Bjørnstad, Ketil: Sunrise 2014. július 25., Gáspár Károly
Ketil Bjørnstad – Sunrise (ECM - Hangvető)
"A skandináv titok"
Az észak-európai országok jazzmuzsikusainak jórésze birtokában van egy rejtélyes tudásnak, mely megkülönbözteti őket az amerikai, és más népek improvizatív zenéitől. Ez az ún. skandináv jazz, vagy -ahogy itthon emlegetjük- "íszíemes" stílus, hiszen az ECM (é-cé-em) lemezkiadó valóban élen jár az ilyen jellegű albumok megjelentetésében. Jellemző ezekre az anyagokra, hogy nem a mainstream vonulat jegyeit vonultatják fel; inkább a lágy, de filozófikus mélységű dallamok dominálnak, némi népzenei hatással elegyítve. Számomra az egyik legérdekesebb felvétel erről a területről az 1964-ben készült "Waltz for Debby". A korongon a zseniális svéd énekesnő, Monica Zetterlund és Bill Evans triója hallható. (Kötelező!) Evans kompozíciói mellett, jazz standard-ek és néhány svéd népdal is elhangzik. Bár a modern mainstream hatása egyértelmű, mégis talán ez volt az első olyan lemez, ami megmutatta, hogy bizony a skandináv zenészek egyénisége nagyon erős hatást fog gyakorolni a jazz-re. Aztán jött Jan Garbarek, Arild Andersen, Jon Christensen, Bobo Stenson és még sorolhatnám a jobbnál jobb norvég, dán, svéd vagy finn művészeket, akik mai napig meghatározói az Egyesült Államokon kívüli jazz világának.
Érdekes, hogy a nem éppen mediterrán éghajlatú országok zenéjének többsége mennyire lírai, szívet melengető. Talán tudat alatt azért írnak ilyen gyönyörűségeket, mert a hideg téli éjszakákon kell egy-egy szép melódia, amely felfűti a testet-lelket. Például a nagyszerű -fent említett- zongoristának, Bobo Stenson-nak van egy olyan DVD-je, amelyen triójával egy erdőben játszanak, persze nyáron. A természet és a Stenson trió muzsikája olyan szimbiózisban vannak egymással, hogy az ember csak kapkodja a fejét, és próbálja megfejteni, miként lehet -egy elvileg arra alkalmatlan helyen- ilyen mélységű zenét prezentálni?! (Bobo Stenson koncertet Magyarországon! De inkább ne a természet lágy ölén, mert pollen allergiás vagyok.) És akkor még nem beszéltem a szaxofonos Jan Garbarek-ről, akinek hangversenyei felérnek egy szakrális eseménnyel.
Mi a titkotok, kedves skandináv kollégák? Talán a legmesszebbmenő őszinteségeket, tisztaságotok és alázatotok a Zene és Közönség iránt? Ezt érezni kell, de -azt gondolom- van mit tanulnunk Tőletek ilyen szempontból.
"Lágy sikoly"
Edvard Munch norvég expresszionista festőművész (1863-1944) legismertebb műve a "Sikoly" című kép. A festmény olyan elemi erővel hat a nézőre, hogy bizony én csak 18 éven felülieknek engedélyezném megtekintését. Valahogy "belelép" az ember belsejébe; szinte hallom a velőtrázó jajveszékelést, és érzem a vásznon szereplő figura félelmét. Nos, gondolom így van ezzel a szintén norvég zongorista, Ketil Bjørnstad is, akinek új lemezét Munch munkái és képeihez kapcsolódó versei inspirálták. Mert, hogy Bjørnstad ezeket a költeményeket megzenésítette, és Kari Bremnes énekesnő, illetve az Oslói Kamara Kórus segítségével rögzítette is a dalokat. Partnerei még a lemezen Aage Kvalbein (cselló), Matias Bjørnstad (altszaxofon), Bjørn Kjellemyr (bőgő) és Hans-Kristian Kjos Sorensen (ütőhangszerek), továbbá Egil Fossum karmester. (A norvég nevek leírása megizzasztott rendesen, főleg a "perkásé"...)
Egy bizonyos szempontból ki kell ábrándítanom a kedves Olvasókat; nem jazz lemezről szól ezen írásom. Bjørnstad dalait inkább népzenei hatásokkal teli, kortárs zeneként definiálnám. Improvizáció gyakorlatilag nincs, a témák kísérése viszont jazz quartetthez méltóan, meglehetősen nagy szabadsággal van kezelve, különösen igaz ez a bőgő és a dob játékára. Nem mondhatom, hogy túlságosan "happy" hangulatba kerülünk, ha elindítjuk a "Sunrise"-t, de nem is ez volt a cél. Egy jóféle "fantasy" film tájaira repít minket a zene. Van egyfajta Gyűrűk Ura "feeling"-je a dolognak, ami -legalábbis nekem- nagyon jól esett. Bjørnstad minden hangján, amit leüt a zongorán, hallatszik a "nagy szív". Billentése, harmóniái szenzitívek, ugyanakkor erőteljesek, markánsak.
Külön élmény a meglehetősen jellegzetes, és igen dallamos norvég nyelv felcsendülése. Kari Bremnes kristálytiszta hangja párosul mindehhez; ezáltal még bensőségesebbé téve az anyagot. A "kórusos" darabok hangulatában van valami nyomasztó, de paradox módon mégis kellemes érzések párosulnak hozzájuk. Bjørnstad jól egyensúlyozott a súlyos mondanivaló, és a "szórakoztató" zene vékony peremén. Szórakoztató, mert némelyik kompozíció -kis túlzással- akár pop dalként is megállná a helyét, más hangszerelésbe öltöztetve, és mondjuk Enya előadásában.
Konklúzió: nem jazz, csak kicsit; nem pop, csak kicsit; nem népzene, csak kicsit; jó és értékes muzsika, nem kicsit.
Ketil Bjørnstad: Sunrise (ECM)
Kari Bremnes - ének
Aage Kvalbein - cselló
Matias Bjørnstad - altszaxofon
Bjørn Kjellemyr - bőgő
Hans-Kristian Kjos Sorensen - ütőhangszerek
Ketil Bjørnstad - zongora
Oslói Kamara Kórus, vezényel: Egil Fossum
