Spring, Debbie: Tocamos 2023. október 24., Németh Márta
Debbie Sping – Tocamos (CR Records)
Az Ocean Drive-tól a világmindenség felé
33 év telt el Debbie Spring első albumának, az „Ocean Drive”-nak 1990-es megjelenése óta, a második lemez egészen 2023-ig váratott magára.. De július 17-én végre forgalomba került a CR Records jóvoltából, „Tocamos” címmel.
Debbie a Miami Egyetem klasszikus zenei fakultásán tanult, amikor megismerkedett a jazz-zel: különösen nagy hatással voltak rá Jean-Luc Ponty és az abban az időben hozzáférhető, akusztikus hangszeren játszott koncertjei, felvételei. Az új benyomások eredményeképpen Debbie tanulmányai is fordulatot vettek: világzenei és jazz órákat kezdett látogatni, valamint elkezdett komponálni is. Az „Ocean Drive” ennek a pályakezdő időszaknak a terménye: fúziós jazz, amely a mai napig friss, a műfaj kedvelőinek izgalmas élményt nyújtó zene. Az album címét Miami tengerparti negyedének egyik főutcájától kölcsönözte Debbie, a hely sokszínűsége, pezsgése, vidámsága ott hallható a számokban is.
A második lemezig eltelt években Debbie szép karriert futott be, és nem csupán egyetlen műfajban: klasszikus zenei, valamint jazz- és popvonalon is folyamatosan jelen van, játszik. A popkultúrához köthető Shakira-val való hosszas együttműködése, amely nem csak direkt módon hatott: a közös dél-amerikai turnék alatt kötött ismeretséget Debbie a latin zenei kultúrával, a latin jazz-zel, mely erős nyomot hagyott az új albumon is.
A „Tocamos” (nyomtatásban most már csak nagyon alacsony példányszámban kiadott, de virtuálisan sok helyen elérhető) korongján található nyolc szám nagyon szép ívet rajzol elénk, a felölelt témák egy gondolkodó, a világ problémáira érzékeny művész képét mutatják. Az album számai a pandémia bezártsága alatt születtek, így különösen is érthetővé válik a közös zenélésre való igény, kulturális hovatartozástól függetlenül – sőt, az eltérő környezetből adódó különbségek közös kinccsé tételével. A zenei sokszínűséget és a közös játék vágyát is mutatja, hogy a számok előadói apparátusa nem állandó, a műfajok szerinti hangszerhasználat, vagy a stílus adta személyválasztás eredményeképpen a nyolc szám valójában hatféle zenekart takar. Lássuk hát külön-külön ezeket!
Az első szám címe „Mockingbird”, amely egy poszátafaj éneke által inspirált szerzemény; Debbie a kertjében hallotta és rögzítette a madárdalt, később az intróban, illetve a befejezésekor is beillesztették ennek egy-egy részletét. A számot az a quartet játssza, akik a zenekar magját adják, minden tracken hallhatóak: Debbie Spring brácsázik, Hal Roland billentyűzik, Rusty Heck basszusgitározik, és Ettienne Fuentes dobol. Az egész albumra jellemző, hogy az egyes dalok és a bennük lévő szólók sem túl hosszúak, így van időnk megmártózni a hangulatban, de viszonylag gyorsan megyünk is tovább, ezzel is lendületben tartva a hallgatót.
A természetről továbblépünk az ember felé a második számmal: Sting klasszikusa, a „Fragile” következik, Rusty Heck latinos átdolgozásában. Az ember törékenységét ügyes hangszerelési ötlet is segíti megjeleníteni: Scott Marischen hárfával csatlakozott a zenekarhoz, a finom pengetések helyettesítik az eredeti felvétel gitárját. A dalt magát Hal Roland énekli, megindító egyszerűséggel.
A harmadik szám címe „Summer”, itt fedezhetjük fel legdirektebb módon az albumon Jean-Luc Ponty hatását. Az első számban már megismert quartet játszik, és ezúttal is egy brácsa és egy billentyűs szólót hallhatunk, a befejezéskor egy riffekkel tarkított kisebb dobszólóval még kiegészítve az egyéni megmutatkozások sorát.
Az album közepén hangzik el a címadó szerzemény: „Tocamos” – avagy játs(s)zunk. A zene Debbie Spring és Rusty Heck közös szerzeménye, a verset írta és elmondja Eddy Balzola, illetve Julio Matta dobos csatlakozott még az együtteshez. A költemény mintegy összefoglalja mindazt szavakban, amit a lemez zenéjével sugároz: ahogy a zenében a dallam, a ritmus és a harmónia nem létezhet egyik a másik nélkül, ugyanígy a világ emberei sem élhetnek, alkothatnak, szerethetnek egymás nélkül – „és mint fivérek és nővérek, játszunk”. A szám két változatlan is elhangzik az albumon: először az anyag közepén, angolul, majd befejezésként (8. szám) írásának eredeti nyelvén, spanyolul is – a zenei hangzó anyag változatlansága mellett.
A következő hármas csoport a kulturális különbözőségek megjelenítésére hoz példákat a Spring számára fontos hatások bemutatásával: a „Bossa Minha” hangulatos, finom bossa-zene, Spring és Heck szerzeményének előadásában Phill Fest gitáros és David Schanzer ütős csatlakozott a zenekarhoz. Debbie-re nagy hatást gyakorolt a Shakira-val tett argentin turnék alatt az ország zenéje, erről tanúskodik a „Tango y Mass”. Bár asszociációinkban inkább a harmonika kapcsolódik a tangóhoz, ebben a feldolgozásban szájharmonika jelenik meg, és Howard Levy játékát hallgatva egy percig se lehet kétségünk a választás helyességéről. Rusty Heck származását tekintve afrikai gyökerekkel is rendelkezik, így adta magát, hogy egy szám erejéig ez a kontinens is képviseltesse magát a lemezen. A „Senegal” című szerzemény elsősorban a földrész különleges ritmikai világára akarta felhívni a figyelmet, a komponálásban a bossában már bemutatkozott David Schanzer segített.
Színes, izgalmas világot rajzol Debbie Spring új albuma – társaival együtt mind magas kvalitású, zeneileg igényes előadók, a műsor összeállítása tudatosan végiggondolt, és Debbie maga pedig abszolút megcáfolja azt a hitet, hogy különleges hangszereseknek nincs keresnivalója a jazz világában. Hangszere, az öthúros brácsa hosszú történetre tekinthet vissza: viola pomposa néven már a 18. század első felében is kísérleteztek ilyenforma bővítésével a vonós hangszerek lehetőségeinek. Mivel nagy hangterjedelmét egyformán jó minőségben biztosító hangszertestet nehéz építeni, ezért viszonylag gyorsan kikopott anno a hangszerparkból, de a 20. század végén újból elkezdtek kísérletezni az építésével, az elektromos hangszerek térhódítása pedig gyakorlatilag megszüntette a problémát. Ma a jazzhegedűsök is igen gyakran használnak öt-, sőt néha hathúros hangszereket is – de a brácsa méretű hangszertest különleges hangzását nem pótolja semmi! Engedtessék meg annyi személyes megjegyzés, hogy egy öthúros brácsa játékosaként külön is örömet érzek afelett, hogy ez az album létrejött!
Debbie Spring „Tocamos” című albumát szívesen ajánlom mindenkinek, aki szereti a különleges hangszereléseket és a latinos hangzásvilágot, biztosan nem fog csalódni!
Reméljük, a következő albumra nem évtizedeket kell majd várni…
