JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. november 22.
Jazz(Nagy)kanizsa 20242024. november 11.

Lemezpolc kritika:
Lovano, Joe - Joe Lovano & Dave Douglas Sound Prints - Live at Monterey Jazz Festival

Lovano, Joe: Joe Lovano & Dave Douglas Sound Prints - Live at Monterey Jazz Festival 2015. április 27., Dr. Nagy Sándor

joe-lovano-dave-douglas-soundprints-live-at-monterey-jazz-festival.jpg

Joe Lovano & Dave Douglas Sound Prints - Live at Monterey Jazz Festival (Blue Note – Universal Hungary)


A felvételek 2013. szeptember 21-én készültek - és, hogy azonnal belekössek: nem tudom elképzelni, hogy alig 52 perces volt a koncert! Mert a CD-n mindössze ennyi van...
És: 2-2 Lovano, Douglas, Shorter szerzemény - mert a műsor Wayne Shorter tiszteletére hangzott el.

Ahogy hallgatni kezdtem - rögtön "odáig voltam"! Na, ez az! - gondoltam.
Aztán a kezdeti lelkesedés kissé alábbhagyott. Nem szeretném beskatulyázni a lemezen elhangzó zenét, de úgy érzem, hogy mainstream-nek egy kicsit nehéz - free-nek meg egy kicsit "kevés"! Valahol a kettő között van félúton, de mintha nem érne oda "sehova". Remélem, senki nem érti félre: mind az öt zenész kiválóan játszik, technikailag - és minden
szempontból, de nekem mégis hiányzik valami! Talán az IGAZI eredetiség - nem tudom...
Pedig Joe Lovano az egyik kedvenc szaxofonosom, és Dave Douglas-t is elismerem. A zongorista Lawrence Fields számomra "újdonság", de nagyon tetszik a játéka, emeli a színvonalat. Linda Oh bőgőzése "ajándék"; bevallom, eddig nem ismertem, pedig komolyan figyelemre méltó. Joey Baron-t nem hiszem, hogy be kellene mutatnom - egész egyszerűen napjaink egyik legjobb dobosa.
A kezdő, címadó szám "szabadon" indul - és úgy is folytatódik. Összeáll a kép: egy nyelvet beszélők muzsikálnak. Lawrence Fields "vezet át" minket - zongora játékával - a második részbe, ahol már (egy kicsit) kevesebb az izgalom. Pedig Lovano improvizációja fergeteges, Douglas (és sajnos Fields is) viszont kevésbé tetszik. A harmadik és negyedik szám (mindkettő Shorter kompozíció) mesterien előadott darabok, izgalmas szólókkal, szépen elhelyezett fúvós betétekkel, és még egy kis lírával is. Aztán - a nagy ovációt követően - jön egy kissé szokványos darab; és utána "átmegyünk" a záró "Power Ranger"-be: Douglas (szerintem) itt a legjobb, Lovano is "igyekszik", Linda Oh bőgő- és Joey Baron dobszólója sem "akármi"!
És mégis: a hiányérzet megmarad! Lehet, hogy (túl) sok jót hallottam az utóbbi időkben, de most ez a véleményem.
Kíváncsi vagyok, a New York-i listán meddig jut el a lemez! (Sokáig nem kell várnia Sándor, mert most rögtön elárulom Önnek: szombaton, vagyis április 25-én egyből a 20. helyen nyitott… de ha nagyon kiváncsi, akkor azt is elárulom, hogy most szombaton, vagyis május 2-án már nem lesz az első huszonötben… - A szerk.)

1. Sound Prints
2. Sprints
3. Destination Unknown
4. To Sail Beyond the Sunset
5. Weatherman
6. Power Ranger

Joe Lovano - tenorszaxofon
Dave Douglas - trombita
Lawrence Fields - zongora
Linda Oh - bőgő
Joey Baron – dob

(Egyébként ugyanebben a felállásban játszottak 2012. október 27-én a Trafóban! – A szerk.)


Vissza a lemezhez