Carrington, Terri Lyne: The ACT Years 2015. június 01., Varga Bendegúz

Terri Lyne Carrington - The ACT Years (ACT – Hangvető)

Terri Lyne Carrington fantasztikus dobos. Nem csoda, hiszen már nagyapja is dobos volt, aki például Chu Berry-vel és Fats Waller-rel is játszott. Carrington édesapja jazz-zongorista és egyben a Boston Jazz Society elnöke volt. A kis Terri Lyne hét évesen kapott dobfelszerelést, tíz éves korában már Clark Terry-vel lépett fel. 12 éves korában teljes körű ösztöndíjat nyert a Berklee-re.

Jómagam Carrington játékát John Scofield „Flat Out” című lemezéről ismertem meg. Ennek felvételekor még csak 23 éves volt, de játékát rendkívül érett, élvezetes, legmagasabb szintű jazzdobolás jellemzi. Tíz éven keresztül játszott Herbie Hancock-kal. Ebből az időszakból a „Future to Future” című DVD felvételt emelném ki. Ez hűen bemutatja Terri Lyne Carrington stílusát, amely a maintsream és a jazz-rock határán egyensúlyozik. Leginkább talán a késői Tony Williams, valamint Jack DeJohnette zenei személyiségének hatása érződik Carrington játékában.

Első önálló lemeze 1989-ben jelent meg, és rögtön Grammy-díjra jelölték. Következő albumára 13 (!) évet kellett várni, amely már az ACT gondozásában jelent meg, csakúgy, mint 2004-es lemeze. A „More to Say” már egy amerikai kiadónál jelent meg 2009-ben.

Ezt követte az elmúlt négy év óriási sikere, két Grammy-díjas alkotás. Ezek közül az első, a „Mosaic”, amelyen csak női előadóművészek szerepelnek, a második pedig a „Money Jungle”, amely az Ellington-Mingus-Roach trió legendás lemezének, az eredeti megjelenése után ötven évvel elkészített remake-je.

Az ACT kiadó ezeken a fejleményeken felbuzdulva, vagyis látván, hogy Carrington karrierje és elismertsége elérte csúcsát, az ACT-nél töltött évek idején születetett felvételekből összedobott egy válogatás lemezt, amely 2015 áprilisában jelent meg.

Az „ACT Years” című albumot három lemez anyagából állítottak össze. Kettő ezek közül  Carrington saját alkotása: a 2002-ben megjelent „Jazz Is a Spirit”, és a két évvel későbbi keltezésű „Structure”. A harmadik Nguyen Lé Jimi Hendrix szerzeményeinek szentelt albuma, amelyen Carrington csak kisérőzenészként és énekesként (!) szerepel.  A “best of” lemez összesen egy tucatnyi számot tartalmaz, amelyekből öt is az előbb említett Nguyen Lé lemezről származik.

Egy ilyenfajta albumról, amely a legkülönbözőbb felállásokat és stílusokat tartalmazza, nehéz, sőt lehetetlen egységes képet formálni. Kicsit olyan, mint amikor egy bizonyos összegért korlátlan fogyasztást kínáló étteremben igyekszünk minél többféle dologba belekóstolni, de végül csak kevés olyan igazán finom falatot találunk a rendkívül széles választékban, amelyre még jó ideig emlékezhetünk.

A nyitószám, a „Jazz Is a Spirit” például vegytiszta smooth jazz dal, amelyben “amúgy” Wallace Rooney szólóját hallgathatjuk meg. Ehhez képest az „Omega” egy elvont, szinte űrutazást idéző, avantgarde-fusion kompozíció.

Számomra a legkiemelkedőbb felvételek erről a retrospektív albumról a „Middle Way” és a „Samsara” című Carrington szerzemények. Ezekben a számokban Hancock zongorázását, Terence Blanchard trombita-, valamint Gary Thomas szaxofonjátékát hallgathatjuk, és ez a műélvezet legmagasabb fokát képviseli.

Érdemes külön is górcső alá venni a Hendrix nótákat. Nguyan Lé vietnámi származású, de Franciaországban élő világhírű muzsikus gitározása tartalmaz egy furcsán-érdekes, édeskés, délkelet-ázsiai ízt, amelynek leginkább a „Manic Depression” feldolgozásában lehetünk fültanúi. Elismerendő teljesítmény, hogy a hatalmas rock-gitár ikon zenéjét Nguyan Lé-nek sikerült saját képére formálnia, de számomra úgy tűnik, sok érték elveszik Hendrix zenéjéből az előadás során. Ezt nem pótolja Lé sajátos, rendkívül technikás és látványos gitárfigurákra épülő játéka.

A „Manic Depression”-t és a „Woodoo Child”-ot a Párizsban élő, de Maliból származó énekesnő, Aida Khann anyanyelvén adja elő. Ez még különösebb színezetet ad ezeknek a jól ismert számoknak.

Érdekesség, hogy a „Purple Haze”-t és az „If 6 Was 9”-t is maga Terri Lyne énekli el, ezeket jobban is sikerült feldolgozásnak érzem. A „Purple Haze”-ben ráadásul briliáns dobszólót is hallhatunk a főhősnőtől.

Ami közös nevezőre hozza ezt a sokféle zenét, az nem más, mint Carrington kimagasló dobolása, legyen szó akár rockról, akár modern swing-dobolásról, akár fusion-ről.

Terri Lyne rajongók gyűjteménye nem lehet teljes ezen album nélkül.

Terri Lyne Carrington: The ACT Years (ACT Music 2015)

1. Jazz Is a Spirit (Terri Lyne Carrington)

2. Manic Depression (Jimi Hendrix)

3. Ethiopia (Joni Mitchell)

4. Journey of Now (Terri Lyne Carrington/Bob Hurst)

5. Woodoo Child (Jimi Hendrix)

6. Omega (Jimmy Haslip)

7. Burning of the Midnight Lamp (Jimi Hendrix)

8. Purple Haze (Jimi Hendrix)

9. Mindful Intent (Terri Lyne Carrington)

10. Middle Way (Terri Lyne Carrington)

11. Samsara (for Wayne) (Terri Lyne Carrington)

12. If 6 Was 9 (Jimi Hendrix)

Közreműködnek:

Herbie Hancock - zongora

Nguyen Lé - gitár

Greg Osby - altszaxofon

Adam Rodgers - gitár

Jimmy Haslip - basszusgitár

Terence Blanchard - trombita

Gary Thomas - tenorszaxofon

Kevin Eubanks - gitár

Bob Hurst - bőgő

Darryl “Munyungo” Jackson - ütőhangszerek

Aida Khann - ének

és még sokan mások…