Metheny, Pat: What It’s All About 2011. június 26., Dr. Gregorits János
Egyet már biztosan tudok: nem csak nekem kitüntetten kedves számom Burt Bacharach „Alfie“-je, amelynek első sora így hangzik:“ What it’s all about Alfie...“. Ezért hiába hagyták el az utolsó szót a címből, mi itt Budapesten csak rájöttünk, hogy ez a szám valójában az album címadó dala. Megérdemelten, mert harmóniai struktúrája olyan „sophisticated“, akár egy Billy Strayhorn balladáé. (Bőven ad alkalmat zongoristáknak, gitárosoknak, hogy csiszolgassák rajta a harmóniaérzéküket.) Miután ezt a kérdést eredményesen tisztáztuk, forduljunk az igazán fontosak felé. Szóló albumot hallunk, amelynek minden darabja más szerzőtől ered, Metheny kompozíció egy sincs rajta. Na de kik ezek a szerzők? Hogy csak a legfontosabbakat soroljam közülük: Paul Simon, Burt Bacharach, Antonio Carlos Jobim, Henry Mancini, Lennon/McCartney. Metheny ezzel az albummal tulajdonképen megvallja, hogy mit is jelentettek neki ezek a komponisták és dalaik. Ez eddig mind rendben is lenne, a számok színvonalasak, nagy műgonddal lettek feldolgozva és előadva, de az egyetlen „Pipeline“ kivételével Metheny mindegyiküknek olyan lassú tempót választott, hogy számomra óhatatlanul az osztrák Ö3 rádió egykori „Álmodozzunk zenére“ („Musik zum Träumen“) című adását idézte fel, ahol az andalító hangok hatására maximum negyedóra múltán minden hallgató elaludt. Hát én már csak tisztemnél fogva sem aludtam el most, élveztem a gitáros akkord-meditációit és ötleteit, amelyekkel a számokat új ruhába öltöztette, de nem vagyok biztos abban, hogy a hallgatók zöme is ugyanezt fogja-e tenni. A „Girl from Ipanema“-nál például Metheny a témába akkora szüneteket iktat be, hogy közben néha az az érzésünk, hogy a szám már véget is ért. Bár továbbra is fenntartom az „Alfie“ kompozitorikus minőségével kapcsolatban mondottakat, interpretációként mégsem ez, hanem a „Betcha by Golly, Wow” tetszett a legjobban, lassú, de mégis "groovy" lüktetésével. Tíz számból nálam ez az egy kapott „kitűnő” osztályzatot, a többiek... Nos, a többiek általam a „közepes” kategóriába soroltattak. Sorry.
