A Beatles és a jazz – Back in the U.S.S.R.
2012. augusztus 31., Maloschik Róbert
Paul McCartney írta a dalt 1968 tavaszán, amit 1968. augusztus 28-án vettek fel, s ez lett a „The Beatles” dupla LP nyitó felvétele.
Ez tulajdonképpen az amerikai rockzene parodizálása/kigúnyolása. Az alapötletet McCartney Chuck Berry „Back in the U.S.A.” és a Beach Boys „California Girls” című számaiból vette. Egyes amerikai politikusok felszólították az országos rádiók vezetőit, hogy ne sugározzák ezt a dalt, mert az „az újabban kommunista szimpatizáns Beatles műve”. (What?)
McCartney jóval a Beatles feloszlása után, az 1980-as évek közepén adott egyik interjújában bevallotta, hogy egyik amerikai útjáról repült London felé, mikor is a fedélzeten egymás után ezt a két dalt játszották. Ő az előző esti LSD partiból még nem teljesen kitisztulva eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha a gép a Szovjetunióban szállna le és ott megkóstolná a szép szőke ukrán lányokat, meg a sokkal feketébb grúz csajokat. Így lett a cím „Back in the U.S.S.R.”, ami az ő esetében képtelenség volt, hisz addig még soha sem járt a CCCP-ben. (S mint tudjuk, mire odaért, már rég nem volt sem Beatles, sem Szovjetunió!)
1968 nyarán a Beatles már nem igazán volt nevezhető baráti társaságnak. Így fordulhatott elő, hogy a stúdióban a „Back in the U.S.S.R.” felvételén úgy összevesztek, hogy Ringo földhöz vágta a dobverőket, bejelentette, hogy kilép (mint tudjuk, utána még több mint 1 évig dobolt a Beatles felvételeken) és rájuk csapta az ajtót. Így Paul McCartney ült a dobok mögé is. Az 1976-ban kiadott sztereó kislemezen azonban a balcsatornából hallatszik George és John dobpüfölése is.
A „White Album” néven elhíresült „The Beatles” című dupla LP Angliában 1968. december 7-től 1969. február 8-ig volt listavezető, két részletben nyolc héten át. Végül 22 hetet töltött a listán és ez alatt több mint másfél millió példányt adtak el belőle. Mivel azonban ez duplalemez volt, így háromszoros platinalemezként regisztrálják Nagy-Britanniában.
Amerikában Karácsony és Újév között, azaz 1968. december 28-án került Number One pozícióba és 1969. március 29-ig, vagyis két részletben 9 hétig vitézkedett. Viszont a Billboard 200-as listájáról csak 155 hét után „múlt le”, és a nagyjából három év alatt több mint hétmillió darab kelt el belőle.
Kislemezen a „Back in the U.S.S.R.” csak Angliában jelent meg 1976 júniusában a „Twist and Shout”-tal a B-oldalán. A várakozások ellenére csak a 19. helyig jutott…
A jazz feldolgozások időrendben:
Az elmúlt 44 évben mindösszesen négy (amerikai, olasz, magyar, angol) jazz feldolgozás készült belőle. Ebből egy (a magyar) az én parancsszómra…
Érdekesség, hogy az akkoriban Amerikában nagyon népszerű Chicago-i zongorista, Ramsey Lewis pár héttel a „White Album” megjelenése után már lemezre is vette.
Ramsey Lewis (ep) 3’15” (Mother Nature's Son 1968 LP)
Giovanni Guidi Trio 4’10” (Tomorrow Never Knows 2006 CD)
(GG – p, Francesco Ponticelli – b, Emanuele Maniscalco – dr)
Fekete Trió 2’26” (Márványterem – 2007. február 2.)
(Fekete István – tp, Fekete István, Jr. – g, Fekete Zoltán – bg)
Liz Green 3’19” (VA: MOJO - The White Album Recovered 2008 CD)
(LG – voc, p)
