Ágoston Béla: Hitchcock Silent Movie 2018. március 04., Bereczki Bálint

AB Filmtablet – Hitchcock Silent Movie (Ágoston Béla JazzYear 12/7) (Hunnia Records)

JazzYear – ezzel a címmel jött ki Ágoston Béla anyaga a Hunnia Records gondozásában. Nem is akármilyen anyagról van szó: 12 online lemez jelent meg sorozatszerűen a 2017-es évben, amelyek Ágoston és a jazz kapcsolatát hivatottak reprezentálni, 12 szemszögből. A nagyszabású vállalkozás betekintést enged a Zeneközelítő különleges világába, vagy inkább világaiba: duótól a trión át a szaxofon-kvartettig; koncertanyagoktól a stúdiólemezekig; etno-jazztől a feldolgozás és a némafilmzenén át a kamarakompozíciókig. Ágoston Béla utóbbi tíz évének legerősebb pillanatai, rengeteg fantasztikus zenésztárssal, barangolás a jazz lakott és lakatlan szigetein - ezt kínálja a sorozat, ami azoknak is rejteget meglepetéseket, akik jól ismerik a muzsikus eddigi munkásságát. Vagy annak a jazz-szeletét.

A filmzene-komponálás alapjában véve nem egyszerű dolog, főleg ha némafilmről van szó. Ráadásul Ágoston Béla nem kisebb feladatra vállalkozott 2014-ben, minthogy egy klasszikus Alfred Hitchcock thrillert (A Titokzatos Lakó) kísérjen izgalmas összeállítású „Hicsk-oktettjével” (a vetítés és lemezfelvétel a Bálnában volt). A borzongatás mestereként elhíresült rendező első igazi, „hitchcock-i” munkája ugyanis ugyanannyi veszélyt ígér, mint lehetőséget: a zenének úgy kell megragadnia a hangulatot és illusztrálnia a képeket, hogy közben egyenes arányban a háttérben maradjon, alárendelje magát a filmnek; a nézők mégsem koncertre jöttek. Ha ez az egyensúlyi állapot a stáblistáig megmarad, a zeneszerzőnek nyert ügye van: muzsikája nagyban hozzájárult a borzongás élményéhez. Itt nincsenek párbeszédek, a jelenetek megkomponáltsága, a színészek mimikája, gesztikulációja keltik a feszültséget. Ez hat a zenére, és a zene is hat erre.

Vannak (néma) filmek, amikhez kifejezetten jól áll a jazzes rögtönzés, de egy Hitchcock szigorú szerkesztettséget kíván. A zenészektől pedig szokatlan odafigyelést: egyik szem a kottán, másik a vásznon, a nem létező harmadik a karmesteren. Ha a mű szalagra kerül, és önálló kiadványként is megjelenik (mint ebben az esetben), akkor dől el, hogy képes-e egymagában is működni. Az AB Filmtablet anyaga nagyon is képes, vérbeli 21. századi programzene. Ha a hallgató nem tudja, hogy mit hall, akkor is egy ötletekben gazdag, feszültséggel teli élményben lesz része, amihez öntudatlanul is kapcsolódnak a zene nyelvén megfogalmazott képek: a nagyváros rohanása, sötétben settenkedő alakok, nagyra nyúlt árnyak a sötét sikátor falán, füstös mulatók világa (lehet, hogy nincsenek is ilyenek a filmben, de a zenei hangulatokban mindenképp). Ezért él a kiadvány a film nélkül is.

A zenekar összetétele kísérletező és érdekes: a basszusokat a tuba adja (Rózsa István), Szegő Dávid dobol, Budavári Botond xilofonozik: ez a hangszer remekül hozza a noir feelinget, főleg Móser Ádám harmonikájával kézen fogva. Farkas Virág Zazie zongorája festi a sejtelmes színeket együttműködve Bujdosó János torzított gitárakkordjaival. Nedeczky Júlia és a komponista, Ágoston Béla fújnak, viszonylag kevés a szaxofon, a melankolikus, tompa altklarinét dominál, jobban is tud táncolni az idegeken, mint rézből készült társa drámaiabb tónusa végett. A megszólaló hangok Magyar Borihoz és Kenöch László Farkashoz tartoznak.

A lemez végén felcsendülő könnyed francia harmonika sanzon jelenti a megnyugvást: végre itt a vége, több szörnyűség már nem történhet, a gyilkost elfogták, a szörny meghalt. Csak hát tudjuk, hogy a horrorban sohasem szabad megnyugodni, még mikor már tényleg azt is hinnénk, akkor sem. Aki tudni akarja, hogy miért, az hallgassa meg az AB Filmtablet „Hitchcock Silent Movie” című felvételét.