Emmet Cohen Karácsonyra
Írhattam volna a címet felszólító módban ajándékozási javaslatként is, „Emmet Cohen-t Karácsonyra!”, bármilyen formában, koncert, CD, DVD, video. Persze hosszútávra szóló igényt is megfogalmazhattam volna a koncertszervezők felé, „Emmet Cohen-t minden Karácsonyra!”. Egyelőre azonban maradjunk csak az Emmet Cohen Trio BJC-ben tartott december 21-i dupla koncertjénél.
A közönség mindig elégedettséggel fogadja, ha egy előadó emlékezik (vagy utána néz) volt-e korábbi fellépése az adott helyszínen. Emmet Cohen ezek közé tartozik, a színpadra lépés után örömmel emlékezett vissza három ezelőtti, pontosan 2021. október 12-i fellépésre a klubban.
Az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy az említett esemény felvételre került, egyes televíziós csatornák műsorába is bekerült, de az interneten is megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?v=cHfRl3Mf6jw
A dobos személye három év múltán sem változott, Kyle Poole személyében a kimeríthetetlennek látszó amerikai dobos mezőny egyik kimagaslóan tehetséges ifjú reprezentánsa játszott ezúttal is az ütős hangszereken.
A bőgős személye viszont változott nemcsak az előző fellépéshez képest, hanem még a műsorújsághoz képest is, Philip Norris játszott most a basszus hangszeren. A világhálón találtam olyan koncertfelvételt, amelyen a trió pontosan abban a felállásban játszott, mint most Budapesten, tehát nem egy alkalmi felállásban érkeztek. Ez a felvétel egy 2023 áprilisi stockholmi fellépést rögzít, bár a program eltérő volt, érdemes belehallgatni:
https://www.youtube.com/watch?v=HJmQloEgvKk
A trió – ahogy már világsztárok esetében megszokhattuk – két koncertet adott a BJC-ben, ebből következően egy-egy szett kb. 75 perces játékidőt jelent, ha jól számoltam kilenc szerzemény fért bele az első koncert programjába.
A zenészek nem nagyon várakoztatták meg a közönséget (amúgy telt ház volt, mindkét koncertre hetekkel előbb minden jegy elkelt), hét óra után pár perccel már a színpadon voltak, rövid bemutatás és mindjárt kezdtek is egy Tadd Dameron szerzemény pörgős előadásával.
A negyedik szám után Cohen a zongora mellől hosszabban is bemutatta zenész társait.
A játszott kompozíciókat néha bemondta, néha nem, így a setlist megadására most nem vállalkozom. A koncert folyamán standard feldolgozások, régebbi és új Emmet Cohen szerzemények hangzottak el. Standardeken nem feltétlenül a szokásos jazz darabok értendők, hiszen az előadás közepe táján eljátszották Frank Sinatra által világsikerre vitt „My Way” című dal feldolgozását is. Végül egy Duke Ellington Medley-vel zárták az előadásukat.
Hiába volt a közönség tapsa, ráadásra már nem jöttek vissza, komolyan gondolták Cohen utolsó szám előtti szavait, hogy a két szett miatt komolyan kell venniük az időbeosztást. Hiányérzetünk csak emiatt lehetett, a zenére nem. Napjaink egy sztárzenésze lépett fel, sem rá, sem kísérőire nem lehet rosszat mondani, nagy élmény volt.
November végén láthattuk-hallhattuk a Müpa-ban Kenny Barron-t, egy hónappal később pedig Emmet Cohen trióját a BJC-ben, mit mondjak, soha rosszabbat.
