Vija, Kadi: Ugly Beauty 2017. április 26., Gáspár Károly
Kadi Vija - Ugly Beauty (Texicalli)
„Meglepetés!”
Igen ritkán fordul elő, hogy olyan művészek lemeze kerül a kezembe, akikről még abszolút nem hallottam. Nem kérkedni akartam -micsoda két lábon járó jazz lexikon vagyok-, egyszerűen arról van szó, jazzistaként mégis csak ez a műfaj érdekel leginkább, és kötelességemnek érzem, hogy jól tájékozott legyek. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rendszeresen van lehetőségem kritikákat írni a JazzMa.hu számára, tehát egy okkal több a „képben levésre”. (Grétsy tanár úr a fejéhez kapna ez utóbbi kifejezés hallatán... Így sikerült, sorry!)
No de Maloschik főszerkesztő úr ezúttal egy olyan korongot nyomott a kezembe, melynek szereplői eddig nem kerültek látó-, illetve „hallókörömbe”. Két ifjú muzsikusról, Kadi Vija észt származású, finn énekesnőről és Lucas Dann kanadai zongoristáról van szó. Ők álltak elő nemrégiben egy duó albummal, az „Ugly Beauty”-val.
A lemezen kilenc Thelonious Monk kompozíció hangzik el. Az ismertebbek, gyakrabban játszottak közül például a „Bemsha Swing” (egy „alternate take”-et is élvezhetünk az ikonikus melódiából, így jön ki tízre a CD „track list”-je), az „Ask Me Now”, vagy az „In Walked Bud” csendül fel, persze a címadó „Ugly Beauty”-n kívül. De ritkábban előkerülő szerzemények is rögzítve lettek, ezek közül a „Gallop’s Gallop”-ot és a „Work”-öt emelném ki.
Adott egy különleges hanggal megáldott hölgy, aki olyan tisztán énekel, ami szinte már hihetetlen, teszi ezt úgy, hogy egyetlen stílusidegen hajlítása nincsen; a „time” és a témák elosztása egyaránt azt bizonyítja, hogy vérbeli JAZZ ÉNEKES!
Partneréről szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Lucas Dann minden rezdülését figyeli és követi a szólistának. Legyen szó a kísérésről vagy -egyedül maradva- az improvizációról, világszínvonalon zongorázik! Természetesen Monk szellemisége megjelenik játékában, de Dann is ott van már jócskán a figurák között.
Az album tán legunikálisabb jellemzője, hogy Vija mindent dalt szöveg nélkül -nagyon idézőjelben-, „dúdolva” ad elő. A művészek nagy tudásán kívül, ettől oly különleges az anyag, ugyanakkor gyenge láncszemként is funkcionál, sajnos. A negyedik-ötödik „track” környékén halkan pityeregve könyörögtem, hogy jöjjön már egy olyan dal, melyben a textúra is elhangzik. Már létező, de akár Kadi által írt, csak gyöjjön má’! Nem gyött...
Monk kompozícióinak sajátos töredezettsége, éles ritmusvilága, merész hangközei „scat”-elve nyugtalanságot, feszengést keltettek bennem egy idő után. Kezdett a dolog egy nagyon XXI-ik századi, nagyon kortárs operára hajazni.
OK, értem én, pontosan az volt az ars poetica, hogy „ohne” szöveg. De a Közönség, Hallgatóság -nem mellesleg, az egyszeri kritikus- türelmével visszaélni soha nem szabad, és bizony jóféle kompromisszumot kötni mindenki számára ajánlott. Megtették ezt a zeneirodalom zsenijei is, bármely stílusban tevékenykedtek.
Összességében pozitív élmény volt az „Ugly Beauty”. Örülök, hogy megismertem Kadi Vija-t és Lucas Dann-t, mert nagyszerű jazzisták, és biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk még Róluk hallani!
Most Önök is megtehetik az első lépéseket feléjük; „come on”!
Kadi Vija & Lucas Dann: Ugly Beauty (2017)
1. Gallop’s Gallop
2. Bemsha Swing
3. Monk’s Mood
4. Boo Boo’s Birthday
5. Ask Me Now
6. Introspection
7. In Walked Bud
8. Work
9. Bemsha Swing (alternate take)
10. Ugly Beauty
Kadi Vija - ének
Lucas Dann - zongora
