Jarrett, Keith: A Multitude of Angels 2016. november 10., Gáspár Károly
Keith Jarrett - A Multitude of Angels (ECM-Hangvető)
„Mennyből az angyal...”
2016. július harmadika két szempontból is fontos nap az életemben. Páromtól ekkor kaptam ajándékba -kedvenc butikomból- egy gyönyörű, extravagáns dzsekit. Képzeljék el, párducmintás a mellrésze, az ujjai és háta pedig fényes, fekete színben pompáznak. Szoktam pólóval és inggel is viselni; mindig megnéznek benne, sőt említették már, milyen bátor vagyok -férfi létemre-, hogy ilyen ruhadarabot hordok. Hát mondom, persze mert divatdiktátor vagyok... Jaj bocsánat, a másik dologról majdnem elfeledkeztem a fent említett dátum kapcsán! Szóval, a shoppingolás után, este a MŰPA felé vettük az irányt, hiszen a nagy Keith Jarrett adott szóló koncertet. Hihetetlen szerencsével tudtam két jegyhez jutni egy kedves barátom által, akinek más programja akadt feleségével, és átpasszolta nekünk a „ticket”-eket. Nagy dolog ez, hiszen kb. 15 perc alatt fogyott el az összes belépő az első vásárlásra kijelölt időpontban! Hiába na, pop-rock sztárokat lepipál a Mester, nem véletlenül!
Maloschik Róbert főszerkesztő úrnak köszönhetően már hat alkalommal volt szerencsém Jarrett által fémjelzett albumról értekezni a JazzMa.hu-n. Ezek vótak eddig: „No End”, „Concerts, Bregenz - München”, „Last Dance”, „Hamburg ’72”, „Creation” és „Barber, Bartók, Jarrett”.
Nos, ezúttal az ECM -mely kiadóval több évtizede működik együtt- egy pont 20 éve lezajlott olasz turné négy állomásán (Modena, Ferrara, Torino, Genova) adott, „csak Jarrett és a zongora” típusú estek felvételeit adta közre, „A Multitude of Angels” címmel. Ilyen alkalmakkor az szokott történni, hogy a színpad közepére tolt hangszerhez leül Keith (persze nem sokáig marad ebben a pózban...), és gyakorlatilag onnan kezdve teljes mértékben improvizációt hall a Közönség. Vesz egy mély levegőt, néhány másodpercig koncentráltan néz maga elé, majd -már „egy másik világban lebegve”- elkezd játszani. Lírikusan, gyönyörű harmóniák által építkezve, vagy disszonáns akkordokkal indítva, netán egyből „szétszedve” a zongit, vérbeli free jazzt varázsolva. Van azért ezen koncerteknek egyfajta koreográfiája, legalábbis annyiban, hogy biztosak lehetünk benne, bizonyos ponton/pontokon előjön az a bizonyos repetitív rész, amikor egy harmónia ismétlődik ritmikusan -igen hosszan-, és erre rögtönöz, sokszor az indiai zenét idéző módon Jarrett. Sokszor erősen olyan hatást keltve, mintha szitározna! Aztán szintén elmaradhatatlanok azok a darabok, melyek a jazz standard-ek világát hozzák képbe. Szépséges „ékszerdobozok” ezek a pillanat szülte művek, és tanúbizonyságai annak, hogy a Mester mennyire tiszteli, és kimondhatatlanul magas szinten interpretálja a mainstream vonulat gerincét adó kompozíciókat. Ebbéli tudásának (is) ékes bizonysága a több mint harminc évig működött, Gary Peacock-kal (bőgő) és Jack DeJohnette-tel (dob) alkotott triójának munkássága.
Távol álljon tőlem, hogy hittérítésbe fogjak, de engedjék meg nekem, hogy néhány szubjektív gondolatot közöljek Önökkel ebben a tárgyban, Jarrett-tel összefüggésben. Úgy érzem, nem lehet a véletlen műve, hogy egy ember ilyen talentummal rendelkezik. Hogy a jazz minden ágának perfekt előadója legyen, emellett klasszikus zongoraművészként is fantasztikus magasságokban szárnyaljon, és szerzőként is jobbnál-jobb munkákat kreáljon. Ráadásul mindezt tette/teszi úgy, hogy minden hangjából valami csodálatos spirituális üzenetet lehet kiolvasni szeretetről, szépségről, egyensúlyról. Ez Isten akarata, áldása! A Mindenható úgy döntött, hogy a magyar származású Kuzma Irma egyik fiának, Keith Jarrett-nek ad olyan képességet, amely által a zene révén többet tud mondani a hitről -mindösze egy koncertje során-, mint bizonyos papok -tisztelet a kivételeknek!- a szószékről millió prédikációjuk alkalmával sem!
Persze sok mindent hallani Róla. Mondják: nehéz ember, beképzelt, kiállhatatlan, magának való, különc. Kérdezem én: lehet-e ekkora tudás birtokában valaki „normális”? Lehet-e hétköznapi emberként élni, viselkedni korszakos zseniként? Fel lehet-e dolgozni, hogy tisztában van vele, mekkora jelentőségű művész? Szerény véleményem szerint: nem! Biztosan sokaknál „kiveri a biztosítékot” gondolatmenetem, mert ugye ilyenkor szokott az előkerülni, hogy „de hát a „Hörbihenkok” meg a „Csikórea” milyen közvetlen, kedves palik”! Biztosan így van, és le a kalappal előttük minden szempontból, azonban le merem írni, Jarrett más „kávéház”, mint az előbb említettek...
Rátérve az új CD-re; kibontva az impozáns díszdobozt, négy disc-et találunk benne. Városonként szelektálva találjuk rajtuk a felvételeket. A „track”-ek 30-40 perces, nagyívű, változatos improvizációkat tartalmaznak. Balladisztikus, filozofikus dallamok, a modern klasszikus muzsikára hajazó fajsúlyos darabok, és a már említett „egy harmóniás”, „groove”-os részek váltakoznak. Úgy hömpölyög a zene, mint az Élet! Nevetés, könnyek, boldogság, fájdalom. Szerelem, elválás, lét és másvilág. Mindent, de mindent belevisz, integrál zenéjébe! Nincsen, nem létezik olyan érzelem, amit ne tudna a billentyűk segítségével lefordítani a zene nyelvére! Rendkívül sok hangot játszik percekig, aztán lecsendesedik, és már-már zavarba ejtően sok szünetet tart a motívumok között. Lélegezni sem mertem ezen „pause”-oknál, még szobámban hallgatva sem, hát akkor milyen hatással lehetett ott a helyszínen?! Azé’ remélem senki nem kezdett el fulladozni a kedves olasz Hallgatóság tagjai közül anno!
Keith Jarrett -mint mindig- elgondolkoztat, meditációra, vagy imára hív bennünket. Rávezet, hogy tisztaság, szépség nélkül nincs értelme semminek. Azt üzeni: keressük meg saját utunkat, ami egyenes, és ne térjünk le róla, bárki-bármi akarja! Nekem sokat segített és segít ebben. Engedjék Önök is, hogy kalauzuk legyen a Mester, ezúttal az „A Multitude of Angels” címet viselő albuma által!
Keith Jarrett: A Multitude of Angels (ECM 2016)
CD 1 Teatro Comunale, Modena
1. Part I
2. Part II
3. Danny Boy
CD 2 Teatro Comunale, Ferrara
1. Part I
2. Part II
3. Encore
CD 3 Teatro Regio, Torino
1. Part I
2. Part II
CD 4 Teatro Carlo Felice, Genova
1. Part I
2. Part II
3. Encore
4. Over the Rainbow
Keith Jarrett - zongora
