James, Boney: The Beat 2013. április 29., Albert Zoltán
Egy "régi motoros" legújabb, egyben tizennegyedik nagylemezét köszönthetjük, természetesen egyből a Billboard Jazz Album lista élén + a Smooth Jazz lista tetején.
A "The Beat" folytatása a 2011-ben a "Contact" című lemezzel elkezdett iránynak, ahol a jellemzően Boney James-es hangulatok mellett az R'n'B is fontos és kiemelt szerepet kap, fiatal énekesek előadásában.
Kezdésként a művész ihletet merít a 70-es évekből és Stevie Wonder "Don't You Worry 'Bout a Thing"-jével indít, ami azonban - ebben a hangszerelésben - talán nem a legszerencsésebb kezdés. A puha és szellős hangulatot váltja fel a "Sunset Boulevard", ami erős groove-jával (nem csoda, hogy erős, hiszen Vinnie Colaiuta a dobos) és izgalmas refréntémájával valóban elindítja ezt a lemezt. A "Missing You" egy, a Boney James életműbe igazán illeszkedő, balladisztikus dal, mely már előre jelzi a vokális zene felbukkanását a lemez további részében. A lemez "slágere" a "Batucada" Rick Braun vendégszereplésével, aki nem mellesleg jót "ráz" a dalban, melynek vidámsága a smooth jazz cruise-ok világához köthető számomra.
A folytatás hozza az említett vokális zenét és az R'n'B-t a "Maker of Love"-val, ahol Raheem Devaughn a vendég énekes, a dal pedig egészen kiválóra sikeredett, majd újra az érzelmesebb szálakat "penget" Boney James a "Mari's Song", smooth jazz-hez képest valahogy inkább a jazz-re hasonlító, bensőségesebb ez a szerzemény, jól fogalmazza körbe meg a téma által megfogalmazott érzéseket. A "Powerhouse" kicsit felpörgeti a tempót, itt altszaxofonra vált James, de a téma nem ragadott meg. A "The Midas" egy kis kitérő az eddigi irányból, némileg lounge-osra változik a koncepció (a tengeren túlon modern club jazz-ként definiálható), a soul-os női vokál megtámogatja mindezt The Floacist, azaz Natalie Stewart szereplésével.
A zárás pedig szintén két, kellemes dalt tartogat: elsőként az "Acalento (Lullaby)"-t, ami latin zene és a smooth jazz egy igazán jól működő egyvelegét mutatja meg, másodikként pedig egy vérbeli Boney James-es smooth jazz dal, a "You Can Count on Me", amit bizonyára sokan hallhatnak a műfaj hazájában a nyári koncertek alkalmával.
Összefoglalóként elmondhatom, hogy egy jó lemezt hallottam, egy-két érdekes - és korábban nem hallott - új elemmel, valamint örülök, hogy az R'n'B megfelelő helyre került a lemez egészét tekintve, minőségileg és mennyiségileg egyaránt.
