A gép forog, az alkotó nem pihen - KRIZ koncert a Krúdy utcában
Fotó és szöveg: Veres Péter.
Külön-külön is nagy kedvenceim a Csapó Krisztián szóló formációjának muzsikusai, így együtt pedig igazi erőműként üzemelnek. Kérdés is volt bennem, hogy a MüPa után a Mixát színpada nem lesz-e szűk nekik térben és hangerőben, de a koncert második felére a muzsikusok és a hangmérnök is megtalálták a teremhez passzoló decibel számot.
Januárban még Jesús Molina vendégszereplésével hallhattuk őket, most külföldi sztárvendég nélkül álltak színpadra. Az év elején eljátszott kifejezetten nehéz hangszereléseket persze nem dobták a spejzba. Ezek közül is szemezgettek, az állandó zongorista, Tálas Áron pedig ugyanolyan magas színvonalon meg tudta őket szólaltatni, mint az ünnepelt kolumbiai csodafiatal.
Egy lábat mozgató Adderley funk feldolgozással kezdtek, majd jött Tálas saját szerzeménye, a „Yard”. Csapó mindkét számban Fred Wesley-t idézte ritmikus játékával, de szerencsénkre Gotthard is kinyitotta az érzelemgazdag jazz-blues gitározás szelencéjét.
Következett az egyik Molina szerzemény, amit érdeklődve vártunk, különösképp, hogy Tálas előtt nem volt zongora, csak egy ódon Fender Rhodes. Ez a ritmusszekció mindig egy jól működő gépezet érzetét adja, itt is az első pillanattól felvette a magas fordulatszámot a 7 tagú együttes minden tagja. Tálas és Soso is brillírozott a nagy tempó ellenére, a Gudics ikrek bizonyították, hogy jogos a folyamatos dicséret, amit a szakmán belül hallani róluk. Basszusgitárosként mindkettőjükért őszintén tudok rajongani.
Csapó el is mondta, hogy a lemezen Borlai Gergő játszott és az ő személyes ajánlására került be a basszusgitáros ikertestvér, Martin mellé Gudics Marcell dobokon.
A „Zhin Zhin” című szerzeményhez néhány háttérinformációt is kaphattunk. Csapó elmondta, hogy 3 dolog járt az eszében a dal írásakor. Az egyik egy New York-i élmény, amikor a Blue Note Jazz Clubban Robert Glasper-t hallgathatta néhány méterről. Második inspirációként egy Borlai Gergő által megosztott korábbi videót említett, amin (utólag a név is kiderült, Gary Willis lehetett) egy lassú groove-ot játszottak kiemelkedően. A harmadik, hogy szeretett volna egy lassú számot írni a feleségének.
Soso páratlan lüktetésű kompozíciója után még egy dal fért bele a rövid szünetig.
A második félidőt egy Roy Hargrove emlékére írt szerzeménnyel kezdték, amiben Pecze Balázs villantotta meg szárnykürt tudását. Különleges pillanatnak is tanúi lehettünk, amikor az est egy pontján, a híres népzenész, (ifj.) Szerényi Béla csatlakozott a csapathoz hosszúfurulyán. Hallottunk még énekes számot, feldolgozásokat és a végére a két igazán virtuóz hangszerelést. Először a Molina által áthangszerelt „Spain” hangzott el, amiről Csapó viccesen megjegyezte, hogy az eredeti, Corea szerzemény is tud kihívás lenni, de így még jobban kell koncentrálni.
Végül a szellemes című „Krizzly” című Borlai szerzemény zárta a koncert hivatalos programját.
Ráadásként hallhattunk egy Maceo Parker dalt, amiben röviden mindenki szólózott, ez már igazi örömzene volt.
Mindig kell néhány év, amíg egy formáció igazán bekerül a köztudatba és kialakul egy törzsközönség. A gépezet forog, a zene működik, de az alkotó nem pihen. Mint megtudtam, nyáron újra stúdióba vonulnak, és folyamatosan szerveződnek a koncertek.
Csak így lehet, drukkolunk KRIZ-nek a következő szintlépéshez, legyen ez egy nemzetközileg is ismert és elismert formáció! Jó úton haladnak efelé.
