JazzMa - A Beatles és a jazz - A Beatles és a jazz

A Beatles és a jazz – Eight Days a Week

2013. február 24., Maloschik Róbert

Közös kompozíció a John Lennon-Paul McCartney szerzőpárostól. Ez volt az első dal, amely hangszerelését –az addigiakkal ellentétben- végül is csak a stúdióban fejezték be. Az alapmotívumot Lennon Weybridge-i házában vetették kottapapírra 1964 szeptemberéb

Az „Eight Days a Week” (egyes elmesélések alapján a címet Ringo Starr adta a fárasztó session végén, de Paul szerint a saját sofőrje mondta ezt, amikor vasárnap reggel kellett furikáznia John-hoz, hogy közösen megszüljék a dalt…) döntő többségét aztán hét órás kemény munkával 1964. október 6-án vették fel a „Beatles for Sale” albumra az Abbey Road-i stúdióban. A végső simításokra (például a szám végi elúsztatásra) 1964. október 18-án kerítettek sort.

Ez a dal egy újabb, a popzene történetében még soha sem használt Beatles újítást hozott. Ti. ők használták először az un. „fade in”, magyarul „beúsztatás” technikát. Magyarul a felvétel nem az addig megszokott direktben kezdődik el, hanem beúszással. És hogy duplacsavar legyen, az „Eight Days a Week” a végén elúszik…

A dal Angliában az 1964. december 4-én megjelentetett „Beatles for Sale” című LP-n látott napvilágot. Ez a nagylemez azonban csak december 19-én került a brit albumlista élére, mert addig az „A Hard Day’s Night” volt a listavezető…Igaz, hogy utána három részletben 11 héten át volt Number One és jóval több mint egymillió példányt adtak el csak a szigetországban.

Érdekesség, hogy az óceán túlsó partján nagyjából ugyanazokkal a dalokkal 1965. január 2-án megjelentetett „Beatles ’65”-on nem található az „Eight Days a Week”. Mivel azonban az amerikai rádió DJ-k ezt a dalt játszották a legtöbbet az importból beszerzett angol LP-ről, így később 1965 nyarán a „Beatles VI” című amerikai LP-re már rátették. Ez június 26-án iratkozott fel a Billboard albumlistára, és a már ott volt 41 hétig ott is maradt. Ebből 6 hétig volt listavezető (1965. július 10-e és augusztus 21-e között), és több mint hatmillió példányt adtak el belőle.

Habár a dalt Lennon olyannyira nem szerette, hogy soha sem játszották koncertjeiken, az óriási amerikai népszerűsége szinte megkövetelte a kiadótól, hogy kislemezen megjelentesse az „Eight Days a Week”-et B-olalán az ”I Don’t Want to Spoil the Party”-val. Ez a single 1965. február 15-én került az amerikai lemezboltokba és ez lett a The Beatles hetedik New York-i listavezető slágere. Március 13-tól 2 héten át volt Number One.

A jazz feldolgozások időrendben:

Ez a dal viszonylag népszerű a jazzmuzsikusok körében, hisz az elmúlt 48 évben tizenkettő jazz feldolgozást készítettek belőle. Amerikaiak, svédek, kubaiak, osztrákok (egy szlovén karmesterrel), franciák, olaszok, magyarok, angolok és oroszok is elkészítették aját jazz változatukat.

The Mirza Men 2’36” (Beatles in L.A. 1969 LP)

Collins Shepley Galaxy 4’29” (Lennon and McCartney Live! 1971 LP)

(Burt Collins – tp, Joe Shepley – tp)

Ove Lind (Swingin’ the Beatles 1974 LP)

(OL – cl, Rolf Larsson – p, Lars Erstrand – vib, Nicke Wöhrmann – g, Sture Åkerberg – b, Anders Burman – dr)

La Banda Salsa 3’20” (Viva la Salsa 1976 LP)

(Jesús Albeniz – voc, Cipriano Hincapié – s, Raul Gonzáles – tb, Ignacio Navaro – clavinet, Augustin Serrano – p, Eduardo Abarca – g, Jaime Rodriguez – bg, Miguel Jiménez – dr, Daniel Basanta – con)