Scott, Kendrick: We Are the Drum 2015. december 01., Berdisz Tamás
Kendrick Scott Oracle - We Are the Drum (Blue Note – Universal Hungary)
Kendrick Scott (1980) a mostani fiatal jazzgeneráció jelentős alakja. A Berklee College of Music elvégzése után hamar bekerült a "mélyvízbe": a Jazz Ceusaders, Pat Metheny, Joe Lovano, Kenny Garrett, Dianne Reeves, Lizz Wiright, valamint Terence Blanchard partnereként hallhatjuk játékát. Tagja volt a Berklee-Monterey Quartet-nek, akikkel emlékezetes koncerteket adtak a Monterey Jazz Festival-on az 1999-2007 közötti időszakban.
Zenekarvezető-előadóművész-zeneszerzőként dolgozik. Saját zenekara az "Oracle", akikkel 2006-ban debütált olyan partnerekkel, mint Aaron Parks, Robert Glasper, Lionel Luoeke. Nem rossz társaság...
Diszkográfia:
2004 óta dolgozik lemezeken olyan jelentős előadókkal, mint Terence Blanchard, Gretchen Parlato, Myron Walden.
Saját lemezei az Oracle nevű formációjával: „The Source” (2006), „Reverence” (2010), „Conviction” (2013.
Ez a legfrissebb, 2015 őszén megjelent albuma a "We Are the Drum" címet viseli.
Az ember fia gyakran előítéletekkel ugrik neki egy-egy szóló album meghallgatásának, főleg akkor, amikor ez a lemez egy dobos nevével fémjelzett anyag. Ilyenkor bele lehet futni öncélú, "egy hangszer-centrikus" zenébe, ami az adott hangszer szerelmeseinek szól elsősorban.
Amikor először hallgattam meg a CD-t, már akkor kiderült, hogy erről egyáltalán nincs szó ezen a lemezen. Talán annyi csak, hogy dobos-lemezként az én dobos fülemnek is kedves a dobhangzás, és talán egy hajszálnyit jelentősebbre van keverve a hangképben, de egyáltalán nem tolakodóan. Viszont ügyelve, hogy a fontos apró részletek is mindig megszólaljanak.
Többször meghallgatós lemez ez, talán elsőre nem is tudjuk befogadni a sok információt.
Nem terheli a hallgató fejét-fülét, de odafigyelést igényel, mert a sok finomság csak akkor kerül felszínre, amikor az elsődleges zenei információkon már túl vagyunk.
Zeneileg, stilisztikailag és hangzásában is egy rendkívül sokszínű anyagot tarthat a kezében a kedves hallgató.
Gyönyörű részletgazdagság, szép hangszínek jellemzik az egész lemez megszólalását.
Szinte ahány track, annyi stílus hallható a CD-n, mégsem érezhetjük "salátának", mert a zenei tartalom, hangulat összefogja az egész anyagot. Érdekes hangszerelések, nem öncélú a páratlan ritmikák használata sem. Az ízléses, alázatos, de izgalmas, rövid dobszólók bevezetőként szolgálnak egy-egy kompozíció elé. Lizz Wright hangja pedig most is, mint eddig bármikor, elvarázsol...
A lemezen 11 dal hallható. Nagyon tetszik a lemezen szereplő számok sorrendje! Ez mindig nagy gondot jelent az előadóknak, hogy a dalok milyen sorrendben kerüljenek fel a korongra.
Sok szempontnak kell megfelelni. A zeneszerző koncepciója és a dalok a hallgatóra gyakorolt hatása egyformán fontos. Fenntartani az érdeklődést, a feszültséget, néha feloldani azt és szinte egy koncert-szerű élményt adni. Ezen a lemezen ez maradéktalanul sikerült. Soha eszembe nem jutott odébbléptetni a CD-t, minden információra kíváncsivá tett ez a lemez.
A legtöbb kompozíció a zenekarvezető-dobos nevéhet kötődik... Ez a muzikalitás hallható végig a lemezen, egy zenész-dobos lemezén.
Ajánlom a lemezt mindenkinek, aki nyitott a mai, modern jazzre. Azoknak, akik élvezni szeretnék a gyönyörű dallamokat, harmóniákat, amik a legnagyobb igényességgel szólalnak meg, és nem a sokszor kemény fejtörést okozó osztinátókat szeretnék kiszámolgatni, ahelyett, hogy hátradőlve élveznék a magyarázatra nem szoruló, ám messzemenőkig alázatos és igényes jazzt.
A lemezen szereplő muzsikusok:
Lizz Wright – ének (3.)
Taylor Eigsti - zongora, Fender Rhodes
Michael Moreno - gitár
John Ellis - szaxofon, basszusklarinét
Joe Sanders – bőgő, basszusgitár
Kendrick Scott - dob
