Benzie, Alan: Traveller's Tales 2015. szeptember 08., Gáspár Károly
Alan Benzie - Traveller's Tales (Alan Benzie szerzői kiadás)
"Azt ismerik, hogy a skót bemegy a jazzklubba?"
Skócia kapcsán jobbnál-jobb whiskey-k, és kísértetkastélyok jutnak elsőként eszembe, a skótokról pedig a Róluk szóló, talán kissé túl óvatos hozzáállásukat a pénzügyekhez taglaló viccek ötlenek fel bennem. Azonban most Maloschik főszerkesztő úrtól egy -a fent említett nációhoz tartozó- fiatal zongorista debütáló albumát kaptam meg, "kivizsgálás" céljából.
Alan Benzie névre hallgat a 25 éves pianista, aki már 17 esztendősen felhívta magára a figyelmet, hiszen megnyerte a BBC 3 "Skócia Fiatal Jazz Muzsikusa" (BBC Scotland Young Jazz Musician) díját. Nos, aki ennyire fiatalon ilyen rangos elismerést kap, arra bizony érdemes odafigyelni. Olyan szempontból is, hogy a korán jött siker és elismerés ne szálljon a fejébe; folytassa az elkezdett kemény munkát, fejlődjön tovább, "előbányászva magából" minden szívében-lelkében rejlő kincset.
Sok kérdésem volt, így nagy kíváncsisággal, indítottam el az Alan Benzie Trio "Traveller's Tales" című lemezét.
A korongon Benzie mellett Andrew Robb bőgőzik (Ő is skót), aki -a változatosság kedvéért- 2009-ben szintén átvehette a BBC 3 hasonló elismerését. Nagy örömömre a "drums" felirat előtt ismerős nevet fedeztem fel, ugyanis a CD-n Juhász Márton dobol. Marcival volt szerencsém néhányszor együtt játszani. Kiváló zenészt és embert ismertem meg személyében, aki szerénységével, intelligenciájával, és -természetesen- dobolásával lenyűgözött.
Fiatal kora ellenére szerzőként is igen aktív Alan Benzie, hiszen a "Traveller's Tales"-en tíz kompozícióját hallhatjuk. Ilyen esetekben szoktam volt mondani, hogy ha valaki hatalmas zenei tehetsége mellett még jóképű is, hát kérem, én azt már nem tudom feldolgozni! Ennek tipikus példája volt a zseniális Chet Baker; persze mielőtt tönkre tette Őt a drog... Ja, és én! (Csak hülyéskedem; elnézést, de nem tudtam kihagyni!) Alan külsejéről viszont döntsenek a hölgyek (bár a lemezborítón kívül-belül kép "nuku"; további információ "ráguglizás" esetén elérhető), én maradnék a zongorázás elemzésénél.
Tehát tíz dal Benzie-től. Vajon milyen gondolatok járhatnak egy XXI. századi "young man" fejében? Felgyorsult, gépies, közönyös világunkban milyen impressziók érnek egy 25 éves művészt? Jelentem: Alan munkái életkorán jóval túlmutató érettségről, bölcsességről tesznek tanúbizonyságot! Számai tájakat, színeket, illatokat varázsoltak elém. Ez a "srác" szelíden terelt engem saját világában, megmutatva annak édes gyümölcseit. Benzie nem "szégyelli", hogy szereti a szépet, szereti a harmóniát. És egy pillanatig nem érzelgős! Önzetlenül kínálja nekünk azokat a bizonyos gyümölcsöket, melyeket tehetsége bőven termő fájáról szakított.
Improvizációiban egyértelművé teszi, hogy ismeri és nagyon magas szinten műveli a mainstream jazzt is. Magyar muzsikus szlengben nagyjából így hangozna az előző mondat: "ez a gyerek biztosan jól játszik standard-eket is!" És igen, ez nagyon fontos! Nem vagyok annak híve, hogy kötelező mindenki számára a "fősodrás" elsajátítása, hiszen számtalan előadót lehetne említeni, akik egyszerűn magukat adva alkottak nagyot. De azért nem rossz, ha egy jazzista ismeri és játssza a "Stellát"...
Mindenkinek megvan a "hőse". Azt gondolom, Alan Benzie-é Brad Mehldau. Vagy legalábbis valószínűleg az egyik, hiszen kompozíciói és rögtönzései erősen a Mehldau által fémjelzett stílusra hajaznak. Higgyék el, nem akarom kimagyarázni magam, hogy én nem úgy értettem; őszintén írom le: Benzie egyéni hangvételű zongorista. Igen, vannak gyökerei, melyek Brad Mehldau felé ágaznak, sőt, némi Keith Jarrett és Herbie Hancock hatást is vélek felfedezni játékában. De mindezeket magába építve, saját -szellemmentes- csodás kastélyát építi gőzerővel.
Andrew Robb és Juhász Márton kivételesen nagyszerű ritmusszekciót alkotnak. Érzékenyek, minden idegszálukkal Benzie-t figyelik és kiszolgálják, úgy, hogy közben hallhatóan Ők is élvezik, jól érzik magukat, kiteljesednek. Örülök, és büszke vagyok, hogy magyar jazzmuzsikus is szerepel egy ilyen világszínvonalú felvételen! Bravó, Marci!
Azt ismerik, hogy egy skót bemegy a jazzklubba? Leül a zongorához, elkezd játszani gyönyörű billentéssel, csodás dallamokat a triójával. A Közönség hálás. Csattanó helyett tapsoló kezek hangja csendül fel. És ez nem vicc!
"Ráadás info": szeptember 12-én 21:00 órától a BMC Opus Jazz Club-ban koncertezik az Alan Benzie Trio!
Alan Benzie Trio: Traveller’s Tales (2015)
1. Hazy Dawns
2. Glass
3. From A to B
4. Leaf Skeletons
5. Frog Town on the Hill
6. A Wandering Mist
7. Western Embers
8. Old Haunts
9. Midnight Cafe
10. Stony Shore
Alan Benzie - zongora
Andrew Robb - bőgő
Juhász Márton - dob
