Volt egyszer – egy Tavaszi Fesztivál
Ha mondani kellene valami pozitívumot az elmúlt egy év bezártságáról, gyorsan megvan: több koncerthelyszín is visszanézhetővé tette régi felvételeinek egy részét. A Budapest Jazz Club élen jár az élő koncertek valós időben történő közvetítésében is, 2021. április 15-én pedig a Road Six Sax projekt egy 2018-as felvételének szerkesztett változatát publikálták. Az alanti sorok egy új műfajt képviselnek: online koncertről szóló beszámoló.
2021-től a Tavaszi Fesztivál is átalakult, de ez csak annyiban érdekes ezen sorok szempontjából, hogy a jelenleg is még meghallgatható koncert ezen rendezvénysorozaton hangzott el 2018 tavaszán.
A Road Six Sax tagjai (Tóth Viktor – altszaxofon, Haaz Imre – tenorszaxofon, Solymosi Milán – tenorszaxofon, Weisz Gábor – baritonszaxofon) mellett a vendég, Dresch Mihály is szaxofonokon és furulyán játszott.
Tóth Viktor koncertjein már megszokhattuk, hogy semmi sem történik véletlenül: az egész program gondosan megtervezett keretek között zajlik, mindennek jelentősége van, szinte már performance jellegű az esemény. Ezen az estén sem volt ez másképpen, az egymást követő darabok gyönyörű ívbe rendeződtek, és egy pillanatra sem engedték ellankadni a hallgatóság figyelmét. A szereplők létszámából adódó lehetőségeket maximálisan kihasználták, a duótól a quintetig mindenféle felállásban zenéltek. A számok stílusait is ügyesen keverték, gyakran éltek azzal a variációs lehetőséggel, hogy ugyanazt a témát átritmizálták különféle módokon, ezzel is fenntartva a zene sodrását. A második részben jelentek csak meg a népzenei ihletésű darabok, és szinte a műsor végén hallhattuk az egyetlen klasszikus kortárs hangvételű művet, amelynek „nehézségét” aztán egy féktelen balkáni szám oldotta fel.
A játszott témák összefűzésével nagyobb, színgazdag blokkokat alakítottak ki a zenészek, így a koncert viszonylag kisszámú „darabból” állt. Az első részben – talán rendezői elgondolás alapján? – még ezeket a blokkokat is egymás mellé illesztették, kivágva a tapsot és a konferálásokat. Az első megszakítás a szünet jelzéseként meghagyott taps volt, és bizony jól esett egy nagy levegőt venni végre két szám között. A második félidőben már jobban meghagyták ezeket a mini „pihenési” lehetőségeket, ezáltal sokkal oldottabb, természetesebb lett a koncert folyása.
A muzsikusok nagyságát dicséri, hogy az egynemű hangszerekből álló együttes ellenére egyáltalán nem volt hiányérzete a hallgatónak, volt „ritmusszekciója” is a zenekarnak. Magabiztos technikával, összecsiszolt hangzással, tökéletes egymásra figyeléssel és sok humorral játszották végig a tartalmas, izgalmas műsort. Olyan légkört varázsoltak, ami még „dobozon” keresztül is átjött.
Bízom benne, hogy legközelebb azért már élőben élvezhetjük a Road Six Sax játékát.
