Ciniglio, Francesco: The Locomotive Suite 2021. július 12., Varga Bendegúz
Francesco Ciniglio - The Locomotive Suite (Whirlwind Recordings)
A napokban, egész pontosan 2021. július 16-án jelenik meg a fiatal olasz jazz-dobos, Francesco Ciniglo (1989) második nagylemeze a neves Whirlwind lemezkiadó gondozásában. Ha valaki esetleg nem ismerné eme nápolyi születésű, a harmincas évei elején járó dobos nevét a jazzma.hu olvasói közül, annak szívből ajánlom, hogy gyorsan nézzen utána.
Ciniglo a jazz-dobolás igazi nagymesetere, ifjú kora ellenére. Művészetét, amely legnagyobbrészt a be-bop gyökerekből táplálkozik, a legmélyebb igényesség, letisztultság és stílusismeret jellemzi. Hangszere mindig a leggondosabban és átgondoltan, tökéletesre hangolt. Kíséretben és szólóiban is fantáziadús, de nem burjánzó. Magabiztossága rendkívüli, előadásmódja az excentrizmus és a befelé figyelés különleges elegye. Zseniális játéka száraz esszenciája mindannak, amit Max Roach, Philly Joe Jones, Art Blakey, vagy az ifjú Tony Williams hagyott az utókorra. Élmény hallgatni minden megmozdulását.
A jelenleg Párizsban élő Ciniglo hat évesen kezdett dobolni. 21 éves volt, mikor New York-ba költözött. Itt a legjobb iskolákba járt, neves dobosoktól vett magánórákat, előadásmódja mégis tele van dél-olaszos temperamentummal, komoly, intenzív, fanyar humorral fűszerezve.
Míg öt éve első lemeze trió felállásra íródott (Aaron Parks és Joe Sanders közreműködésével), addig a „Locomotive Suite” sokkal nagyobb apparátussal dolgozik. A vibrafon-bőgő-dobritmusszekció három fúvóssal egészül ki. Igazi nemzetközi csapatot állított fel Cinoglio, csupán a basszusklarinétos, Matteo Pastorino a honfitársa. A rendkívül figyelemre méltó trombitás, Raynald Colom barcelonai illetőségű, a vibrafonos Alixis Valet francia, Felix Moseholm, akinek édesapja, Eric Moseholm is nagynevű bőgős volt, dán, az altós Matt Chalk.
A lemez címe is elárulja, hogy a zenei anyag különböző jellegű tételekből összeálló, összefüggő mű. Matt Chalk hangszereléseinek és a viszonylag rendhagyó zenekari felállásnak, valamint a lemez kiváló hangzásának köszönhetően többször az volt az érzésem, hogy a valódinál nagyobb zenekart hallok. A vibrafon és basszusklarinét igen izgalmassá, rendhagyóvá teszi a hangképet, az altszaxofon és a trombita gyönyörűen szólnak felül.
Minden számot Ciniglio komponált. Személyes kedvenceim az érzelmes és emberközeli "Arlene's March" és "Self Made Man".
Ornette Coleman világát és Miles Davis második Quintet-jének hangzását egyszerre idézi fel a "Concern in the Background", míg a "945 St Nicholas Ave" a kortárs New York-i jazz stílusában szólal meg.
A legizgalmasabb, legösszetettebb szerzemény talán a címadó dal, a "Locomotive". A repetitív és izgalmas intro és a filmzenét idéző téma után a kihívást jelentő szólókör lebilincselő együttes játékot és zenei párbeszédet hív életre. A muzsikusok pompás összhangja az egész albumot jellemzi.
Az értékes tartalomhoz nagyon szép forma is társul. A CD és tokja, valamint a hozzá dukáló kis füzetecske - booklet - átgondoltan megtervezett és nagyon szép kivitelű. Nem kisebb személyiség írt "liner notes"-ot a lemezhez, mint Wynton Marsalis. Befejezésként az ő szavait idézném: "Minden egyes zenész nagyon sokat adott hozzá ehhez a felvételhez. Mint hallgatóknak, nekünk is sokat kell tennünk azért, hogy minél többet kapjunk ettől a zenétől. Remélem, mindenki élvezni fogja ezt az ambiciózus, komoly és játékos zenét. Minél többet hallgatjuk, több és több felfedezéssel ajándékozza meg az embert."
Francesco Ciniglio: The Locomotive Suite (Whirlwind Recordings 2021)
Francesco Ciniglio - dob és zeneszerzés
Raynald Colom - trombita és szárnykürt
Matt Chalk - altszaxofon és hangszerelés
Matteo Pastorino - basszusklarinét
Alexis Valet - vibrafon
Felix Moseholm - bőgő
