Jarrett, Keith: J.S. Bach - The Well-Tempered Clavier Book I. 2019. július 11., Gáspár Károly
Keith Jarrett - J.S. Bach - The Well-Tempered Clavier Book I. (ECM/Hangvető)
„A jól hangolt zongora, jó kezekben”
Johann Sebastian Bach (1685-1750) minden idők legnagyobb zeneszerzői közé tartozik. Darabjaira -többek között- jellemző a kontrapunktikus (ellenpontozott) szerkesztés, és a polifónia.
Persze ha kevésbé szakmaian akarok fogalmazni, azt mondom: Isten szavait tolmácsolja felénk művei által, a zene egyetemes nyelvén.
Bach kedvelt „célpontja” a jazzistáknak; rengeteg darabját át- és feldolgozták, sőt, voltak-vannak olyan improvizatőrök, akik kifejezetten rá specializálódtak. Ilyen volt például a nemrégiben elhunyt, nagyszerű francia zongorista, Jacques Loussier.
A géniusz komponista 1722 környékén írta meg azon művét, melynek címlapján a „Das Wohl temperierte Clavier oder Praeludia, und Fugen durch alle Tone und Semitonia” felirat olvasható, mely magyarra fordítva valahogy így hangzik: „A jól hangolt zongora, avagy prelúdiumok és fúgák minden hangról és félhangról”. Nos, ez bizony a legendás „Das wohltemperierte Klavier”.
Bach a munkát egyértelműen oktatásra szánta, bizonyítva, hogy a „jóltemperált hangolás” mutatja meg a hangnemek más és más jellegét, színét, hangulatát.
Kedves Olvasóink joggal kérdezhetik, miért értekezem ebben a témában egy jazzmagazin hasábjain? Hát azért, mert az ECM Keith Jarrett 1987-ben, a New York-i Troy Savings Bank Music Hall-ban adott koncertjét adta ki -dupla lemezen-, mely alkalommal a fent említett művet hallhatta Tőle a Közönség.
A zseniális zongorista -szokásához híven- nem átdolgozást játszott, nem improvizált bele a darabba, az eredetit interpretálta. Pedig ha valaki, Ő megtehetné. Megteszik helyette mások, akik az „original” műveket sokszor lebutítva „menőznek”, hogy ők mekkora „megfejtők”...
Fontosnak tartom leszögezni, a klasszikus muzsika nem az én területem. A négy fal között gyakorolom, sűrűn hallgatom, próbálok általa töltekezni, inspirálódni, de szakértőnek, ebben az értelemben véve vájtfűlűnek véletlenül sem mondanám magam. Maloschik főszerkesztő úr bizalmának köszönhetem, hogy én írhatok erről az albumról, hiszen tudja rólam, ha egyet mondhatnék nagy-nagy kedvenc, idol kapcsán, gondolkodás nélkül Keith Jarrett neve szökkenne ki ajkaim közül.
Bach műveinek leginkább hiteles tolmácsának Glenn Gould-ot (1932-1982) tartják. Gould olyan intenzitással, átéléssel játszott Bach-ot, mintha személyesen a német mestertől kapott volna instrukciókat. Játékában volt valami, amiről mindig az örökmozgó, a „perpetuum mobile” jut eszembe. Úgy zakatolt, tört előre zongorázása, mint egy láthatatlan, szent erő által hajtott masina.
Talán, vagy egészen biztosan, Gould hatása, hogy szokás mondani, vallani: Bachot romantikusan játszani nem szabad!
Nos, Jarrett-re azért -sok minden más mellett- igen erősen jellemző a romantika, a jó értelemben vett szentimentalizmus. Saját kompozíciói, és a jazz standard-ek előadási módja mindig telis-tele van szívvel-lélekkel. Ezért (is) szeretem Őt annyira; sugárzik belőle a mély érzelem, az őszinte romantika.
Talán ha Gould-hoz mérjük, bizony lehetnyivel romantikusabban adja elő a „Das wohltemperierte Klavier” első könyvét/részét. Nagyobbak a zenei sóhajok, több a zengetés a jobb pedállal, nyíltabbak a zenei értelemben vett érzelmi kitörések.
De egy olyan szintű zsenitől, mint Jarrett, mit várhatunk? Álljon be a sorba? Ugyan! Amit diktál a szíve, tudása, amit Isten súg neki, aszerint zongorázik mindig.
Bizonyára elfogultságom is vezet, de nagy élvezettel hallgattam végig a dupla lemezt. Átmelegítette lelkemet, simogatott, megnyugtatott és felkavart egyben.
Ajánlom Önöknek is az élményt!
Keith Jarrett: J.S. Bach – The Well-Tempered Clavier Book I. (ECM 2019)
Keith Jarrett – zongora
