Karosi Júlia: Stroller of the City Streets 2012. február 29., Vörös Janka
Karosi Júlia - ének,
Ávéd János - szaxofon, klarinét,
Balázs Tamás - zongora,
Horváth Balázs - bőgő,
Varga Bendegúz - dob.
Karosi Julit 2008-ban ismertem meg a szombathelyi Lamantin Jazztáborban, amikor én még csak össze-vissza (néha most is…), Ő viszont már felvételire készülve, jól énekelt. Ott hallottam tőle, életemben először az „A Child is Born” című standard-et, és mély benyomást tett rám, mert Juli olyan finoman énekelte és olyan érzésekkel, hogy ez a szám a mai napig az egyik nagy kedvencem. Aztán abban az évben fel is vették a tanszakra. Aztán pedig 2011 nyarán találkoztunk újra ugyanott, és hozzá kerültem énekórára. Juli nem csak kiváló énekesnő, de remek tanár is. Annyit tanultam tőle egy hét alatt, mint egyébként egy fél év alatt…
Na és most hallgatom az új lemezét, és sírok, mert nem lehetek ott a lemezbemutatóján a BJC-ben…
A 2008-as Julihoz képest szerintem lényegi változás nem történt, mivel már a 2008-as Juli is ilyen decens, ilyen szofisztikált és ilyen okos, átgondolt, higgadt volt, mint a mostani.
És a lemez első számán, az első Juli-hangtól borsózott a hátam, és arra gondoltam, hogy EZ az Éneklés. Juli megszólal és Énekel (nem énekelget), hallatszik a rettentő képzettség, ízlés, érzelmi-értelmi mélység és ez nem zárja ki a popularitását. Miért zárná ki? (Bocsi, kicsit idealista vagyok…)
A lemez saját számokat tartalmaz, rettentő precízen kidolgozva. És nagyon szépen szól. Nagyon! A meglepő pedig, vagy legalábbis számomra, hogy abszolút fülbemászó, és mégis brutálisan jazz. Asszem, már tudok is pár számot kívülről, majd ha beteg vagy Juli, szólj, aztán…
Az első szám, cím szerint „Mild September Sun” kicsit megijesztett a kezdésével, mert „drum and bass”–szerű dob groove-ra játszottak a fiúk, és ez fura volt a tündérkirálykisasszony borítókép után. De megnyugodtam aztán, mert tök jó szám az, sokszor hallgattam. Nagyon erőteljes hangulatú, és annyira szépen zongorázik benne Balázs Tomi is…
A második szám, „Living Out of Time” kicsit -szerintem- megmaradt az első hangulatában, én lehet, hogy helyileg nem oda tettem volna, hanem inkább a lemez vége felé. A vendég, Ávéd János szólója nagyon tetszett, mert néhol bebopos volt, én meg azt szeretem, ha bebopos.
Viszont a „The Land of Purity” nem az esetem reneszánsz introja miatt, de aztán szerencsére elfeledteti a téma a reneszánszt, és hirtelen beugrik Dianne Reeves „Bridges” című lemeze, hangulatában, aminek aztán ki ne örülne?
Hú, és akkor egyszer csak elindul a „Stroller of the City Streets”… És hú, az állati energikusan indul, jön egy -mondjuk- A-rész, ami dinamikailag visszazuhan, és jön a középrész, ami zseniális témailag, és jön Ávéd János, arról meg inkább ne is beszéljünk.
Következik egy kis swing, amivel egy az eddigi számoktól eltérő, új világot mutat be a zenekar, és olyan jó „time”-mal énekel Juli, hogy „je”-getek (olyan, mint a bégetés). A bőgő-ének duó a végén az extrákkal és improvizációval nagyon jó levezetésül szolgál, de én még szívesen hallgattam volna…
A lemezt végig kiegyensúlyozott elegancia jellemzi, amilyen maga Juli is. Nagyon megnyugtató, kellemes zenét ad a hallgatóságnak, amire nem nehéz odafigyelni, megérteni, de komoly munkát sejtet a háttérben. És aztán a végén, a legutolsó számnál jövök rá a számsorrend valószínűleg eredeti céljára, mert szinte szomorú leszek, hogy vége, és úgy, de úgy elmennék már egy Karosi Juli koncertre…
Profi kis utólagos piár!
