Brott, Alexander: Leon's Lullaby 2024. augusztus 15., Szili Róbert
Alexander Brott – Leon’s Lullaby (Fresh Sound Records)
Jelen lemezajánló alanya egy frissen megjelent album, melyet a fiatal svéd/kanadai gitáros, Alexander Brott jegyez.
Alexander Brott zenész családban született örökölve a zenei tehetséget. 2015-ben végzett a stockholmi Királyi Zeneművészeti főiskolán. Ismert és keresett gitárossá vált Svédországban, majd New Yorkban is, ahová hosszabb időre átköltözött.
Nemcsak kiválóan ismeri és műveli a 30-as–50-es évek jazz stílusát, hanem szerzőként is ezen az úton jár, de nem görcsösen ragaszkodva az elődök zenéjéhez, hanem fejlesztve modernizálva azt.
Hangzására az egyszerű tisztaság jellemző, virtuóz harmónia kezelés, dallamos játék, amelyre nem nyomja rá a bélyegét a technika fitogtatása.
A hangszere egy Gibson ES-150, egytekercses Charlie Christian hangszedővel, amellyel az 50-es évek jazz gitár hangzását élvezhetjük immár a 21. században.
Zenéjére olyan nevek hatottak, mint Kenny Burrell, Charlie Parker, Bud Powell, Elmo Hope, Thelonious Monk.
Az újonnan megjelent lemez címe „Leon’s Lullaby”. A címben szereplő név a kisfia, akinek az albumot ajánlja.
Ahogy elkezdtem hallgatni az anyagot, egyből jó érzés fogott el, hiszen a hangzás, a stílus azonnal a Paul Desmond-Jim Hall kvartett hangulatát idézte fel bennem, és ezek az albumok a kedvenceim közé tartoznak. Maga a felvétel akár az 50-es években is készülhetett volna, nem steril stúdió hangzás, inkább élő. A hangszerek panorámázása határozott, a napjainkban megszokotthoz képest sokkal nagyobb mértékű.
A 9 track-en Brott állandó kvartettje játszik, melynek összeállítása:
Alexander Brott - gitár, Stefano Doglioni - basszusklarinét, Ari Roland - bőgő, Keith Balla - dob.
Külön érdekesség a basszusklarinét, amely a szaxofon érdekes alternatívájaként nagyon passzol a zenébe, de a felvételeken plusz színt adnak a vonós bőgőszólók is.
Ugyan az összes darab Brott szerzeménye, mégis ismerősen hatnak, hiszen a harmónia és dallamvilág a standardek világából táplálkozik.
Az „Aria”-ban a szokásos AABA szerkezet keretein belül két szólamban szólal meg a téma, hol párhuzamosan, hol folyondárként egymást kerülgetve a dallam gitáron és a klarinéton. Meghallgathatjuk az első vonós bőgőszólót, amely Paul Chambers-re emlékeztet.
Az összes darab elemzését mellőzném, de néhány mondatban a benyomásaim a következők: a lemez abszolút standard jellegű szerzeményekből áll. Nagyobb részt swing ritmusban, de latin is akad, mint például a „Duc sur la plage”. Találunk szép balladisztikus hangvételű számot, mint a „Memory Escapes Me”, vagy a nagyon nagy tempójú „Oh-No”, ahol a zenészek megcsillogtatják technikai tudásukat. A „Leon’s Lullaby” kezdetén mintha egy Wes Montgomery lemez darabja kezdődne, az „I Can See the Future” esetében pedig a „Lady Bird” jutott eszembe. A szólók mellett nem maradnak el a „négyezések” sem (amikor a szólisták 4 ütemenként adják tovább egymásnak a stafétát).
Összességében egy nagyon tradícionális anyag kiváló szólókkal, témákkal. Aki az 50-es évek jazz kombóit szívesen hallgatja, ebben a lemezben sem fog csalódni. Magam részéről élvezettel hallgattam!
A számok listája:
01. Aria (Alexander Brott) 4:44
02. Night Life (Alexander Brott) 5:38
03. Duc sur la plage (Alexander Brott) 6:11
04. Memory Escapes Me (Alexander Brott) 4:25
05. Admit It (Alexander Brott) 4:34
06. Oh-No (Alexander Brott) 3:42
07. Leon’s Lullaby (Alexander Brott) 6:01
08. Second Thoughts (Alexander Brott) 4:25
09. I Can See the Future (Alexander Brott) 4:52
