Kedvenc énekeseim – 9. rész: Diana Krall (Szőke Nikoletta sorozata)
Kedvenc énekeseim sorozatom 9. részének egy olyan előadónő a főszereplője, aki egyszerre testesíti meg számomra a hűvös eleganciát és a forró érzékiséget. A Nat King Cole-féle ének-zongoratrió felállás és játékmód hiteles képviselője, nemcsak csodásan énekel, hanem zongorázik is. Nagyon meglepődtem a születési dátumát látva, hogy egyrészt november 16-án született - Milán fiam november 15-én -, másrészt idén lesz 59 éves. Előttem mindig egy örök fiatal nő képe van, amikor rá gondolok. Ebből már talán ki is találtátok, kedves JazzMa.hu Olvasók, hogy kiről lesz ma szó: a kortárs jazz egyik legnagyobb sztárjáról, Diana Krall-ról.
Emlékszem, amikor elkezdtem énekelni tanulni és faltam a felvételeket, felkaptam a fejemet Diana Krall lágyan búgó, szinte hipnotikus hangjára. Annyira más volt az addig hallott előadók után, a nagyívű éneklések után annyira megnyugtatóan hatott rám letisztult, mégis érzékiségtől áradó előadásmódja, hogy teljesen odaragadtam a lejátszóhoz. Ő egy olyan előadó, aki a jazzben kevésbé járatos hallgatót is meg tudja fogni, be tudja szippantani varázslatos világába, mivel egyszerű, szép, akár laikus számára is értelmezhető az ének- és játékstílusa. Dallamos, könnyed improvizációkat hallhatunk tőle a zongorán, a témaéneklése pedig minimális változtatásokkal történik. Sokan állnak úgy még a zenész társadalomban is a jazz örökzöldekhez, mintha azokat előadni kevésbé lenne művészi értékű, mint saját zenét előadni. Én mindig is azt vallottam, hogy teljesen mindegy, ki mit játszik, mert az egyediség nem a abban rejlik, hogy mit jászunk, hanem abban, hogy hogyan. A standardeknél különösen kiderül, hogy ki egyéni és ki nem, mivel millió előadó előadta már ezeket a dalokat (ráadásul nem akármilyen szinten), jobban már nem lehet a régieknél előadni őket, viszont egy karizmatikus, mondanivalóval rendelkező előadó bármikor meg tudja tölteni őket új színnel és a mai ember számára közelebb hozni őket. Diana Krall is ezt az utat követi, nem törekszik lenyűgöző énektechnikai bravúrokra, hanem arra építkezik, ami az erőssége: a hangszínére. Nem is nagyon van szüksége egyébként sok mindenre amellett, pont elég, ha elsuttogja a szöveget, máris átadjuk magunkat a zenéjének.
Zenei tehetsége már nagyon korán megmutatkozott: mindössze négy éves volt, amikor elkezdett zongorázni tanulni. Nem annyira meglepő ez, hiszen édesapja, James Krall maga is jazz zongorista volt, amellett megszállott lemezgyűjtő, amit persze előszeretettel osztott meg lányával kiskorától kezdve.
Szülővárosa, Nanaimo (Kanada) éttermeiben 15 éves korától játszott rendszeresen, 17 évesen pedig a Vancouver-i Nemzetközi Jazz Fesztivál támogatásával a bostoni Berklee College of Music ösztöndíjas tanulója lett három szemeszter erejéig.
Visszatérve Nanaimo-ba tehetségére nem akárkik figyeltek fel: Ray Brown és Jeff Hamilton. Ők voltak azok, akik meggyőzték, hogy költözzön Los Angeles-be, hogy a zongorista Jimmy Rowles-nál tanuljon. Ő biztatta arra, hogy énekeljen. Kereken harminc évvel ezelőtt, 1993-ban jelent meg első lemeze „Stepping Out” címmel, a többit pedig már tudjuk, hiszen napjaink egyik legsikeresebb jazzművésze.
Nekem személyes kedvenceim tőle a “When I Look in Your Eyes” (1999) és a “The Look of Love” (2001) című lemezei.
Utoljára 2020-ban jelentetett meg lemezt, úgyhogy várom, hogy mikor jön ki új anyaggal. Addig is biztosan zajlik az élete gőzerővel, mivel ikerfiai már 17. évüket töltik idén. Gondolom, Mikulás napján minden évben óriási ünnepségre készülnek, mivel aznap születtek a fiúk, és szintén arra a napra esik sztárzenész férjével, Elvis Costello-val a házasságkötésük napja.
