New Fossils - jazzmuzsika, akár esik, akár fúj
Új kövületek… érdekes egy névválasztás egy jazzformációnak. Jelentheti talán azt, hogy a formáció friss, de a tagok már régóta koptatják a jazz országútját. De akár azt is, hogy régi dalok újraértelmezése zajlik. Vagy akár azt, hogy olyan névjegyet szeretnének letenni az asztalra, amit idővel is jegyezni fognak a jazztörténelemben. Lehet mindezt együtt?
Most a Fábián Juli színpadon volt szerencsénk meghallgatni őket, bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk: az égiek némi csapadékkal tarkították a csapat fellépését. Persze a lelkes hallgatóság a fák alá menekülve és esővédő alkalmatosságok védelmében élvezve a remek koncertet.
A New Fossils egy friss hazai szupergroup, akik az izlandi ADHD zenekart is lenyűgözték, miután a saját koncertjük után megnézték a magyarokat egy lakáskoncerten. A tagok a magyar és nemzetközi jazz- és könnyűzenei élet aktív muzsikusai, akik a folyamatos útkeresés és az ellentétekben rejlő feszültségek mellett tették le a voksukat. Zenéjüket átszövi az elvágyódás, miközben a végeredmény egyértelműen kapcsolódik a kortárs, urbánus jazz legutóbbi vonulatához. Dalközpontú szerzeményeiket hol elektronikával, hol pedig improvizációval emelik magasabb szintre. Mindezt igazán könnyedén teszik, hiszen a Dresch Quartet, vagy a Mörk tagjaiként meghatározó szereplői voltak a hazai jazz- és könnyűzenei életnek már a zenekar indulása előtt is. Bemutatkozó lemezük 2023 áprilisában jelent meg saját kiadójuk, a Morotva Records gondozásában. Idén jelent meg a második nagylemezük „II” címmel, de mellette számos kislemezt is jegyeznek.
Valami érdekes, nyugalmat sugárzó hangulata van a Paloznaki Jazzpiknik Fábián Juliról elnevezett színpadának. Van benne valami megfoghatatlan összetartozás érzés, amit más színpadoknál nem volt eddig szerencsém megtapasztalni. Ez az udvar egyfajta bölcsőként is funkciónál a zenészek és a hallgatóság számára.
Ebben az illusztris környezetben remek koncertet adtak a fiúk, melyhez dramaturgiailag a megvilágítás is sokat adott: az erős kontrasztok és fényes/ árnyékos részek még jobban kiemelték a zenészeket, s talán az érzelmeiket is. Kellemes, néhol melankolikus, a klasszikus jazzszólamokhoz erősen vonzódó egyéni játékokat hallhattunk.
Szabó Dániel Ferenc a zenekar (társ)vezetője fergeteges dobolásával irányította a bandát.
Gyányi Marcell -a zenekar másik vezetője- basszusgitárjával remek aláfestést adott, alsó tartományban képzett stabil alapot a többi hangszeres társa részére.
ifj. Tóth István gitárjátékával remek témákat vezetett elő.
Ocsovay Damján zongorajátékával hívott álmodozásra bennünket.
Míg „földim”, Varga Dániel szaxofonjával az érzelmek teljes tárházát vonultatta fel részünkre.
Fantasztikus élmény volt hallgatni az esőben ezt a koncertet és együtt pulzálni a zenészekkel.
Setlist:
The River Can Not Go Back
Hot Night
Idris
Beat
Lato
Universe Is a Big Dark Room
Qringe
Reflections
Brian’s Tea
Billie
