Juhász Marci újra bemutatta az együttes tagjait, majd megköszönte a "lelkes közönség" tapsait és bekonferálta Coltrane „Bessie's Blues" című szerzeményét. Kitűnő feeling-gel végig szólózott búcsúzóul a csapat minden tagja.
A késői óra ellenére kitört a vastaps, nem engedett a közönség. Ráadásnak a "The Way You Look Tonight" című tempós nótát játszotta még el, meglepő frissességgel a Juhász Márton Quartet, a végén kitartó tapsözönnel a családias közönségtől.
A sztárallűröktől mentes, elegánsan nagyokat szólózó, precíz hangszereléseket bemutató fiatal muzsikusokat joggal ünnepelte a kis számú közönség. Ennek az együttesnek a bemutatkozó, (állítom, hogy Európa-szintű) koncertje nagyobb számú közönséget érdemelt volna. Ők is beigazolták, hogy bátran lehet a standard-eket feldolgozni, ha igazi zenész egyéniségek merítenek belőlük ötletgazdag újszerű hangszerelésekkel. Reméljük, hogy még sokszor találkozhatunk ebben a felállásban hazai jazz pódiumokon a Juhász Márton Quartettel!
