A Beatles és a jazz – Ask Me Why
2012. augusztus 10., Maloschik Róbert
Ezt a dalt John írta 1962 januárjában, nem sokkal azután, hogy 1962. január 1-én sikertelen meghallgatáson vettek részt a Decca londoni stúdiójában.
A dalt végül is 1962. november 26-án vették fel az EMI londoni stúdiójában kimondottan az első Beatles LP-re (Please Please Me) szánva.
Viszont már előbb megjelent (Angliában a Parlophone adta ki 1963. január 11-én, Amerikában pedig a Vee-Jay ecords 1963. február 25-én), mert végül rátették a második The Beatles kislemez, a „Please Please Me” B-oldalára.
A Beatles első angliai LP-je, a „Please Please Me” Angliában monoban jelent meg 1963. március 22-én és 1963. május 11-től december 7-ig, vagyis 30 héten át vezette a londoni NME 100-as albumlistáját, mikor is a második Beatles LP, a „With The Beatles” letaszitotta az élről. (Május 11-ig viszont azért nem volt Number One, mert addig Cliff Richard volt az albumlista vezetője, a „Summer Holliday”-vel!)
Amerikában még ennél is kacifántosabb volt a lemez története. Történt ugyanis, hogy az EMI amerikai „leányvállalata”, a Capitol nem volt hajlandó náluk névtele előadók lemezeit megjelentetni, így az EMI egy ottani kis kiadót, a Vee-Jay Records-ot kérte meg a The Beatles első hivatalos albumának amerikai forgalmazására. Ők viszont az „Introducing…The Beatles” címet adták az LP-nek, amit minden különösebb visszhang nélkül dobtak piacra 1963. április 26-án. Jellemző a sikertelenségre/érdektelenségre, hogy az 1964 elején bekövetkezett un. „Beatles boom”-ig mindössze 50.000 (jól látják, ötvenezer!) albumot tudtak eladni 9 hónap alatt. Miután a Capitol 1964 januárjában végre hajlandó volt egy Beatles LP-t (Meet The Beatles!) megjelentetni, és az rakétaszerűen felszáguldott a lista élére, a Vee-Jay is „észbekapott” és óriási reklámkampány közepette újra megjelentette az „Introducing…The Beatles”-t. Ez a húzásuk annyira bejött, hogy a Billboard albumlistájának második helyén volt található a lemez kilenc héten át!
A jazz feldolgozások időrendben:
Önkéntes alapon mindössze egy jazz feldolgozás született az elmúlt közel félévszázadban, az is Brazíliában… Ezt az 1960-as években hazájában nagyon népszerű fiatal, vak Porto Alegre-i zongorista, Manfredo Fest (1936-1999) követte el.
Manfredo Fest Trio 2’32” (Os Sambeatles 1965 LP)
(MF – p, Matias – b, Humberto Guy - dr)
És hogy magyar jazz feldolgozás is lett 42 évvel később, arról én tehetek, hisz 2006 decemberében kiadtam parancsba Kaltenecker Zsoltnak, hogy Martonosi Györggyel közös márványtermi (Hammond orgona-dob) duó koncertjükön játsszák el. Ez ugyan elmaradt (magyarul, nem játszották el…), viszont Zsolti becsületén nem esett csorba, hisz 2007 januárjában házi stúdiójában feljátszotta nekem, akkori kedvenc hangszerén, clavitar-on.
