Lemezek a hatvanas-hetvenes évekből - 44. rész: Gato Barbieri - El Gato
Ez a sorozat kéthetente mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy akkor még névtelen - népszerű, vagy alig elfogadott - híres, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak. Negyvennegyedik rész: Gato Barbieri - El Gato.
A negyvennegyedik részben az 1975-ben megjelent El Gato című lemez kerül sorra, amelyet az amerikai Flying Dutchman nevű kiadó gondozott.
Az album összesen 12 változatban látott napvilágot, a vinyl(ek) után a CD először 2018-ban, Japánban.
A közreműködő muzsikusok:
Gato Barbieri - tenorszaxofon,
Oliver Nelson - altszaxofon,
Danny Bank - basszusklarinét,
Romeo Penque - altfuvola, angolkürt,
Ron Carter, Stanley Clarke, J. F. Jenny Clark - bőgő,
Bernard „Pretty” Purdie, Roy Haynes - dob,
Phil Bodner - fuvola, altfuvola,
David Spinozza, John Abercrombie - gitár,
Airto Moreira, Mtume - ütőhangszerek,
Hank Jones, Lonnie Listen Smith - zongora.
Az elhangzó darabok címei és időtartama:
A oldal:
1. El Gato (12:45)
2. El Parana (8:57)
B oldal:
1. Merceditas (9:04)
2. Vidala Triste (5:30)
3. Niños (7:14)
Gato Barbieri (1932-2016) argentin tenorszaxofonos volt. A hatvanas évek elején kezdte működését, első önálló alkotásai az évtized második felétől jelentek meg.
Zenésztársai voltak: Don Cherry, Charlie Haden, Carla Bley, Dollar Brand, Gary Burton, Cecil Taylor, Larry Coryell - és még sokan mások.
Az El Gato válogatás-album, három darab a Bolivia, egy az Under Fire című lemezekről való - mindkettő 1973-ban jelent meg.
A címadó “El Gato” (“A macska” - Barbieri beceneve volt) az altszaxofonos Oliver Nelson kompozíciója, az egyetlen (addig) kiadatlan szám.
A híres közreműködők között találjuk Ron Carter, Stanley Clarke, Roy Haynes, John Abercrombie, Hank Jones és Airto Moreira nevét is.
