(Igazi dögös fekete) jazz egyenesen New Orleansból – A Farkas Norbert Jazz Quartet Nagykanizsán
A magunkfajta jazzmókusnak éppen elegendő lehunynia a szemét ahhoz, hogy máris egy igazi, hamisítatlan amerikai jazzpubban képzelhesse magát, ahol az illatok, a hangok és minden más elementárisan magához szólítja. Ez olyan, mint amikor az ember (ha máshogy nem is, de legalább) jazzileg hazaérkezik.
Mifelénk - mondhatjuk – egy ideje nem szükséges jazzkoncertre elővételben jegyet vásárolni, hiszen sold-outos bulik nem igazán jellemzőek erre a műfajra. Legalábbis eddig ez így volt, s most jó páran lyukra is futottak ezzel: a koncertet akkora érdeklődés övezte, hogy teltházasra sikeredett a buli, néhány embernek sajnos nem jutott lehetősége a terembe bejutni, a szervezők minden igyekezete ellenére (pótszékek, s egyéb helynyerések) sem. Persze így is akadtak, akik a szomszéd terembe vezető ajtó nyílásából, vagy a hangfalak mellett, a közönséggel szemben helyet foglalva a látványról igen, de a hangi élményről nem lemondva élvezték a koncertet. Nekünk, fotósoknak sem volt túl könnyű dolgunk a szerencsés szögek és pozíciók megtalálásában.
A köszöntőben a házigazda, szervező Honvéd Kaszinó nevében Halmos Ildikó igazgató fejtette ki gondolatait és mesélt arról, hogy milyen szerencsésen sikerült ezt az alkalmat összehozni pont a karácsonyi ünnepek és szilveszter közé, s mint látható, az időzítés remek volt, a teltház nagy boldogsággal tölti el az ő szívét is.
Felkonferálta Halász Gyulát, aki szintén kiemelte a helyszínen talán rekordszámú nézőközönséget, hogy szinte a csilláron is lógnak, mint a kanizsai jazz hőskorában, majd a színpadra szólította az est főszereplőit: Farkas Norbit, Gayer Matyit és Szatmári Mátyást.
A beköszöntő taps máris egyértelművé tette, hogy igazi ünnepen vagyunk jelen. A közönség jó részének személyes kapcsolata van mindhármójukkal, hiszen itt születtek ebben a városban és életük kezdeti korszakának sok közös kapcsolódási pontjuk volt.
Norbiék remek logikával, a szintén nagykanizsai származású Sigmund Romberg „Lover Come Back to Me” című nótájával kezdték el az estét, egyelőre csak trióban. A dalban mindenki csak finoman, klasszikusan játszotta el a saját részét tűpontosan természetesen. Öröm volt hallgatni a lágy, finom taktusokat, de az igazi feeling a „Look for the Silver Lining”-ban következett, hiszen a színpad közepére beviharzott Norbi felesége, Clotile Yanna Farkas és ott indult be a gépezet igazán.
Megjelenése, lendülete és kisugárzása újra elvarázsolta a nagykanizsai közönséget. Remek énekhangja, mosolygása és jelenléte meghozta a füstös pub jazzhangulatot, melyet azonnal magáévá tett a népes publikum. Az utolsó taktusokat hatalmas taps zárta a szokásos „yeah” és füttykórus mellett, majd a „Whatever Lola Wants” első hangjai kúsztak be a Honvéd Kaszinó patinás tükörtermébe.
Farkas Norbi bőgőjátéka játszi könnyedségű profizmust sugallt minden mozdulatával, melyet hangokba öntött.
Gayer Mátyás ritmikus és lendületes zongorafutamai elkápráztatták a hallgatóságot.
A fiatal, de a feladatra készen álló Szatmáry Mátyás remek dobjátékával foglalta keretbe a remek zenésztársak hangcsoportjait. Mondom én, igazai jazzünnep volt ez így karácsony után!
Ha már karácsony: Norbi a családjának dedikálva küldte el a „Christmas Time in New Orleans’-t, majd a szünet előtti utolsó dalként a „Lipstick Traces” sajátságos értelmezésű verzióját hallgathattuk meg.
A szünetben persze mindenki a zenészekkel beszélgetett a büfé környékén, számos régi történet került elő és megannyi emlék felidézése játszódott át az emberek mosolyai között. A történetetek nem fogytak el, de az idő nyert, s a koncert folytatódott.
A második rész első dala ismét egy karácsonyi nóta, a „White Christmas” volt, majd a „The Best Things Happen While You’re Dancing” következett. A nézőtéren a hangulat fantasztikus volt, mindenki boldogan tapsolt a szólók és a dalok végénél.
A „When Did You Leave Heaven”, a „Jitterburg Waltz” és az „I Am a Woman” folytatta a sort, szinte csak repkedtek a percek, a remek koncerten teljesen elvesztettük az időérzékünket.
Az utolsónak felkonferált „Everything Happens to Me”-re felhívták a régi tanárukat, egy egész jazz-zenészgeneráció mentorát, Tiborcz Ivánt, aki szaxofonon kísérte őket a dalban. Mester és tanítványai, klisék nélkül zenéltek együtt hatalmas boldogságban, melyben természetesen a nézők is osztoztak. Mint egy közel 200 fős, hatalmas család részeként élvezte mindenki a saját részét és azt a fajta szeretetet, mely a színpadról indulva a közönségben, mint erősítőben megsokszorozódva visszatér a színpadra és egyfajta 22-es csapdájaként folytatja egyre erősödő, mindent bekebelező hangulatként. Wow, ritkán van lehetősége az embernek a mai világban ilyent megélnie, megtapasztalnia, szavakkal leírhatatlan fantasztikus érzés volt. „Jazz Woodstock”, ezzel a kissé furcsa képpel tudom leginkább jellemezni ezt a közösségi hangulatot.
A szűnni nem akaró tapsvihar, a többszöri meghajlás, levonulás után még visszatértek egy dalra, amely méltó gondolati és zenei lezárása volt az este hivatalosabb részének. A Nat King Cole féle „L.O.V.E.” tényleg opuszosan simította le az egész koncert ívét, s – bár fájó szívvel, de - leengedte a négy művészt a színpadról. Persze ezzel az est korántsem ért véget, következett a jóízű beszélgetések második felvonása, miközben a színpadon jamelés indult el helyi, tehetséges fiatalok részvételével, melybe a quartet tagjai is be-beszálltak.
Nem lehetett nem maradni és élvezni a zsibongó közösséget a jamelő színpaddal kiegészítve, kellett idő, hogy az ember visszahűljön „üzemi hőmérsékletre” és vissza tudjon zökkenni a valódi világba. Mindazonáltal ez igazán méltó megemlékezés volt 2024-re, s minden kétséget kizáróan megkoronázta az év jazzológiai részét.
Setlist:
Lover Come Back to Me (Sigmund Romberg)
Look for the Silver Lining (Chet Baker)
Whatever Lola Wants
Christmas Time in New Orleans (Louis Armstrong)
Lipstick Traces (Allen Toussaint)
--- Szünet ---
White Christmas (Irving Berling)
The Best Things Happen While You’re Dancing (Irving Berlin)
When Did You Leave Heaven
Jitterburg Waltz (Fats Waller)
I Am a Woman
Everything Happens to Me
Ráadás
L.O.V.E. (Nat King Cole)
