SOUL DONATION – NO MILK TODAY (Szeged, 2021.08.14)
Gondolom eléggé misztikus cím ez egy jazz koncert beszámolóhoz, de rövidesen fellebben a fátyol, magyarra fordítom a tudnivalókat.
Kezdjük mindjárt a végén. „No Milk Today” – ezt le sem írom magyarul, úgyis mindenki tudja mit jelent… és igen, akik arra tippeltek eltalálták, ez a Herman’s Hermits egykori slágerének címe, és jelen esetben egy szegedi bár és lemezbolt elnevezése. Bár és lemezbolt… azért ez sem mindennapi. És bizony, aki ide betér egy sörre, az később akár egy nagy adag vinyl birtokosaként távozhat… feltéve, ha talál kedvére valót az ezernyi progresszív rock, blues, jazz fekete lemez között. A kiszolgáló hölgyek kedvesek, csinosak, a sör hideg, a zene szól – mert hallgatni is bármelyiket lehet az említett készletből. Juhász Miklós tulajdonos zene szerető és értő ember szívesen mutat érdekességeket a készletből…
A járvány miatt a zenei élet mostanában indult be a bárban, főleg helyi fellépőkkel, országosan ismert zenész először most játszott az összegyűlteknek. Ő pedig nem volt más, mint Neumann Balázs a jól ismert zongorista, aki a „Köszönjük Magyarország!” program „egész estés felnőtteknek szóló hangverseny” alkategória kiírásának egyik nyerteseként érkezett Szegedre.
Balázs saját elmondása szerint szóló koncertet tavaly adott utoljára, mégpedig „online” formában, ami azért nagyon más, mint nézők előtt… és itt el is érkeztünk a cím elején lévő angol kifejezéshez. A Soul Donation az támogatás, ami a közönség „rezgéseiből”, reakcióiból árad a zenész felé és egy improvizatív előadás során nagyban befolyásolja a rögtönzések irányát, minőségét. Balázs ezért választotta az induló koncert turnéjának ezt a címet, nagyon számított és számít az értő közönség ösztönző reagálására.
Ebben a szombati fellépésén nem is volt hiány. Az összegyűlt közönség hálásan fogadta a repertoárt, amiben standard-ek, és saját számok is voltak. Kezdésnek az „I Fall in Love Too Easily” ballada szólt, amit a negyvenes években Frank Sinatra mutatott be a világnak. A „Black Orpheus” eredetileg már valamivel gyorsabb, de Balázs a Danilo Perez féle értelmezést választotta, ami a lehető leglassabb lejátszást jelentette. A továbbiakban elhangzott még – a teljesség igénye nélkül – Gonda János emlékére a „The Days of Wine and Roses”, majd Horace Silver „Peace” című darabja, és hallhattunk egy Oláh Kálmán „medley”-t, amelynek második fele a „Song for Miles” volt. Az este talán legszebb darabja szintén két szám egyvelege volt, a „Moon and Sand” és az „A csitári hegyek alatt” izgalmas összeházasítása, ami persze nem csekély módon a magyar népdal ismertségének és gyönyörű dallamának köszönhette nagy sikerét. Hallhattunk egy saját dalt is, Balázs legutóbbi, „Faith” című albumáról a „Hope” című szerzemény csendült fel. Egy szóló zongora koncertről nem hiányozhatott a nemrégen elhunyt Chick Corea valamelyik szerzeménye sem, a legendás „Crystal Silence” zárta a szombat estét.
A fényképet Juhász Miklós készítette
Egy remek helyen nagyszerű zenét hallgatni élőben – mi kell ennél több?
Várjuk a következő fellépőt…
