Charlap, Bill: Uptown, Downtown 2017. október 13., Jáger Bandi
Bill Charlap Trio – Uptown, Downtown (Impulse! – Universal Hungary)
Kedves Maloschik Robitól kaptam egy e-mail-t: „Bandi! Hallottál már Bill Charlap amerikai zongoristáról? Itt van nálam a legújabb CD-je! Írnál róla?”
Magam is jazz zongorista lévén figyelemmel kisérem az új felvételeket, de Charlap nevével most találkoztam először.
A New York-i születésű, zsidó származású, ötvenes éveiben járó Bill Charlap (1966) zenész család gyereke.
Édesanyja, Sandy Stewart (1937) énekesnő rendszeresen szerepelt a "Perry Como Kraft Music Hall" című televíziós sorozatban, és 1962-ben önálló lemeze jelent meg „My Coloring Book” címmel. (Fiával két duett CD-t is készített. Az első 2005-ben jelent meg a Blue Note-nál „Love Is Here To Stay”, a második pedig 2013-ban „Something to Remember” címmel.)
Édesapja, Moose Charlap (1928-1974) jónevű Broadway musical zeneszerző volt. Leghíresebb ilyen alkotása a „Peter Pan” 1954-ből. Moose-nak távoli unokatestvére a híres jazz-zongoraművész, Dick Hyman (1927).
Bill három éves korában kezdett zongorázni, később klasszikus zenét tanult, de igazán a jazz állt hozzá a legközelebb. (2007-ben feleségül vette a legnevesebb kanadai jazz zongoristanőt, Renne Rosnes-t!)
Neves előadókkal dolgozott együtt, a Blue Note-nál megjelent hat lemeze közül a „Somewhere“-t, ahol Leonard Bernstein dalait dolgozza fel, Grammy-díjra jelölték. Jerome Kern albuma, amelyet Tony Bennett-tel készített 2016-ban meg is kapta a Grammy-díjat a „Legjobb énekes album“ kategóriában.
A Bill Charlap Trio „Uptown, Downtown“ című új CD-jén 9 track található.
A koncepció alapvetően a balladákra épül, 9 dalból 6 balladisztikus hatású, engem a régi klasszikus jazz-iskola egyszerű harmónia világára emlékeztet, felidézi az 50-es, 60-as évek jazz stílusát.
Progresszívebbet, maiabbat vártam. A ritmus szekció (Peter Washington – bőgő, Kenny Washington – dob, akikkel 1997 óta játszik együtt!) sem tett ki magáért. A dobostól végig egyszerű seprű-kíséretet hallunk, a bőgőzés is alapszintű.
Egyszerűen ötletszegénynek tartom az anyagot, és egy pár villanástól eltekintve egyhangú, nekem nagyon hiányoznak belőle az érzelmi, dinamikai mozgások.
Megmarad háttérzenének autóvezetéshez, vagy lehet kellemes fogadó-zene egy hotel halljában.
Bill Charlap szépen, kiegyensúlyozottan játszik a lemezen.
Kíváncsi voltam, és utánanéztem a neten Charlap munkásságának. Kiderült számomra, hogy szólóban lényegesen jobban átjön az egyénisége, mint zenekarral, szólóban sokkal jobban muzsikál.
Három dalt emelnék ki az albumról:
3. track: Uptown, Downtown
A címadó dal wamp-je a legnagyobb értéke. Hasonlít a „Hit The Road Jack”-re, de akár a „Bei Mir Bistu Shejn” is elkezdődhetne így. Kicsit esztam-os, ragtime-os íz, sajnos nem bontakozik ki belőle semmi komolyabb...
7. track: The One I Love Belongs Somebody Else
Itt érezhető kicsit a mai, modernebb jazzhatás, keveredve a régi stílussal. Az egész trió dinamikusabban, fürgébben játszik.
9. track: Sophisticated Lady
Duke Ellington közismert standerd-je utolsó dalként hangzik el az albumon. Van benne egy-két „arrange” jellegű, érdekes harmóniaváltás. A swing-es részben be bop-os elemeket hallunk a zongoraszólóban, szerintem ez a legértékesebb szám a lemezen, itt játszik a legjobban Bill.
