Dutronc, Thomas: Frenchy 2020. május 27., Kolta Péter
Thomas Dutronc – Frenchy (Blue Npte/Universal Hungary)
Thomas Dutronc – ének, akusztikus gitár (9), elektromos gitár (11)
Eric Legnini - zongora
Rocky Gresset – gitár
Thomas Bramerie - nagybőgő
Deni Benarrosh - dob
Nem hallottam korábban a francia, negyvenhét éves énekes-gitárosról. (Párizsban született 1973. június 16-án. Anyja Sylvie Vartan, apja Jacques Dutronc slágerénekesek! – A szerk.) Sok mindent az internetről sem tudtam meg róla. Fényképésznek készült, ám zenész szülei hatására gitározni kezdett. Django Reinhardt világa áll hozzá a legközelebb. Dutronc a „manouche”, azaz vándor cigány kultúrát sajátította el az évek során. 2008-ban napvilágot látott „J’aime plus Paris” című szerzeménye, mely akkor a legtöbbet játszott francia dal volt világszerte. Évekig színházakban dolgozott (gitározott, énekelt), talán még ma is ott keresi kenyerét, de erről biztosat nem tudok.
Fontos számára francia származása. Így a szóban forgó, sorban - tudomásom szerint - a negyedik lemezén nemzete ismertté, világhírűvé vált szerzeményeit játssza, énekeli.
Így került a lemezre Edith Piaf dala, a „La Vie en Rose” a ZZ Top gitárosa, Billy Gibbons játékával fűszerezve; Kozma József „Autumn Leaves” kompozíciója (Kozma József Budapesten született, élete egy részét Franciaországban töltötte és ott is halt meg); az Yves Montand által ismerté tett „C’est si Bon” dala, melyet Iggy Pop és Diana Krall társaságában énekel. A meghívottak közt van még továbbá Stacey Kent, vagy Youn Sun Nah koreai jazz énekesnő.
A lemez producere Jay Newland, aki Paul Simon, Stevie Wonder, Norah Jones, Pat Metheny, Eric Clapton lemezeken is dolgozott.
A lemez amolyan könnyed, andalítóan franciás, egy pohár bor mellett laza kikapcsolódást ígér. A hallgatónak semmiféle megrázó élményben nem lesz része. Rocky Gresset gitárjátékába nem lehet belekötni, korrekt, egyenes jazz/bebop gitározás. Ha szabad egy kritikát: ilyen gitározásból tucatnyi van, így számomra kicsit arctalan. Nem tudnám megmondani, hogy száz mainstream jazzgitárosból melyiket hallom, de lehet, hogy ennek az én tájékozatlanságom az oka. Kellemes gitárjátékot hallunk – én viszont a drámát, a mélységet keresem a zenében. Gresset technikája viszont irigylésre méltó, hihetetlen lazasággal gördülnek ki a dallamok ujjai közül.
Érdekes színfolt a „La Vie en Rose” dalban a pár nyújtott hangból álló, torzított bluesgitárjáték – nagyon váratlan és jó ötlet szerintem, amit Billy Gibbons amerikai gitáros játszott. Ettől függetlenül szerintem az eredeti, Edith Piaf változat Dutronc előadásában, verziójában felhígult, sokat vesztett mélységéből.
Dutronc éneklésében sincs semmi megrázó. Jó hallgatni, de bennem mély nyomot nem hagyott. Ellenben Diana Krall és Iggy Pop hangja húsba vágó, mély tartalommal bírnak a „C’est si Bon” című dalban.
Tetszik, hogy a Dutronc zenéjéről egyből meg lehet mondani, hogy francia muzsikusról van szó, nem akar amerikai, afrikai, vagy brazil lenni. Ő francia, azt játssza, ami őt körülveszi kulturálisan. Érdekesség, hogy a lemez egynéhány dalához videóklip is készült, ami a jazzben szokatlan. Főleg ilyen módon, megrendezett kisfilm keretében.
Szeretem a francia kultúrát, sokat jártam az országban, francia gyökereim is vannak. Thomas Dutronc albuma nekem a varieté, a kabaré világát idézi, kétségkívül kifogástalan minőségben.
