Moeckel, Thomas: Esmirallda 2019. december 17., Kolta Péter
Moeckel Schürmann Quartet – Esmirallda (Unit Records 2019)
Thomas Moeckel – trombita, gitár
Yuri Storione – zongora
Dominik Schürmann – bőgő
Juhász Márton - dob
Thomas Moeckel svájci gitáros, trombita- és kürtjátékos, zeneszerző és hangszerelő új lemezt jelentetett meg. Moeckel nagyon sokrétű, színes zenész. Játszott fusion, jazz, rhythm’n blues műfajokban is. Új albumán elsősorban trombitán játszik, jazzt, nagyon jó ízzel.
A lemezen saját dalai mellett a szintén svájci bőgős Dominik Schürmann, a 25 éves zongorista, Yuri Storione szerzeményei is szerepelnek, illetve a híres Jule Styne Boradway zeneszerzőtől is hallhatunk kompozíciókat.
Thomas Moeckel nagyon jó stílusérzékkel trombitál, kifinomultan. Kifejezetten jó kezdés a szordínóval játszott „Just in Time”. A motívumok kristálytisztán érthetőek, érettek, a szólók mesterien fel vannak építve. Szinte kirajzolódik a kottakép, miközben hallgatom a játékát. Igaz mindez a zenekari összjátékra is. Kulturáltan muzsikál az együttes, mindenki csak épp annyit játszik, amennyit a zene megkíván. Nem érzek megmutatni akarást, nincsenek öncélú megmozdulások és a zenészek virtuóz hangszeres tudásukból is csak annyit adnak és ott, amennyit és ahol a megszólalás egésze kívánja. Füstölő szólójátékot sem hallunk, mégis energikus a zenekari játék egésze.
Nagyon tetszik a zongorista játéka. Letisztult, érthető a billentése, melyet a klasszikus zenészek is megirigyelhetnek. Ez nem is lehet véletlen, hiszen a fiatal Yuri Storione klasszikus zenén nevelkedett. (Storione a 2015-ös Montreux Jazz Piano Competition három döntősének egyike volt!) Sodró erejű, többször visszahallgatva pedig nem csak a zongoraszólókat vártam teljes egészében, hanem kialakultak a bennük rejlő dallamok közül is a kedvenceim. Storione fiatal kora ellenére már olyan muzsikusokkal játszott, mint Larry Grenadier, Jeff Ballard, vagy Mark Turner. Nem találok hibát játékában, sehol egy elvarratlan motívum, technikai hiba – csodálatos zenész.
A híres Berklee iskolában végzett, 2017 óta Basel-ben élő Juhász Márton dobos játéka nagyon alázatos. Jellemző rá egyfajta finomság, érzékenység, ami rengeteget hozzáad az album tónusához, hangvételéhez. Juhász Márton korábban mélyrehatóan foglalkozott afrikai zenével is, ami nyitott személyiségre vall. (Ajánlom mindenkinek az év elején, saját nevén megjelent, saját szerzeményeket bemutató lemezét!) Jó lehet vele muzsikálni, lehet rá támaszkodni. Wolfgang Muthspiel gitáros nem véletlenül választotta be korábban egy ösztöndíjprogramba. Sokszor azt érzem, elég csak ráülni a ritmusszekció játékára és onnan már könnyen lehet szárnyalni.
Ugyanez elmondható a Dominik Schürmann bőgő-játékáról is. Tetszik, hogy aránylag sok dalban kap szólószerepet. Jó poén, hogy az egyik dalban szólójába szövi a „Softly” című jazz standard témáját (ahogy egy másikban ugyanezt teszi a zongorista is).
Engem megfogott az egész lemez hangulata, hangszíne, tónusa, kulturáltsága. A dalok között helyt kapott három gitáros, vagy gitárral előadott szerzemény is, bár számomra a trombitával játszott kompozíciók a dominánsak, azok a dalok alkotnak egyfajta egységet.
A lemez erőssége az intelligens, nagyon okos játékmód, ami példaértékű lehet minden zenész számára.
