Kikkel beszéltem? – 66. rész: Al Di Meola (2007. június 22. – Hotel Kempinski, Budapest – face to face)

Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!

2007. június 22-én délután ¾ 2-kor –alig, hogy rádiós munkám után haza jöttem és megebédeltem- megcsörrent telefonom. Karsai Gyula a Telarc CD-k hazai forgalmazója volt az. Arra kért, hogy azonnal vágjam magam taxiba és menjek a Kempinski lobbyjába. Ott vár rám 2 órakor Al Di Meola, aki csak egy interjúra hajlandó, és Gyula úgy gondolta, legyek én az az egy.

Mivel feleségem Szász Gabi egyik kedvenc gitárosa Al Di Meola volt, levettem a „Flesh on Flesh” CD-t a lemezpolcomról. De mivel már nem volt időm újra meghallgatni az interjú előtt, így nem emlékeztem rá, hogy van fuvolista a lemezen... (Nem akarom mentegetni magam, de a CD 2002-ben jelent meg, s a közben eltelt öt év alatt rengeteg más lemezt hallgattam!)

2 óra 5 percre értem a Kempinskibe, ahol Al már lent ült és várt rám. Letettem az asztalra a diktafonomat és bemutatkoztam Di Meola-nak. Rendkívül kedvesen üdvözölt. Aztán rögtön feltettem az első kérdést.

MR: Közel 30 éve hallottam először Önről. Olvastam egy cikket a Down Beat magazinban, s abban Barry Miles szintetizátoros a következőt mondta: „Van egy nagyon fiatal és nagyon tehetséges gitáros.” Akkoriban még senki sem ismerte Önt Magyarországon. És 30 év múltán még mindig senki sem tudja mifelénk, hogyan is kell jól kiejteni az Ön nevét.

ADM: Kétféleképpen. A családi nevemet mondhatja így is... (el di miolá - ő mondja!), vagy lehet olaszosan is. Ha olasz vagy, akkor így mondod... (al di meola – ő mondja!) Minden mód elfogadható.

MR: Másik kérdésem: Önt csak a szőkék érdeklik?

ADM: No.

MR: Nem? Hát mert a nő a legutóbbi CD-je (Flesh on Flesh) borítóján szőke.

És a fuvolista Eszter is szőke. De ha jól emlékszem a régi szép időkben...

ADM: a sötét hajúakat szerettem...

MR: Nem használt a lemezein fuvolistákat.

ADM: De a legutóbbi CD-men van fuvolista. Ez csak egy meglepő véletlen, hogy most ebben a különleges Carmen showban épp egy fuvolista hölggyel kell fellépnem, akiről azelőtt még soha sem hallottam.

MR: Akkor hogy került kapcsolatba vele?

ADM: Nos, az ügynökömön keresztül értek utol. Azt szerették volna, ha fellépnék ebben a showban. Azt mondtam az ügynökömnek, először kellene hallanom valami zenét. Akkor már tudtam, hogy a Carmen modern változatát akarják előadni. Aztán megjöttek a CD-k, így legalább Esztert hallottam játszani, ha más kontextusban is. Első hallásra kedvemre való volt. Az ügynököm azt mondta, ha nem akarod megcsinálni, semmi baj, a Te döntésed. És én mondtam, nem-nem-nem. Tetszik és meg akarom csinálni. Egyébként nem szoktam ilyen dolgokban részt venni.

MR: Ismert Ön akár egyetlen magyar muzsikust is ezelőtt a project előtt?

ADM: Nos, ismertem a leghíresebbeket. Zoller Attilát...

MR: Gondolom, Szabó Gábort is...

ADM: Gábort személyesen is ismertem. Ezek a híres nevek. De hallottam már sok-sok magyar jazzmuzsikust, akik még nem nagy nevek. Az egyik este levittek egy jazzklubba, a Jazz Gardenbe... nagyok voltak. Be-bopot játszottak.

MR: Igazam van, ha azt gondolom, hogy Ön mégcsak nyolcadszor jár nálunk?

ADM: Először a saját együttesemmel 1985 nyarán voltam itt, mikor is többezer néző előtt játszottunk a Kisstadionban. Másodszor a Budapest Sportcsarnokban voltunk 1988 telén és az előzenekarom Wayne Shorter volt...

MR: Mindkettőn ott voltam...

ADM: Ez volt a második alkalom. Aztán a harmadik azt hiszem a Rite of Strings trió volt Stanley Clarke-kal és Jean-Luc Ponty-val. Aztán jöttem a Gitártrióval. Majd két különböző alkalommal ismét a saját együttesemmel. Nyáron is itt voltam és most. Azt hiszem, ez nyolc, vagy kilenc alkalom.

MR: És végül, mi lesz a következő projectje a saját együttesével?

ADM: Nem tudom.

MR: Ennél a pontnál majdnem leestem a székről, mert akkor már közismert volt, hogy december 12-én saját együttesével a Millenárison lép fel.

ADM: Túl sok ötletem van. Szeretnék orosz muzsikusokkal is játszani. De az a legfontosabb, hogy az ember új inspirációkat találjon. A szint pedig nálam mindig nagyon magasan van. Nagyon büszke vagyok a legutóbbi CD-mre. Köszönöm, hogy felkeresett.

MR: Köszönöm az interjút.

ADM: Megtiszteltetés volt számomra.

Miután kikapcsoltam a magnót, mondtam Al-nek, hogy feleségem annyira kedveli a zenéjét, hogy az anyakönyvvezetőtől a kivonuláskor a „Race with the Devil on Spanish Highway”-t játszatta. Erre Di Meola azt mondta: „Ilyent még sosem hallottam, hogy a zenémet játszották volna valaki esküvőjén.” De ennek nagyon örült. És amikor elé tettem a „Flesh on Flesh” CD-t, hogy dedikálja feleségemnek, örömmel megtette.