Kikkel beszéltem? – 73. rész: James Carter (2008. szeptember 6. – Debrecen face to face)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
1 nappal Stacey Kent zenekara utána a Kölcsey Központban lépett fel a bostoni James Carter Organ Trio.
A szaxofonost a debreceni jazz keménymag egyik oszlopos tagja, Szemi (Szemerédy Zsolt) kérésére cserkésztem be. A menedzsmentje 8.000 dollárt kért a debreceni fellépésért. Repülőjegyet nem kellett volna fizetni, mert un. „roundtrip” jegyük lett volna. Abban az évben jelent meg a James Carter Quintet „Present Tense” című lemeze.
Egy kis ízelítő arról:
https://www.youtube.com/watch?v=cYWdyYP1Syk
Hát ebből nem lett semmi, mert a fesztivál főszervezője sokallta a gázsit. Elkérte tőlem a menedzsment e-mailjét, és James Carter-től egy olcsóbb produkciót kért…
A 2008-as Montreali Jazz Fesztiválon így játszottak.
https://www.youtube.com/watch?v=cYWdyYP1Syk
Mint kiderült a James Carter Organ Trio „csak” 6.000 dollárba került volna…
Mint az egyik önkéntes egyetemista fiútól megtudtam, akinek az volt a feladata, hogy az amerikai zenészeket kísérgesse Debrecenben, hogy már szeptember 5-én megjöttek és egyből a Hotel Aquaticumba vitte őket. Az nem érdekelte őket hogy csak négycsillagos volt a szálló. az viszont annál jobban, hogy nem találtak megfelelő ágyat Carter-nek. Ti. Carter 199 centi magas, és a szállodában csak ennél kisebb ágyak voltak. A fiú mesélte, ekkor a dobos Leonard King megkérdezte: „And have you got a good brothel in the city?”” „És jó kupleráj van a városban?” Ő nagyon zavarba jött, de a szálló recepciósa elmondta, van és azt is, hogy hol van, így odavitte őket. Egész éjjel ott vigadtak az afro-amerikai jazz zenészek, a madám és a lányok nagy örömére. Mivel az amerikaiak mondták, hogy a fesztiválon lépnek fel, így a „műintézmény” utólag a Kölcsey Központnak nyújtotta be a számlát. Így végül a trió több, mint nyolcezer dollárba került…
A Kölcsey Központban backstage-en beszélgettem a három „jazz gézengúz”-zal, és megkérdeztem: „Milyenek a debreceni lányok?”. Ezen mind a hárman harsány nevetésben törtek ki, majd a „hatalmas” Carter onnan fentről lenézett rám és azt mondta: „Mesések! Jövőre ismét jöhetünk Debrecenbe?”. Ezen megint röhögtek. Kérdeztem, mint konferáljak előttük, erre James azt mondta: „Take it easy man!” (Csak mellesleg egyáltalán nem izgultam…) De azért azt is elárulta, hogy jó lenne, ha elmondanám a közönségnek, hogy a rövidesen megjelenő lemezükről játszanak.
(Csak mellesleg, az „At the Crossroads” című CD csak 2011-ben jelent meg!) Erre mondtam, nekem meg szükségem lenne két zenésztársa nevére is a felkonferáláshoz. Erre James Carter először az orgonistára mutatott rá, aki illedelmes hangon bemutatkozott: „Gerard Gibbs.”, aztán rámutatott a dobosra, aki azt kérdezte: „What’s this shit?”. Erre Carter rászólt: „Mondd a neved!”, így a társaihoz, akik öltönyben voltak, alulöltözött pali ennyit nyögött ki foghegyről: „Lenny King”. Így a Kölcsey színpadára lépve a mintegy 300 nézőnek dob-orgona sorrendben szólítottam őket. Majd kis hatásszünet után ezt mondtam: „And the mighty saxophone player Mister James Carter”.
A koncert nagyon tetszett a közönségnek, hálásan tapsoltak. Az amerikai trió több mint másfél órát játszott.
