Horn,Jazzmeia: Love and Liberation 2020. január 25., Kolta Péter
Jazzmeia Horn - Love and Liberation (Concord Records 2019)
Jazzmeia Horn - ének
Victor Gould – zongora
Sullivan Fortner – zongora (Special guest)
Ben Williams – bőgő
Jamison Ross – dob, ének
Josh Evans – trombita
Stacey Dillard – ternoszaxofon
Elementáris, bevállalós, laza. Ez jutott eszembe legelőször Jazzmeia Horn énekléséről és a zenekari játékról, az album egészéről.
A mindössze 29 éves énekesnő szóban forgó, második lemezét Grammy-díjra jelölték a legjobb jazz énekes kategóriában. 26-án, vasárnap este –magyar idő szerint hétfőn hajnalban- dől el a díj sorsa Los Angeles-ben. (Első, a 2017-ben megjelent „Social Call” című lemezét is jelölték 2018-ban. Akkor végül másnak ítélték a Grammy-t.)
A núbiai származású Jazzmeia Horn Dallas-ban született, karrierje New York-ban kapott lendületet. 2009-től a New School jazz és kortárs zene iskolájának növendéke volt. 2013-ban első helyezett lett a Sarah Vaughan énekversenyen. 2015-ben megnyerte a Thelonious Monk International Jazz Competition-t. Azóta járja a világot szüntelenül, Európától Afrikán át Ausztráliáig, ezreket elkápráztatva a koncerttermekben. Közel két évvel ezelőtt Budapesten is hallhatta, láthatta a hazai közönség a Müpában.
Őstehetség. Lebilincselően énekel, hatással van a hallgatóra, véleményem szerint nem lehet nem odafigyelni muzsikájára. Olyan, mintha Billie Holiday, Sarah Vaughan és Erykah Badu hangját beültetnénk egy piros sportkocsiba és száguldanánk vele egy órácskát. Nagyon eleven, irigylésre méltóan bátran használja tudását. Határozott, friss, mégis lírai hangja, egyénisége van. Nagy hangterjedelmét mesterien használja (nem csak a lemezen, hanem a videófelvételeken hallható koncerteken is).
Az album változatos, találunk hatnyolcados dalt, bluest, bebop-ot, balladát és feldolgozást is („Green Eyes”, Erykah Badu szerzeménye). Egy dalban együtt énekel Jamison Ross énekessel, aki egyébként dobol a lemezen (2012-ben ő nyerte meg a Monk versenyt jazzdob kategóriában). A témákat remekül énekli, rögtönzései sziporkázóak. Mindezek mellett mennyeien énekel balladát („Reflections of My Heart”). Az album zárótétele egy bőgő-ének duó szám („I Thought About You”). Kiváló, laza jazz dal blues beütéssel.
Jazzmeia pokolian jó zenekart hívott az albumra. A sodró erejű, modern zongorajáték, a nagyon dinamikus dobolás betyárjó time-al, akivel együtt dübörög Ben Williams bőgős hamisítatlan jazz játéka, a füstös, dögös, mégis csodaszép tenorszaxofon játék és a szemtelenül laza bebop trombita muzsika együtt úgy szól, ahogy kell. Horn énekléséhez hasonlóan a csapat szárnyal bátran egy profi amerikai jazz zenekar magabiztosságával, első osztályú muzsikusokkal. A fiatal zongorista, Victor Gould olyan élvonalbeli jazz zenészekkel szerepelt már együtt, mint Terence Blanchard, Branford Marsalis, Nicholas Payton, Ralph Peterson, Wallace Roney. Ben Williams a Pat Metheny Unity Band lemezén is játszott, így 2013-ban már volt szerencséje a Grammy-díjhoz. Josh Evans trombitált már többek között Christian McBride, Gregory Porter együttesében. Stacey Dillard a New York-i jazz élet egyik kiemelkedő alakja, akiről Wynton Marsalis, Roy Hargrove is nagyon elismerően nyilatkozott. Az album vendégművésze Sullivan Fortner zongorista, aki fiatal kora ellenére máris hihetetlen karriert tudhat magáénak Paul Simon, Dee Dee Bridgewater, John Scofield, Wynton Marsalis, Nicholas Payton, Roy Hargrove zenekaraiban és számos egyéb produkcióban.
Amerikai jazz, nagyon lendületes és változatos zenével friss előadásban, elsöprő erővel. Hamarosan Bécsben lép fel ezzel a felállással – én ott leszek.
