Egan, Mark: Electric Blue 2020. október 27., Salvai Ádám
Mark Egan-Danny Gottlieb – Electric Blue (Wavetones Records)
Egy újabb izgalmas lemez tűnt fel a láthatáron, ahogy Mark Egan és Danny Gottlieb bejelentették új zenei anyaguk megjelenését. Rengeteg potenciál rejlik egy ilyen basszusgitár és dob duó elképzelésben. A két említett zenész pedig az „Electric Blue”-val egy alternatívát mutat meg a hallgatóságnak.
Közös múltjuk igen messzire nyúlik vissza, Gottlieb is úgy nyilatkozott a közös produkciójukról, hogy ezeken a felvételeken visszaköszön a kettejük majd ötven éve tartó barátsága, zenei kalandozása. A zenei világban egyébként is nagyon szerencsések azok, akik egyből megtalálják a közös hangot a legmélyebb, legalapabb szinteken. Az már csak hab a tortán, hogy a két kolléga az évek során legjobb barátokká is válnak.
A most megjelent „Electric Blue”-n sok oldalukat megmutatják a művészek.
Egan fretless basszusgitárja felelős a dallamokért és a további basszus rétegek alkotják a harmóniákat. Gottlieb pedig rendkívül változatosan bemutatja tudásának teljes spektrumát legyen szó extra lágy, vagy nagyon intenzív dobolásról.
A céljuk az volt az albummal, hogy dokumentálják az ő harmonikus, empatikus és erős kapcsolatukat duóként. A közös karrierjük már a University of Miami 1971-es elvégzése óta tart; Gottlieb egyébként nem kisebb egyéntől, mint magától Joe Morello-tól tanulhatott. Az sem mellékes tény, hogy együtt dolgozhattak a Pat Metheny Group-ban is.
Az albumot az Electric Fields Studio-ban, Connecticut-ban rögzítették még 2019 júniusában.
Az első dal a „Back and Forth”, ami egy dob groove-val indul és érdekesség benne, hogy a forma a Fibonacci sorozat alapján íródott, azt követi. Nagyon tetszik Egan hangszíne a basszusgitáron.
Ezt követi a „Cabarete”, ami eredetileg Egan egy trió albumán volt hallható, az „About Now”-on. A dalt egy Dominikai Köztársaságba történt utazás ihlette.
Harmadikként a „Down The Road” hangzik el, könnyed, kellemes hangulattal. A két zenész játéka nagyon együtt van, egymásból merítenek ihletet és alakítanak ki egy teljesen pozitív atmoszférát.
A címadó „Electric Blue” a negyedik, az eddigiekhez képest lassabban indul be. A nulláról építkezik és két rögzített shakerre improvizál a basszusgitár és a dob.
Az album második felét a „Come What May” nyitja, melynek alap groove-ját eredetileg improvizációból rögzítették, és itt is hallhatjuk Egan-t szólózni a fretless basszusgitáron. Eddig ez a dal nyerte el legjobban a tetszésem, az építkezés, a dinamika terén egyértelműen kiemelkedik.
A „Blue Sound Bath” a következő és az előző két dalhoz hasonlóan szintén kevesebbről indul, de ezt most megőrzik végig a szerzemény során.
A „Hookey” egy rövid, játékos groove-ra épülő dal, kellemes feloldása az eddig uralkodó csendesebb atmoszférának.
A záró akkord az „Offering”-é, ami egyben a leghosszabb kompozíció. Az album dalainak nagyját a két játékos közös improvizációja, az egymásra való aktív figyelés, a jelenben való alkotás alapozza meg. Szerkezetben is sokszor van így, noha időnként határozott, komoly koncepcióval álltak elő Egan-ék. Érdekes élmény volt megfigyelni, hogyan képes a basszusgitár és a dob kettőse megtölteni a zenei képet, a két zenész pedig jelesre vizsgázott.
Mark Egan – Danny Gottlieb: Electric Blue (2020)
- Back and Forth
- Cabarete
- Down the Road
- Electric Blue
- Come What May
- Blue Sound Bath
- Hookey
- Offering
