A jazz szaxofonozás jelentős képviselői – Frankie Trumbauer
Hogyan is lehetne egy egész éven át tartó, havonta megjelenő rovatban minden jelentős jazzművészt bemutatni? Sajnos sehogy, így marad az a megoldás, hogy Maloschik főszerkesztő úr felkérése nyomán a saját magam számára fontos szaxofonosokról írok. Első választottam talán fura lehet a mainstream jazzt kedvelőknek, hiszen mind játékstílusa, mind pedig a hangszere is különbözött a mai füllel jazzt hallgatók számára.
Frankie Trumbauer 1901. május 30-án született az Egyesült Államokban (Carbondale, Illinois) és 55 évesen bekövetkezett haláláig korának egyik legnépszerűbb zenésze volt, főleg az 1920-as és 30-as években.
A ma már csak nagyon ritkán használt C Melody szaxofon volt a fő hangszere, de játszott alszaxofonon, klarinéton, sőt fagotton is.
A C Melody igen elterjedt volt abban az időben, először a nagyobb létszámú vonóskarok kiváltására használták a korai jazz együttesekben, később azonban szólisztikus szerepben is szerepelt egy ideig. Hangolásban az alt- és tenorszaxofon között helyezkedik el, közelebb a tenorhoz, ám korabeli megszólaltatása inkább az altszaxofon hangjához teszi hasonlatossá, hiszen nagyon finom, szinte légies hangszínen játszottak rajta akkori használói. A 30-as évek első feléig gyártották, így a ma fellelhető darabok mindegyike szinte kivétel nélkül vintage amerikai hangszer.
Trumbauer egyik fő zenésztársa a trombitás Bix Beiderbecke volt, akivel közösen alkották meg a 20-as évek legjelentősebb és leginkább előremutató jazz felvételeit, a gitáros Eddie Lang kíséretével. Ezek, a teljesség igénye nélkül: Krazy Kat, Red Hot, Plantation Moods, Trumbology, Tailspin, Singin' the Blues, Wringin' an' Twistin', For No Reason at All in C, és a Georgia on My Mind híres, 1931-es első felvétele.
https://www.youtube.com/watch?v=56_ZYJk12wQ
Tagja volt a Jean Goldkette's Victor Recording Orchestra-nak, melynek később művészeti vezetője is lett, majd együtt dolgozott Adrian Rollini (basszus szaxofon) együttesével, illetve évekig Paul Whiteman zenekarában fújta hangszerét.
Játéka rendkívül inspiráló, improvizációi ötletgazdag, dallamos melódiákból állnak, sok esetben egészen virtuózak. Stílusa egyes vélekedések szerint hatással lehetett a későbbi cool jazz kialakulására is.
Lester Young (akiről a következő hónapban írok) játékát, saját bevallása szerint leginkább Trumbauer inspirálta. Több ízben figyelhetünk fel őt hallgatva a duplanyelv technikára, mely egészen egyedivé teszi rögtönzéseit, hiszen nem igazán volt jellemző a korai jazzben. (Egy kortársa, a szaxofon virtuóz Rudy Wiedoeft használta előszeretettel szintén ezt a módszert.)
Az alábbi felvételen ez is hallható.
https://www.youtube.com/watch?v=oXN2yu722Ds&ab_channel=AtticusJazz
1936-ban csatlakozott Jack és Charlie Teagarden-hez, akikkel megalakították Three T’s nevű együttesüket.
https://www.youtube.com/watch?v=Dy0_7pNaav4&ab_channel=EleisaTrampler
Ekkoriban költözött Kaliforniába, ahol Frank Trombar néven vezette saját big bandjét, számos koncertje mellett igen elfoglalt stúdiózenészként tevékenykedett.
A zene mellett másik nagy szerelme a repülés volt, így a II. világháború kitörésekor tesztpilóta lett, illetve bombázógépek személyzetét képezte ki harci feladatukra.
A háború után egyaránt dolgozott, mint repülős szakember és mint muzsikus, tagja lett az NBC Orchestra-nak, illetve további felvételeken működött közre.
Szívrohamban hunyt el 55 évesen, 1956-ban.
Az alábbi linken egy kiadós válogatás hallható Frankie Trumbauer felvételeiből. Jó szórakozást!
https://www.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_k0lP-8YHwHU9mQRBmP1u09zxL9cWaTMuY
