Goldblum, Jeff: I Shouldn’t Be Telling You This 2019. november 29., Kolta Péter
Jeff Goldblum & the Mildred Snitzer Orchestra - I Shouldn’t Be Telling You This (Decca Records 2019)
Jeff Goldblum csodálatos lemezzel ajándékozott meg minket.
Semmi új, semmi megfejtés, vagy agyasság nincs az albumon, nem hallunk pokoli mélységeket, vagy szárnyaló magasságokat. Egyszerűen jó hallgatni. Igényesen kellemes.
Goldblum az amerikai filmipar egy csillaga. Az Oscar-díjra jelölt színész szerepelt Charles Bronson-nal együtt a Bosszúvágy című filmben, de említhetjük akár a Légy, a Jurassic Park, A függetlenség napja, vagy Woody Allen Annie Hall című alkotását is. (Színitanodát is alapított, ahol például Jim Carrey és Michelle Pfeiffer is tanult.)
Goldblum első dolga minden reggel, hogy zongorához ül. Tizennégy évesen kezdett jazz-zel foglalkozni. A ’90-es évek közepén Charlie Parker és Thelonious Monk szerzeményeket játszott rendszeresen Woody Allen-nel közösen. Idővel Los Angeles számos klubjában fellépett, legtöbbször egy Rockwell nevű szórakozóhelyen, ahol a Milded Snitzer Orchestra volt a házigazda. Azóta, ha teheti, minden héten játszik velük a Rockwell-ben.
Az albumon tizenegy dal hallható, köztük Frank Sinatra, Fred Astaire, vagy Chet Baker szerzemények. Többnyire énekes számokat hallunk finom swing, vagy kulturált kettő-négyes lüktetésre. A színésznő, énekes és zeneszerző Sharon Van Etten (aki gitározik, zongorázik is saját lemezein) csodálatosan nyitja az albumot. Először azt hittem, egy Ella Fitzgerald utánzattal állunk szemben, de hamar rájöttem, hogy ez egyáltalán nem így van.
Másik nagy kedvencem Fiona Apple New York-i énekesnő fátyolos hangja. Őt tizenkét éves korában, az iskolából hazafelé menet megerőszakolták. Bár traumáját szakemberek kezelték, a szörnyű eset nem tűnt el nyomtalanul életében. Éneklésében bejárja a pokoli mélységeket, egészen különös hangulata van művészetének.
Gregory Porter bődületes énekléssel koronázza meg a lemezt. Mondhatni, csak a szokásos – nehéz megunni. Érdekes választás Miley Cyrus, aki B.B.King „The Thrill Is Gone” című dalát adja elő. Eleinte nem tetszett, végül beleszerettem ebbe a dalba így, vele együtt. A kritikusok egy része ugyan egyáltalán nem rajong Miley Cyrus szerepléséért, van, aki szerint nevetséges, és ki sem tudja ejteni a dal címét. Mások szerint ez így nem több, mint egy karaoke-éneklés suli után egy diszkóban. Mások pedig az egekig magasztalják. Engem megfogott, többször meghallgattam külön ezt a számot.
Az instrumentális számok hasítanak, swingelnek, szaxofon-, trombita- és gitárszólóval, amerikai módra.
Goldblum egyszerűen zongorázik, nagyon jó ízzel. A lemez nem róla szól, nincs sok zongoraszóló az albumon.
Kifejezetten vidám lettem a lemeztől. Kocsiban is hallgattam, és míg autós társaim idegbajt kapva ontották a füstöt pár centi előnyért, addig én hátra dőlve hallgattam Jeff Goldblum és zenekarának Hollywood-i előadását.
