Trio Squelini: Furioso 2016. február 21., Borbély Mihály

Trio Squelini & Ditta Rohmann – FURIOSO (L.V. Records)

Sokáig nem értettem, miért is vállaltam el, hogy írok erről a lemezről, hisz régóta nem jut már időm, energiám recenzió, lemezajánló írására, mivel azt mindig is csak úgy vállaltam el, ha a lelkiismeretes munka alapfeltételei (idő és nyugalom az alapos, elemző zenehallgatásra és véleményem megfogalmazására) rendelkezésemre álltak – na, ezek azok, amik egyre jobban hiányoznak életemből... De aztán valahogy csak engedtem a „külső erők“ nyomásának, aminek eredménye több hónapos halogatás lett. Nem mintha nem hallgattam volna eleget a korongot, ellenkezőleg, de csak-csak hezitáltam, hogy mimódon foglaljam írásba véleményemet az albumról, amelyen régóta ismert kollégáim muzsikálnak, legtöbbjükkel játszottam is, egyikük valamikor tanítványom volt. Azt hiszem az album szellemisége és üzenete amúgy is ez, nem csak számomra: csak semmi kapkodás, felületesség, elhamarkodott véleményalkotás. Így aztán jó négy hónap alatt egyre több rétegét ismerhettem meg ennek a csodálatos zenének, s ma már nyugodtan, megalapozottan  dícsérhetem, senki nem vádolhat elfogultsággal.

Szőke Szabolcs, Szalai Péter, Váczi Dániel – három muzsikus, akiknek munkásságát aligha lehet kategorizálni és ez így van jól. Nem „sztárok“, egyszerűen csak teszik a dolgukat, komponálnak, zenélnek, érdekes projekteket hoznak létre, és a koncertlátogatók (no meg a kollégák is) tudják: ha a nevüket olvassák, biztos ízléssel, különleges zenékkel, magas színvonalú és szellemileg is tápláló produkciókkal fognak találkozni. Egyikük a hazai folk, world, kortárs, avantgárd zenei és színházi kísérletek megszállotja, s ugyanakkor alázatos szolgálója évtizedek óta, másikuk az észak-indiai klasszikus zene egyik legjelentősebb európai követe, a tabla mestere, aki a tradicionális zenei formák mellett több mint harminc éve szerepel jelentős hazai és nemzetközi együttesek izgalmas, szintetizáló kísérleteiben különleges ütőhangszereivel, harmadikuk a kortárszene és a jazz több ágában is otthonosan mozgó, állandóan kísérletező, új zenei rendszereket és hangszereket megálmodó, mindig csillogó szemű „örök gyerek“, a bájos szopranino szaxofon legavatottabb megszólaltatója. Most a rendkívül sokoldalú, időnként Szőke Szabolccsal duót alkotó, máshol a trió játékát varázslatos cselló- és énekhanggal mesterien gazdagító Rohman Ditta csatlakozásával készítették el lemezüket. Nagy öröm, hogy a kiváló hangmérnök, Válik László nemcsak rögzítette, de (L.V. Records elnevezésű cége révén) ki is adta e nagyszerű együttes immár második lemezét.

A trió, amely nevét egy velencei terecskéről – valószínűleg Szőke Szabolcs vándorlásainak egyik kedves utcazenélési helyszínéről, a Campiello dei Squelini-ről – kapta, már előző lemezén (Campiello, 2014) bizonyította, hogy érdekes mondanivalója van a világról. Etnikus (elsősorban balkáni, afrikai és keleti) hangzások, kortárszenei elemek és klasszikus formák egyaránt jellemzik ezt a változatos zenei anyagot. Emitt repetitív mantrák, izgalmas-táncos páratlan ritmusok, aztán gyönyörű melódiák, majd érdekes ritmikai modulációk ejtenek rabul. A lemez címe ugyan beszédes, hisz valóban, szenvedélyes hangulatokat is közvetít muzsikájuk, számomra mindazonáltal az első darab (Grazioso) elnevezése, és egyben karakterjelölése illik leginkább az albumhoz: a zenekar játékát mindvégig jellemző emelkedett, méltóságteljes előadásmód finom eleganciával, kecses megszólalással párosul, amit kiemel a felvétel áttekinthető, plasztikus hangzásképe. A darabok többségét Szőke Szabolcs jegyzi, ezek mellett két Szalai Péter (4, 8), egy Váczi Dániel (14) és egy Szalai-Szőke (11) kompozíció is szerepel a korongon. Próbálom kiemelni az általam favorizált opusokat, s azon kapom magam, hogy szinte az összeset sorolnám, végül, a harmadik kör után nem szűkítem tovább... A GRAZIOSO bevezetőjének intim hangulata, majd „játékos dervistánca”, a FURIOSO különféle ötös lüktetései (az apró fésületlenségek mellett is), a Szalai Péter konnakol szólójával kezdődő ERUZIONE lendülete, a FLAMETTI IN VACANZA meditatív hangulatú szopranino szax-gadulka párbeszéde, a PARALELL (sic!) MAQUAM III. és az ELEVEN DANCE gyönyörű gadulka-cselló duóinak középkort és Jordi Savall-t idéző megszólalása, melódiái és táncos lüktetése (igen: eleven is meg 11 is!), a SUCH A LONG JURNEY szellemes jazz áthallásai, az IL PERSEGUITATO előbb 7/4-es majd 7/8-os lejtése, a VARIATIONS ON THE HOURGLASS III. varázslatos hangzásvilága, a TODI MOVEMENTS karaktereinek sokszínűsége, az AKRON 15 fanyar-melankolikus keringője – mind-mind emlékezetesek számomra. S akkor még nem szóltam a hangszerelésről, a különleges instrumentumok sokaságáról, melyek a hazai szcéna egyik legjellegzetesebb zenekari megszólalását, sound-ját teremtik meg, azt hiszem ez legfontosabb védjegyük.

Hol megnyugtató, hol szenvedélyes, máskor elgondolkodtató, s mindenképp pozitív üzeneteket közvetítő alkotás a FURIOSO, mindenkinek ajánlom. Fontos: ne tessék sietni, kapkodni, rohanni, határidőkkel törődni, egyben és részletekben is hallgatható, az sem baj, ha csak hónapok múltán tudjuk megfogalmazni hogyan is hatott ránk, mert hogy hatni fog, afelől nincs kétségem, megéri várni!

1. GRAZIOSO

2. FURIOSO

3. ERUZIONE per Mirjam

4. FLAMETTI IN VACANZA

5. PARALELL MAQAM III.

6. ELEVEN DANCE

7. DORIC COLUMNS II.

8. SUCH A LONG JOURNEY

9. NINNA NANNA per Alma

10. IL PERSEGUITATO

11. VARIATIONS ON THE HOURGLASS III.

12. TODI MOVEMENTS (Circle, Dance, Afghanistan)

13. ROBU

14. AKRON 15

Szőke Szabolcs - gadulka, array mbira

Váczi Dániel – alto & sopranino saxophone, array mbira

Szalai Péter – cajon & cajonito, bass-kalimba, aquaphone, gato drum, kalimba, mbira

Rohmann Ditta – violoncello, voice

L.V. Records, 2015