Abbasi, Rez: Django-shift 2020. augusztus 31., Salvai Ádám

Rez Abbasi - Django-shift (Whirlwind Records)

Már néhány hete vártam, hogy megjelenjen ez az album, de 28-ig, péntekig türelmesnek kellett lenni a hallgató közönségnek. Rez Abbasi gitáros legújabb lemeze Django Reinhardt-nak állít emléket. Ugyanis Abbasi Reinhardt életművéből merített és választott hét eredeti kompozíciót, valamint további kettőt, ami köthető a nagy elődhöz: ezeknek szabott új köntöst ezen az albumon.

A jazz világ központjában, New York-ban működő Rez Abbasi (1965) eddigi pályája során a „Django-shift” a tizennegyedik album vezetőként. Generációja egyik legjelentősebb alkotója hangszerén, zeneszerzőként szintén figyelmet érdemlő művész, aki kreatívan ötvözi a különböző hatásokat, amelyek őt érték. Egyszerre alkotóelem a zenéjében a kortárs jazz, a klasszikus indiai zene és az 1970-es évek fúziós atmoszférája. A most kiadott anyagon a Reinhardt-hoz köthető dalokat kortárs trió felállásra hangszerelte, társai Neil Alexander (orgona, elektronika és szintetizátorok), valamint Michael Sarin (dobok).

Az első a sorban a „Diminishing”, egy 6/8-os érzetben előadott dal, aminek hangszerelését Thelonious Monk inspirálta, ugyanis a zongoristáról írt Robin Kelley könyvet olvasta akkoriban.

A második a „Swing 42” nagyon szokatlan, összetett lüktetéssel. Komoly figyelem és összhang érződik a zenészek között. Abbasi játéka technikás, izgalmas, az akusztikus gitár miatt pedig még egy extra színt is ad a zenei összképnek.

A harmadik szám a „Heavy Artillery”, amiben viszont a blues kerül előtérbe folkos átvezetőkkel, lassú, de intenzív húzása van. Érdekes felismerni a különböző stílusok, világok elemeit és hallani azt, hogy a zenészek hogyan használják azokat.

A következő a „Django's Castle”, melynek kezdetekor hirtelen egy Metheny dalba képzeltem magam. Egy lassú, érzelmes ballada Abbasi fretless gitárjából, Alexander szintetizátorszólójával kiegészülve, és Sarin hibátlan játékával a háttérben. Reinhardt egyik kedvence, az „Anniversary Song” az ötödik, amely abszolút kortárs megszólalást kapott itt a hangszínek és a lüktetés terén egyaránt.

A hatodik „Cavalerie”-nél inkább az előbbiben, a hangszínben voltak szokatlan elemek, a teremtett környezet egyáltalán nem hangozhat ismeretlennek, szokatlannak.

A „Douce Ambience” egy gyönyörűen előadott, megformált ballada. Az egész albumban nagyon tetszett, hogy mennyire változatos minden aspektusában.

Az utolsó előtti a „Hungaria”, ami a zenekar játékosságát domborítja ki, a szólamok intenzív kidolgozottságát, változékonyságát. A dobok mögött ezúttal nagyobb szerep jut Sarin-nak is, amit egy újabb kiváló játékkal hálál meg.

A sort a „September Song”, Kurt Weill dala zárja; a fretless gitár és az orgona duója szólaltatja meg lebegve, tempó nélkül.

Őszintén szólva Rez Abbasi neve nem is olyan régen még teljesen ismeretlen volt számomra. Az albumon jelen lévő gitározást meghallgatva azonban ez inkább az én ismereteim hiányosságát mutatja. Izgalmas volt hallgatni ezeket a dalokat úgy, hogy kezdetben Reinhardt képe lebegett a szemem előtt, és mégis egy olyan zenei világot alakított ki közben, ami egy teljesen eltérő képet ültetett a fejembe.

Rez Abbasi: Django-shift (2020, Whirlwind Recordings)

• ·Diminishing
• ·Swing 42
• ·Heavy Artillery
• ·Django's Castle
• ·Anniversary Song
• ·Cavalerie
• ·Douce Ambiance
• ·Hungaria
• ·September Song