Austin, Patti: For Ella 2 2023. november 20., Hegedüs Zsuzsanna
Patti Austin - For Ella 2 (One River Stream)
Megjelent: 2023. április 21.
Óédesistenem! Amit most hallhatunk a 73 (!) éves Patti Austin jóvoltából: az bizony jazz a legjavából!
Ismert jazz standard-ek kitűnő feldolgozásban, professzionális felrakásokkal és még kitűnőbb: tulajdonképpen zseniális előadásmódban - mindezt Ella Fitzgerald emlékének szentelve.
Kedves Olvasó! Ahogy Ön olvassa a kritikáimat, talán felróhatja nekem, hogy mindig határtalan lelkesedéssel írok az általam hallott lemezekről. Erről például azért írok, mert a napokban jelölték Grammy-díjar!
Álljunk meg most itt! Leírni, amit hallunk? Ami a hallás által a lelkünkben megtörténik?! Lehetetlenre vállalkozunk.
Remélem, talán annyit elérek, hogy Ön kedvet kap az album meghallgatásához!
A jelenleg Panamában élő Patti Austin (született 1950. augusztus 10-én) amerikai Grammy-díjas R&B, pop és jazz énekesnő, és dalszerző, mostani „For Ella 2” című albumán található kompozíciók listája már eleve magáért beszél:
1, Mack the Knife (3:40)
2, Lullaby of Birdland (3:20)
3, Just Squeeze Me (3:41)
4, April in Paris (6:09)
https://www.youtube.com/watch?v=u9JRNZRRYF4
5, Sing Me a Swing Song (3:39)
6, I Fall in Love Too Easily, It Never Entered My Mind Medley (5:57)
7, Anything Goes (3:25)
8, Let's Do It (4:58)
9, T'aint What Ya Do (3:45)
10, Get Happy (5:02)
https://www.youtube.com/watch?v=Ry9uchRRYuM
A dalokat hangszerelte Gordon Goodwin (1954) amerikai zongoraművész, szaxofonos, zeneszerző, hangszerelő és karmester, aki négy Grammy- és három Daytime Emmy-díjat nyert, és több mint húsz Grammy-jelölést kapott kompozícióiért és feldolgozásaiért.
Zenekara szólistái között olyan nevek kaptak helyet, mint: Arturo Sandoval, Brian McKnight, Chick Corea, Dave Grusin, David Sanborn, Dianne Reeves, James Morrison, Johnny Mathis, Judith Hill, Marcus Miller, Michael Brecker, a Take 6, és még sokan mások.
Swing, bossanova, funky groove, ballada. Van ezen az albumon minden, mi „szem-szájnak ingere", akarom mondani fülnek kedves.
Patti hangja blues-osan szól, ugyanakkor roppant fiatalosan.
Végtelenül ízlésesen énekel, miközben bármit megengedhet(ne) szabadságából kifolyólag magának.
Austin személyesen is találkozott Ella-val, útjaik többször is keresztezték egymást. Fitzgerald 1996-ban bekövetkezett halála mélyen megrendítette. Patti az első „For Ella” albumot követően egy tribute show-t dolgozott ki, amelyben Fitzgerald életéből vett történetekkel szórakoztatta a közönséget. Körülbelül egy évtizedet töltött azzal, hogy a dalok közötti, gyakran komikus átvezető szövegeit tökéletesítse, hogy pontosan idézze a dalok kontextusát, vagy a hozzájuk tartozó bevezető verseket, amelyek utalhatnak arra a Broadway-műsorra, vagy musicalfilmre, amelyből származnak.
Zeneileg azonban Austin pontosan tudja, mit akar. Intelligens énekesnőként ezt vallja:
„Nem utánzom Ella-t. Ezt nem szabad megtenni! Azt mondom a közönségnek: „Ma este nem utánozni fogom, hanem tisztelni fogom a munkáját. De ehhez be kellett mennem a szekrényébe, és elővenni a kedvenc ruháit, felvenni, majd valakivel átszabatni rám. Ez Ella show-ja; nem, én nem utánzom őt! Azt soha nem tartanám etikusnak! 100 évente egyszer megtörténik a csoda: születik egy ilyen hang, egy ilyen népszerűség.”
Méltán jelölték egyből két GRAMMY-díjra a legjobb énekalbum kategóriában, valamint a legjobb hangszerelés, hangszerek és ének „April In Paris” című dallal.
A Patti Austin mögött álló Gordon Goodwin Big Phat Band lendületes és kifinomult feldolgozást készített Ella zenéjéről. A feldolgozások írása közben Goodwin Fitzgerald azon felvételeivel is foglalkozott, amelyeket Ella a Nelson Riddle Orchestra-val készített. Az elképzelés itt az is volt, hogy nem utánozni, hanem tisztelni és aktualizálni kell.
Számomra (nem véletlenül) az album kiemelkedő dala az „April in Paris” különleges feldolgozása, amely egy romantikus sanzonnak indul, fényes Count Basie swinggé fejlődik, majd egy álomszép befejezéssel az „Egy amerikai Párizsban" fantáziává válik.
Muszáj még kiemelnem az albumzáró dalt a „Get Happy” című nótát, amely embertelenül jó, ajtószaggató gospel feldolgozás.
Patti Austin, vagy inkább Austin „Power" elképesztő energiájú énekesnő!
Biztosan lehet versenyezni ellene, de 69 éve zenében fürdő hangjával, amin áthallik a megélt élete - nem érdemes!
Biográfia:
Patti Austin négyéves (!) kora óta profi énekesnő. Példaképéhez. Ella Fitzgerald-hoz hasonlóan Patti Austin is az Apollo Színház színpadán kezdett énekelni, Dinah Washington műsorában. Ezután Dinah és Sammy Davis Jr. pártfogoltja lett.
A United Artists gondozásában 1969-ben kiadott „Family Tree" című kislemeze az R&B Top 50-be került.
Austin 1976-ban készítette el debütáló LP-jét, az „End of a Rainbow”-t Creed Taylor CTI kiadójánál, amelyet 1977-ben a „Havana Candy”, majd 1980-ban a „Body Language” követett.
1978-ban, duettezett Michael Jackson-nal az „Off the Wall” albumon, együtt énekelték az "It's the Falling in Love"-ot.
Elénekelte a „The Closer I Get to You"-t Tom Browne 1979-es albumán.
Austin 1980-ban George Benson-nal duettezett a „Moody's Mood for Love" című dalban.
Háttérénekesként hallhattuk Houston Person, Noel Pointer, Ralph McDonald, Angela Bofill, és Roberta Flack felvételein.
Austin vokálozott Quincy Jones 1981-es „The Dude” LP-jén, és a „Razzamatazz" című slágerben is szerepelt.
Szólószerződést kötött Jones Qwest kiadójával, és 1982-es LP-jén, az „Every Home Should Have One” című lemezen szerepelt a „Baby, Come to Me" című első számú popsláger (kilencedik számú R&B), amely az ABC General Hospital című sorozatán keresztül széles körben ismertté vált. Az ezt követő kislemez, a „How Do You Keep the Music Playing" volt a „Best Friends” című film zenéje. Mindkét dalban Austin James Ingram-mel duettezett. A 80-as években folytatta a felvételeket Jones Qwest kiadójánál, de nem tudta visszaszerezni a pop, vagy R&B sikereit, annak ellenére, hogy több top producerrel dolgozott, köztük Jam & Lewis-szal 1985-ben.
Austin 1990-ben váltott a GRP-re, és felvette a „Love Is Gonna Getcha” című lemezt, a „Through the Test of Time" és a „Good in Love" című kislemezekkel.
Ezt követően 1991-ben és 1992-ben rögzítette a „Carry On” és a „Live” című lemezeket. A „Street of Dreams” 1999-ben következett, az „On the Way to Love” pedig 2001 nyarán jelent meg.
Az Ella Fitzgerald előtt tisztelgő első, „For Ella” című album 2002 tavaszán jelent meg.
Közel öt évvel később adta ki az „Avant Gershwin” lemezt.
Egy évtizednyi jazz zenei oldalon töltött idő után Austin inkább a pop oldalára tért vissza a 2011-es „Sound Advice” című lemezzel, amelynek producere Greg Phillinganes volt.
Bár továbbra is fellépett, Austin hat évig nem készített újra lemezt.
2017 novemberében az ausztrál trombitás, harsonás, zongorista és zenekarvezető James Morrison-nal, annak kvintettjével, és a Benjamin Northey által vezényelt Melbourne-i Szimfonikus Zenekarral együttműködve adta ki az „Ella & Louis” című lemezt az ABC Jazz kiadónál.
