Monk, Thelonious: Palo Alto 2020. október 04., Dr. Nagy Sándor

Thelonious Monk - Palo Alto (Impulse!/Universal Hungary, 2020)

Egy kaliforniai középiskolás fiú - név szerint Danny Scher - 1968-ban elhatározta, hogy szeretett oktatási intézményébe meghívja a Thelonious Monk Quartet-tet! Nem tudom, abban az időben ez mennyire számított lehetetlen küldetésnek, de az álma megvalósult!
Október 27-én nem akármilyen négyes lépett fel a Palo Alto High School-ban: Charlie Rouse tenorszaxofonozott, Larry Gales bőgőzött és Ben Riley dobolt – a zenekarvezető, zongorista Thelonious Monk mellett. Mai füllel (is): a rögzítés kiválóan sikerült! (Nyilván a digitális technika még rásegített.)
A Wikipedia Monk szerzeményeinek külön oldalt (hosszú felsorolást) szentel, betűrendben, az első megjelenések dátumával, részletezve, hogy mikor, milyen felállásban játszották el a szóban forgó kompozíciót.
Az azóta standard-dekké vált szerzemények többsége a negyvenes-ötvenes években születtek. Monk viszonylag rövid élete (alig több, mint 64 esztendeje) során számtalan klasszikus darabot alkotott - sokszor csak ismerős(nek tűnik) a dallam – aztán megállapíthatjuk: ebben is a zseniális zongorista, zeneszerző keze munkája van benne! (Nem csoda, hogy a 2020. október 3-ára keltezett New York-i „Top Jazz Almbus” listán egyből a 2. helyen nyitott a CD! – A szerk.)
Az új lemez (ebből a szempontból) nem okoz meglepetést: a hat tétel közül négy Monk alkotása. A "Ruby, My Dear" (első megjelenés 1947-ben), a "Well, You Needn't" (szintén 1947), a "Blue Monk" (1954) és az "Epistrophy" (1942) hosszabb változata mellett a "Don't Blame Me" (Dorothy Fields/Jimmy McHugh), és az "I Love You Sweetheart of All My Dreams" (Art Fitch/Kay Fitch/Herbert Lowe) rövidebb változatát hallgathatták meg a gimnazisták - és most mi is, lemezgyűjtők, jazz
kedvelők.
Remélem, senki nem várja tőlem, hogy kritikát mondjak (írjak) az elhangzott zenéről, előadásról! A jazz alapműveiről van szó, a zenészek a "minden idők" kategóriájába tartoznak. Még akkor is, ha ezeket a számokat máskor, máshol már hallottuk. Monk-kal kapcsolatban felvetették már, hogy vajon a játéka, vagy a kompozíciói
jelentősebbek-e? Szerintem felesleges a kérdés...

1. Ruby, My Dear
2. Well, You Needn't
3. Don't Blame Me
4. Blue Monk
5. Epistrophy
6. I Love You Sweetheart of All My Dreams

Thelonious Monk - zongora
Charlie Rouse - tenorszaxofon
Larry Gales - bőgő
Ben Riley - dob