A Beatles és a jazz – Eleanor Rigby (1971-1980)

2013. március 15., Maloschik Róbert

A dalt és szövegét 1966 tavaszán írta Paul McCartney, kimondottan az az év nyarán megjelentetett Beatles LP-re (Revolver). A felvételt pár héttel később, április 28-án és 29-én rögzítették. Az utolsó simításokat pedig június 6-án hajtották végre.

Több szempontból is szürrealisztikus az „Eleanor Rigby”. Hisz addig a szövegek többnyire a szerelemről szóltak, ez pedig a magányosságról. Aztán a sejtetések, hogy tulajdonképpen két liverpooli sírkőről vette Paul a két főszereplő (Eleanor Rigby és Father McKenzie) nevét… És George Martin dupla vonósnégyeses hangszerelése sem volt addig túl megszokott (konkrétan nem volt ilyen!) a Beatles életében.

Az un. „double A-sided” kislemezt (másik A-oldalán a Yellow Submarine-nal) 1966. augusztus 5-én jelentették meg Angliában. 11-én iratkozott fel a slágerlistára, majd 18-ától 4 héten át listavezető volt. 12 hetes „listáskodása” alatt több mint egymillió példányt adtak el belőle a szigetországban.

Amrikában augusztus 8-án dobták piacra, 20án került fel a listára, de a világszerte sokmillió Beatles rajongó meglepetésére és csalódására csak a második helyig jutott. Úgy tűnik, az amerikai popzene kedvelők nem voltak vevők a vonósnégyesekre…

Az LP-t Londonban 1966. augusztus 5-én dobták piacra. 1966. augusztus 13-tól 1967. június 3-ig, vagyis 34 héten át vezetett és többszörös platinalemez lett. (Igaz, közben volt egy közel kéthónapos „interruptus”, hisz 1966. december 10-től hét héten át az „A Collection of Beatles Oldies” volt a listavezető a Temze partján.)

New Yorkban a „Revolver” csak szeptember 3-án adott életjelt magáról az albumlistán, és 10-től volt hat héten át Number One pozícióban, és 77 héten át maradt bent a Billboard Hot 200-ban. És ezalatt hárommillió példányt adtak el belőle az Egyesült Államokban.

A jazz feldolgozások időrendben:

Ez a dal nagyon tetszett/tetszik a jazz előadóknak, hisz 1966-tól napjainkig jóval több, mint száz jazz feldolgozás készült belőle. 1971 és 1980 között például 13. Én legalább is ennyiről tudok…

S mivel ilyen sok jazzfeldolgozás készült, így arra gondoltam, hogy évtizedes bontásban közlöm ezeket az információkat Önökkel. Vagyis hat héten át böngészhetik azt, hogy a jazzisták közül kik vették szájukra, illetve hangszerükre az „Eleanor Rigby”-t.

Ma tehát az 1971 és 1980 között készültek kerülnek sorra.

Gene Harris & The Three Sounds 6’52” (The Three Sounds 1971 LP)

(GH – p, Fred Robinson – eg, Albert Vescovo – ag, Luther Hughes – bg, Carl Burnett – dr, Bobbye Porter Hall – con, Paul Humphrey – perc)

Don "Sugar Cane" Harris 9’37” (Fiddler on the Rock 1971 LP)

(DSCH – ev, voc, Harvey Mandel - eg, Larry Taylor - bg, Paul Lagos - dr)

The Anita Kerr Singers 3’43” (Grow to Know Me 1971 LP)

(AK, Dottie Dillard, Louis Nunley, Gil Wright – voc)

Klaus Weiss Orchestra 5’24” (I Just Want to Celebrate 1972 LP)

Baron Von Ohlen 5’00” (The Baron 1972 LP)

(BVO – dr, Steve Allee - ep, Claude Sifferlen - org)

Louis van Dyke (org) 6’15” (Louis van Dyke Plays Lennon-McCartney 1974 LP)

The George Shearing Quintet 4’05” (The Way We Are 1974 LP)

(GS – p, Sigi Schwab - eg, Andy Simpkins - b, Rusty Jones - dr, Heribert Thusek – vib + Chino Valdes – con, Carmelo Garcia - timbales)

Caetano Veloso 5’32” (Qualquer coisa 1975 LP)

(CV – voc, eg, Perinho Albuquerqe - ag, Sergio Barroso - b, Enéas Costa - perc)

Cleo Laine & John Williams 3’34” (Best Friends 1976 LP)

(CL – voc, JW – g, John Dankworth – cl, ss, Paul Hart – ep, Dave Markee – bg, Tony Kinsey – dr)

The Singers Unlimited 5’22” (Friends 1977 LP)

(Bonnie Herman, Gene Puerling, Len Dresslar – voc)

Gene Bertoncini with Michael Moore 6’40” (Bridges 1977 LP)

(GB – ag, MM – b)

A Cor do Som 3’48” (Ao Vivo – Montreux International Jazz Festival 1978 LP)

Mark Murphy 5’31” (Satisfaction Guaranteed 1980 LP)

(MM – voc, Mike Renzi – p, Mark Egan – bg, Jimmy Madison – dr, Richie Cole – as, Ronnie Cuber – bs, Tom Harrell – tp, Slide Hampton – tb)