Modern Art Orchestra és Hajós András - Zenehajó

Mikor Maloschik Robi bácsi fehívott pár napja, és a hófehér Mikulás szakálla mögül kajánul mosolyogva megkért, hogy írjak kritikát erről a lemezről, arra gondoltam, hogy ez lesz az a helyzet, amit sem zene, sem ember-diplomáciai szempontból nem tudok korrektül megoldani. Aztán két napi töprengés után megszólalt fejemben az első mondat és éreztem, hogy nem lesz könnyű, de menni fog.

A Fekete-Kovács Kornél-Hajós András szerzőpáros a lemezhez írt ismertetőben pár szóban összegzi a lemez és egyben a Zenehajó című előadássorozatuk célját:

1. A klasszikus jazz formák, közérthetőségük révén egész könnyedén eljuttathatóak a nem elsősorban szakmai közönséghez is.

2. A "hajósandrási" verselés több korosztályt is képes megszólítani.

A Crossover stílusmeghatározásba ez a párosítás is bőven belefér.

A lemezkritikának ezt a két szempontot figyelmebe véve ugrottam hát neki, nagy kíváncsisággal az irányban, hogy vajon hogyan lehet visszaadni egy stúdiólemezen egy élő, interaktív előadássorozat adta összetett élményt.

Segítégemre voltak a lemez dalai és az internetes videoportálokon található felvételek az élő műsorról.

Kritikámban az általam fontosnak tartott menüpontonként haladok, a pozitív és a negatív (természetesen szubjektív) meglátásaimat melléjük társítva.

Nos, haladjunk kintről-befelé, mint a türelmes ínyencek a Gourman Pizza közepén csalogató tükörtojás felé...

MEGJELENÉS

+ (pozitív)

A CD, amit a kezében tart majd a Kedves Olvasó, szép, igényes kidolgozású, ez           fontos, hiszen ez az "első pillantásra" dolog lényege. Egy igénytelen nyomdai

munkát látva nem szívesen veszünk le a polcról egy lemezt, hiszen mi lehet belül, ha az olyan fontos külcsínyre ennyi hangsúlyt fektetett a művész...

HANGZÁS, HANGKÉP

Mielőtt megkapom az ellenkritikát, hogy biztosan nem megfelelő berendezésen hallgattam meg a lemezt, ezért írtam, amit írtam, de meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy végigjárta a CD az "ötpróbát":

1. otthon, minden szerénységet mellőzve egy igen jó cuccon

2. autóban jó berendezésen

3. autóban gyári hangszórókon

4. mini hifi-szerűség, ami a családokban a konyha és a gyerekszoba gyakori tartozéka

5. laptop, illetve számítógéphez csatlakoztatott hangszórókon

+ (pozitív)

Mind a rézfúvósok, mind pedig a szaxofonok hangszíne nagyon tetszik, természetes a hangzás. A borító tanúsága szerint a felvételek és az utómunkák a Pannonia stúdióban készültek, ahol a nagy feljátszóhelyiség akusztikája eleve jó kiindulóhelyzet egy ilyen hangszerösszeállítású zenekarnak. Nincs szükség, vagy csak minimális a mesterséges terek használatára. Végre nincs az embernek olyan érzése a lemezt hallgatva, hogy a big band elutazott Aggtelekre és koncertet adott a barlang mélyén..

A ritmusszekcióból a zongora és a gitár hangszínét is szerettem.

- (negatív)

A nagybőgő sajnálatomra a "magyaros bőgőhangzás" minden tünetét produkálja, így bizonyos helyzetekben lecsengése egyes számok végén gerjedésbe csap át, valamint a bőgőhang annyira nem konkrét, hogy sokszor csak egy búgást hallunk, nem hangmagasságot. Az okokat nem firtatom, magam is szembesültem számtalanszor ilyennel a saját felvételeim esetében is. Volt, hogy a stúdió visszahallgató rendszere kicsit csalt és a keverésnél tökéletes volt minden, viszont minden egyéb helyen, hangcuccon meghallgatva ezzel a tünettel álltunk szemben.

A dob hangképe kicsit mesterségesen hat helyenként. A lábcin tényér gyakran sok, mikor verővel játszanak rajta, "csörög". A groove-os dalokban alig hallható a nagydob, pedig elég fontos szerepe van. A dobos a saját fülével hallgatva állítja be a dobfelszerelés hangszereinek a hangerőarányait. Nem feltétlenül kell "jobban tudnia" a technikusnak ezeket az arányokat. Lásd Peter Erskine-t, aki 2 db "overhead" mikrofonnal (fej felett elhelyezett felső jobb-bal mikrofon, ami elhelyezésénél fogva hasonló hangképet hall, mint az emberi fül) és 1 db nagydob mikrofonnal hangosíttatja a hangszerét a természetes hangkép érdekében. Minden egyéb emelés a különbözö hangszerek hangerején mesterséges, nem egységes hangképhez vezet.

Ugyanakkor a dobos dolga, hogy a hangszerén arányosan játsszon, hiszen pl. az előbb említett felső mikrofon veszi a tamokat is és a tányérokat is, és amikor nem hallatszanak a tamok, vagy csak "halványan", a cinek viszont sokkal jobban, az azt is jelenti, hogy dinamikailag van még mire figyelni a játékában.

A főhős dalszövegeit sajnos gyakran teszi "hallhatatlanná" a mögötte más ritmikában, frazeálásban éneklő gyerekkórus. Illetve a nagyzenekari tuttik esetében is vadásznunk kell a szöveget, akár a kórus, akár Hajós András esetében. Ilyenkor szerencse, ha eredeti lemezünk van, mert a belső borító tartalmazza a dalszövegeket...

Ha jazz-big band zene kedvelőként hallgatom, elnézhető hiányosságok ezek,

ha a mondanivalóra kíváncsi szülő-gyerek-egyéb hallgató vagyok, ezek a szövegértési  problémák zavaróak.

HANGSZERELÉS

Most vagyok gondban, mert Fekete-Kovács Kornélt én a szakmáját nagyon ismerő és tudó, kíváló trombitásnak-hangszerelőnek ismerem. És mindenki más is annak ismeri. Mert hogy az.

Itt, ebben a menüpontban összevonnám a pozitív és a negatív meglátásaimat, ugyanis innentől kezdve nincs fekete (illeteve van Fekete.. :) ) és fehér, legalább is szerintem:

A lemezen megszólaló hangszerelésekbe nem engednék belekötni senki ember fiának, mert alapvetően ötletes, hangszerbarát, sokszínű munkák.

A hallgatóság számára valóban közönségbarát jazz, nem kell magyarázatokat fűzni az egyes dalok megszólalásához. Hagyományos standard formák hangzanak el a mainstream jazz jegyében. Ráadásul a zenekar tagjai egytől-egyig nagyon jól játszanak együtt is és a hangszeres szólók is kíválóak! A hangszerelésekben a hangszerszólók "civilbarát" hosszúságúak, végig dalok maradnak, öncélú zenei részek nélkül, ami a lemez célját illetően teljesen megfelel az elvárásoknak.

Amit erős zárójelben, kicsit negatívumként kell hozzátennem a hangszerelésekhez (ha a teljesség igényével szeretnék kritikát megfogalmazni, már pedig úgy szeretnék...), hogy bár köztudott dolog és közhely, hogy "mindenki a példaképeitől tanul", illetve "nem tudunk  kilépni önmagunkból". Nos, ez a két dolog nekem végigkísérte a lemez   megismerését. Akárhányszor végighallgattam, egyre többször szólalt meg bennem egy hang: "ez a rész olyan, mint..". Persze Sammy Nestico, Thad  Jones, vagy bármely kíváló hangszerelő sem találta fel a saját spanyolviaszát és számtalanszor ismétlik önmagukat és mégis, szeretjük őket. Itt is beleférne tulajdonképpen akkor, ha egy-két dal "eredetije" nem jelenne meg gondolkodás nélkül azonnal előttem...

DALSZÖVEG

Azt szokták mondani, kétfajta ember létezik: aki szereti és aki nem szereti X.Y-t.

Itt is ez a helyzet Hajós András esetében is, mert az Ő személyisége nélkül nem lenne ez a műsor, lemez olyan, amilyen.

Sokat gondolkodtam, vajon valójában kinek is szól ez a lemez? Gyerekeknek, felnőtteknek? Melyik dalt milyen korcsoport tudja a legjobban befogadni, megérteni.

Az bizonyos, hogy Szabó Lőrinc nem fog reinkarnálódni azért, hogy megfejtse ezen néha kín-rímek keletkezésének titkát, de nem is ez a dolga ezeknek a verseknek.

Szólnak valamiről, póniról kisebbeknek, nátháról nem olyan kicsiknek, körútról nagyobbaknak és minden gyermek-fokozat mellett a szülők is elmerenghetnek bármelyik dalon, ha  megmaradt bennük valahol még belül a gyermek.

Ezeket a dalszövegeket remekül szolgálják ki a blues, AABA blues, hagyományos standard szerkezetű swing, latin, groove-os hangszerelések.

Elfogult vagyok, de vállalom!

Nekem annak idején az Emil Rulez! és benne Hajós András igen nagy örömet szerzett. Talán azért, mert nála nagyobb "gyereket" keveset ismerek és ez egy jó dolog, hiszen magam is próbálok a hülyeségnek ezzel a fokával együttélni, és Andrásnak ez nagyon jól megy! Volt pár alkalom, amikor Hajós András TV műsorában a zenekarban ülhettem, élveztem a zenét is és a szöveget is!

Aki nem szereti ezt a fajta agymenést, az szülőként sem fogja élvezni ezeket a szövegeket. A Laár pour L'art csapat előadásai is lehetnek ilyen hasonlóan közönséget megosztó műsorok. Szerintem a gyemekeinknek adjuk meg ezt az esélyt, hogy ők hátha megéreznek valamit András művészetéből.

VÉGÜL

Az itt szépszámban felsorakoztatott "jó" és "rossz" mellett nagyon fontos megjegeznem:

Nagyon sokat segített a lemez, Kornél és András munkájának megértéséhez az, hogy néhány percre belenéztem az interneten talált videókba, ahol részleteket láthatunk Zenehajó műsorokból!

1.Először is mindenki menjen el egy Zenehajó előadásra, vigye el a gyerekét, ha nincs, akkor egy barátját, akivel szívesen röhög nagyokat jó zene mellett!

2. Hajós András összekötő szövegei, személyes kisugárzása,vibráláló "örök gyerek"  személyisége nélkül csak a lemez nem adja vissza, mert nem tudja visszaadni azt a komplex hatást, élményt, amit élőben adhat. Mindezek nélkül egy "jó big band lemez, ahol énekel valaki nem túl komoly dalszövegeket". Ez élőben SOKKAL TÖBB.

Azt hiszem, én is meg fogom nézni és remekül fogok szórakozni!

3. Ja, és ha tetszett a műsor, akkor az előadásról kifelé jövet ne felejtsük el beszerezni a lemezt!

Boldog Ünnepeket!