Gurtu, Trilok: Spellbound 2013. november 06., Subicz Gábor
Trilok Gurtu - Spellbound
Trilok Gurtu, a multi-instrumentalista indiai származású ütőhangszeres új lemezével Don Cherry munkássága előtt tiszteleg. A 'Spellbound' címet viselő lemezen seregnyi élvonalbeli európai trombitás szerepel, így nagy izgalommal értesültem a korongról.
Gurtu évekig játszott együtt Don Cherryvel, és az ő műfajokon átívelő zenei világa ezeken a felvételeken is visszaköszön. Kőkemény és fifikás groove-ok, izgalmas hangszerelések ágyaznak meg a rendre két-két számokat vállaló trombitásoknak.
Paolo Fresu átgondolt, érzékeny és invenciózus játéka könnyen illeszkedik a ritmusszekcióhoz, Matthias Schriefl elképesztően virtuóz, a klasszikus zenéből áthozott gondolatai viszont furcsa ízt adnak a főleg orientális beütésű alapoknak, nehezen emészthető, de nagyon izgalmas zenei szövetet hozva létre. Hasan Gözetlik kicsit kimért, de könnyed játéka szép ellenpontja Ibrahim Maalouf súlyos és magával ragadó muzsikájának. Nekem talán az utóbbi, libanoni trombitás játéka tetszett a legjobban a lemezen. Matthias Höfs és az egyedüli amerikai, Ambrose Akinmusire duóban játszanak egy nagyon érdekes 'All Blues'-t, Akinmusire a rá jellemző elánnal tarolja végig a számot, Höfs pedig izgalmas duettet játszik önmagával, duplakorpuszú trombitája segítségével. A lemez talán legjobban működő vendégszereplése Nils Petter Molvaer nevéhez fűzódik, játéka hibátlanul illeszkedik Gurtu világába, semmi featuring jelleg, teljes egybeolvadás jellemzi a vele készült számokat.
Érdekes, hogy maga a kísérőzenekar bár nagyon virtuóz, valahogy kevésbé reagens és sokszínű, mint a vendégmuzsikusok, néha az volt az érzésem, hogy 'mindenki mondja a magáét', persze ez egy nagyon szubjektív vélemény. Kivételt képez ez alól a billentyűs hangszereken közreműködő Tulug Tirpan, és általában a különböző billentyűs hangszerelésbeli megoldások, melyek színességükkel és frissességükkel messze a legélvezetesebb perceket szerezték nekem, egyszerű hallgatónak.
