Újbuda Jazz Fesztivál - 2023-09-22 (Fonó Budai Zeneház)
A Fonó Budai Zeneház nagyszínpadán három fantasztikus formáció lépett fel a Újbuda Jazz Fesztivál második napján. Egy, a nemzetközi kortárs és jazz színtéren megérdemelt sikereket arató világszínvonalú duó, és két új, 2023-ban bemutatkozó formáció búcsúztatta a meteorológiai nyarat annak utolsó estéjén.
Mózes Tamara és Kaltenecker Zsolt duóját nem kell bemutatni a jazzma.hu olvasóinak. A tavaly a BMC Records gondozásában megjelent „Futurized” című lemezükről lemezkritika és több koncertbeszámoló is született már a honlapon. (Sőt, a www.jazzma.hu Olvasói Szavazólistáján az év lemeze lett!)
Most belgiumi koncertjeik után érkeztek a Fonóba, hogy aztán Németországban is bemutassák a lemez anyagát és új kompozíciókat is. A sikerre jellemző, hogy jövőre az album a nagy érdeklődés és pozitív visszajelzések miatt egy különleges kiadással újra megjelenik, bónusz számokkal kiegészítve.
Mindkét muzsikust kiemelkedő szakmai tudás és friss, nyitott szemlélet jellemzi. A jazz és kortárs elektronikai hatások mellett a progresszív zenék zsigeri hatásai is jelen vannak magával ragadó improvizációikban.
Mózes Tamara tökéletes énektudása és dramatikus előadásmódja, Kaltenecker Zsolt képteremtő zenéje összetett élménnyel ajándékozzák meg a nézőket. Különleges, kozmikus hangzások, effektek szintetizálódnak kiemelkedő ízléssel a klasszikus zongora, Rhodes és Hammond hangszínek érzéki és sokszor gyomorba vágó erejével. Mózes Tamara éneke egészen elképesztő könnyedséggel emelkedik a búgó sanzontól a jazzen át a kortárs, drámai, apokaliptikus magasságokig.
Kaltenecker játékát sokan ismerhetik régi, nemzetközileg is magasan jegyzett triójából, ahol Borlai Gergővel és Papesch Péterrel (később Lukács Petával) varázsoltak a progresszív zene és fúziós jazz határvidékén.
Most Tamarával kétbillentyűs dalaikban komplett nagyzenekari hangzást alkot, szólisztikus virtuózitású balkéz játékával, és egy pár éve megjelent új hangszer, a Seaboard varázslatos használatával.
Saját kompozícióik mellett hatalmas sikert arattak Pink Floyd (Money) és Elton John (I’m Still Standing) feldolgozásaikkal.
A második fellépő Kováts Gergő magyarjazz zenekara, a Kovász. A fiatal generáció nagyágyúi a magyar népzene és a kortárs jazz szabad fúzióját teremtik meg a nagy előd, Szabados György zongoraművész, zeneszerző szellemiségét idézve. Népi hangszerek és elektronika, digitalizáció és akusztikus hangszerpreparálás, fantasztikus hangszeres tudás, játékosság, zenei szépség és katartikus szólók jellemzik zenei világukat.
Kováts Gergő a free jazz színtér ismert kísérletező szaxofonosa. Bariton- és tenorszaxofonon, basszusklarinéton, és egy hosszú furulya hangú, de szopránszaxofonra hasonlító hangszeren játszik. A laptop is szolgálja az izgalmas zenei játékot.
Billentyűs hangszereken Pozsár Máté egy bódhiszattva nyugalmával adott elő fergeteges zongorafutamokat és idézte a moldvai harmonika hangzását egy Korg analóg szintetizátoron.
A ritmusszekció ütős tagja Gyárfás Attila, aki Hollandiából tért haza felsőfokú zenei tanulmányai után a legfrissebb energiákkal gazdagítva a magyar jazzvilágot. Dobfelszerelése saját zenei világára lett kialakítva, a legfeltűnőbb a függőlegesen álló cintányér, de rengeteg preparátum, rugó, fémszál, szerepel, ami egyéni hangzását teremti meg. Ő is megszólaltat ősi magyar hangszert, de gyimesi ütőgardonját sem hagyja érintetlenül, hangszedővel és rugókkal fokozza a hangzást kozmikussá.
Bőgőn és gardonon a népzene és a jazz világában egyaránt otthonosan mozgó Dénes Ábel játszik. Robosztus játéka két, a nemzetközi színtéren is sikereket arató Nagy Emma Quintettből és a Söndörgő zenekarból is ismerős lehet.
A Kovász unikális szabad zenéje a magyar népzene, az elektronika, a swing és funky, a klasszikus zene és a klasszikus jazz eddig nem hallott szintézise.
Nagy dicséret illeti az est hangmérnökét Szabó Gábort, és Franczel Róbert színpadtechnikust, akik nem kis feladatot teljesítettek a különleges és zenekaronként teljesen mást kívánó hangzások létrehozásával.
A záró koncert egy számomra teljesen ismeretlen, az idén alakult, középiskolai tanulmányaikat éppen befejező három fiatal nevéhez fűződik. A trió lefordíthatatlan neve Intergeese.
Horváth Áron cimbalmos Lukács Miklós tanítványaként a Rajkó zenekarban tanult. Idén kezdi a Zeneakadémiát klasszikus cimbalom szakon. Gyönyörű soundja van, melodikus zenéjében nem direkt a népzenei hatás, talán csak a ritmika utal erre, az Intergeese világa inkább emlékeztet Jan Garbarek és Keith Jarrett kompozícióira. Kemény improvizációk és gyönyörű balladák, csendek váltakoztak, hatalmas érzelmi és dinamikai amplitúdókkal. Horváth Áron teljes nyugalmat árasztó előadásmódját ellenpontozta a ritmusszekció zabolátlan, fergeteges energiaáradása. A késői koncertkezdés ellenére úgy robbantak a színpadon, mint a versenylovak az ügetőn.
Mohácsy Lőrinc Ágoston bőgő játéka fantasztikus tempókat és nagyon szép lírákat is rendkívül érzékenyen interpretált. Vonójátéka is nagyon ihletett és mélyen átélt. Ő is a Zeneakadémián kezdi a tanulmányait jazz bőgő szakon.
Fekete Zoltán dobolása a hatvanas, hetvenes évek jazz titánjainak energiáját mutatta meg a Fonó színpadán. Ő Bázelben folytatja tanulmányait, de reméljük, hogy ő is hazatér Gyárfás Attilához hasonlóan.
A gyönyörű kompozíciókkal mindhárom fiatal megmutatta zeneszerzői tehetségét is. Koncertjük a nap meglepetéseként méltó zárása volt a fantasztikus fesztiválnapnak. A program másfél órával hosszabb lett a beharangozott három óránál, de ezt senki sem bánta, éjfél után fél órával is visszatapsolta a három kivételes tehetséget.
