Neset, Marius: Pinball 2015. március 06., Varga Bendegúz

Marius Neset – Pinball (ACT – Hangvető)

A 31 éves norvég szaxofonos-titán Marius Neset sikerre ítéltetett a jelek szerint. Érzésem szerint senki és semmi nem állíthatja meg azon az úton, hogy ő legyen jazzvilág új Jan Garbarek-je - csak még eladhatóbb formában. Az európai jazz-szcéna már vállára emelte, a világsiker sem várathat sokáig magára…

Lemezkritikám megírása alkalmából meglátogattam honlapját, amely úszik az ön-, vagy a menedzsment által kreált tömjénben. Vicces, mintha a főhősünkről készült képek is erre reflektálnának. A fotókon Marius tömjénfüst-szerű ködből emelkedik ki jólfésült, fiatal skandináv félisten-harcosként nemes hangszerével a kezében…

A nyájas olvasó talán ezen a ponton arra gondol, a kritikus ellenszenve túlteng eme lemezkritikában. Biztosíthatom azonban őt, hogy mielőtt az interneten utánanézett volna az alkotónak, a kritikus az alkotást már 4-5 alkalommal alaposan górcső alá vette, és kialakította arról sziklaszilárd véleményét, amelyet most a nyájas olvasó elé tár!

A 15 perces nyitány, amely szerényen a „World Song (Part 1 and Part 2)” címet viseli, rögtön igen erősen beszippant a lemez világába. Nomen est omen, ez nem más, mint világzene. Afrikai ritmus zakatol. A dob, a marimba, a perkusszív bőgő egy pillanatra sem pihen. Gyermekien vidám dallamok ördöngősen ritmizált szólamai vetik ránk magukat minden irányból. Sok megírt részt, és viszonylag kevés improvizációt hallunk.

A zenészek virtuozitása kétségtelen. A zene erősen ritmizált jellege, igen sűrű szövete meghatározza a hangzást. Viszonylag kevés a visszhang, és minden hangszer igen “elöl” van, vagyis hangosnak tűnik. A dobfelszerelés sound-ja is érdekes. Rövid és tompa hangokat csal elő a hangszerből Anton Eger, kinek neve producereként is fel van tüntetve Marius Neset-é mellett. A dobos fontos szerepét jelzi, hogy minden második szám esetében társszerzőként is közreműködött a lemez megalkotásánál.

Az igen lehengerlő, negyed órás észak-európai “szafarizás” után jól esne egy kis pihenő, egy kis lassítás… Ehelyett újabb útra kell indulnunk. Folytatódik a zene nyughatatlan, túláradóan ritmikus jellege.

Ezúttal afrikai állatokat felvonultató cirkuszba megyünk! A „Pinball” című szám kissé cirkuszi zenére emlékeztet, de valóban cirkuszi attrakciónak tűnik ezt a muzsikát így megszólaltatni.

Végre egy balladisztikusabb szám következik, kicsit nyugodtabb hangulat. Szép kompozíció, persze ez is ritmikai cselekkel megbolondítva - de itt most valóban maximálisan pozitív értelemben véve. Marius Neset megmutathatná lírai oldalát, de sajnos hideg marad, mint egy fjord télvíz idején. Üdítő színfolt viszont az angol zongorista, Ivo Neame nagyszerű szólója. Érzelmes, felemelő játéka üde pillanatokat hoz a kissé steril légkörbe, amely eddig az albumra jellemző volt. Végre!

A következő, „Police” című számmal elérjük a lemez mélypontját. Sajnos, visszatérünk a cirkuszi zene, és a cirkuszi attrakciók világába.

A zenéből hiányzik a mélység. Szenvtelen és felszínes. Olyan, mint egy német prémium kategóriás autó. Minden szuperül van összerakva, a karosszérialemezek közti rések mértani pontosságúak. A forma letisztult és a bivalyerős motor adta önbizalomtól duzzad. Mégis hideg és praktikus.

Szerencsére a hatodik számtól kezdve sokkal emberibb hangzást üt meg a lemez. A “B” oldal nyitánya egy gyönyörű kis darab, amely a „Music for Chello and Saxophone” címet viseli. A kedves kis duóval végre a szépség, sőt, a dráma is megjelenik a lemezen. Egészen új vizekre kalandozunk.

Új utunkon a „Theatre of Magic” című szám a második állomás. Nagyszerű muzsika! Eltűnik a korábbi nyomasztó érzet, a virtuozítás-mázzal leöntött mű-játékosság. Valódi zenélést hallunk, végre megjelennek a zenészek a hangok mögött…

Nagyon jó, friss, üdítő, pörgős, sodró lendületű kompozíció, ízléses dögösködéssel eljátszva. A szám végén gyönyörű csellószólam kapcsolódik be a zenébe. Na, ilyenkor érzi azt az ember, hogy azonnal, de azonnal, újra meg akarja hallgatni ezt a kis remekművet…

De aztán mégsem teszi, mert azonnal újabb track indul „Aberhonddu” címmel, amely az előző darabhoz tartozik, lassú tételként. Nagyon szép, méltó társa a “gyors tételnek”. Némi Metheny Group-os felhangot is felfedezhetünk, bár az sosem árt az ilyen zenénél.

Szerencsére az album hasonlóan kellemesen folytatódik a következőkben is. Kiemelném még a „Summer Dance” című nótát, amelynél újra megjelenik a „Theatre of Magic”-nél tapasztalt nagyon erős sodrás-érzet. Lenyűgöző! Itt a lemez vége felé Marius még egyszer megcsillogtatja pazar  hangszeres tudását, mikor is - valószínűleg körlégzést használva - kitűnő, különleges hangzású,  ritmikailag cizellált játékkal vezeti be a fent említett számot.

Nos, összefoglalva azt mondhatom el, a „Pinball” erősen Janus-arcú album abból a szempontból, mit ad át a hallgatónak. Alapjában véve mégis jó élmény ez a világzenei alapokon nyugvó, afrikai ritmusokkal lehengerlő, alapvetően vidám zenének a hallgatása, amelyet rendkívül felkészült muzsikusok előadásában hallgathatunk meg. Aki haladni szeretne a korral, annak meg kell ismernie az új norvég szaxofonos sztárt.

Marius Neset - Pinball (2015)

World Song Part 1 (Neset)

World Song Part 2 (Neset)

Pinball (Neset)

Odes of You (Neset/Eger)

Police (Neset)

Music for Cello and Saxophone (Neset/Eger)

Theatre of Magic (Neset/Eger)

Aberhonddu (Neset/Eger)

Jaguar (Neset/Eger)

Music for Drums and Saxophone (Neset/Eger)

Summer Dance (Neset)

Hymn from the World (Neset)

Marius Neset – tenor- és szopránszaxofon

Ivo Neame - zongora, Hammond B3 orgona, CP 80, clavinet

Jim Hart – vibrafon, marimba, dob (4)

Petter Eldh - bőgő

Anton Eger – dob, ütőhangszerek

Közreműködik:

Andreas Brantelid - cselló (1, 2, 6, 7)

Rune Tonsgaard Sorensen - hegedű (1, 11)

Ingrid Neset - fuvola (1, 5, 11)

August Wanngren - csörgődob (3)

Pinball Band - taps (1, 2, 7)