Yuri Storione Quartet featuring Perico Sambeat, Bird's Eye Club, Basel, Svájc (2019. április 2.)

Yuri Storione (zongora), Perico Sambeat (altszaxofon), Stephan Kurmann (bőgő), és egy bizonyos Marton Juhasz (vagyis a „mi” Juhász Mártonunk) (dobok) - ez volt az együttes felállása.

Yuri Storione 25 éves, és a Valencia-i Berklee-n tanult, valamint a Basel-i JazzCampus-on. Valencia-ból az ismeretsége Perico Sambeat-tal (aki Yuri egyik tanára volt, és akit nyilván nem kell bemutatni: ő Európa egyik legkiemelkedőbb altszaxofonosa). Stephan Kurmann-t (a helyi jazz-élet egyik oszlopos alakja) pedig Basel-ből ismeri Yuri, és Juhász Mártont is (aki ugyancsak a Basel-i JazzCampus-on volt aktív egy évig, mint a „Focusyear” projekt egyik tagja – de erről majd később...)

Szóval, a „kísérőzenekar” tagjai sokkal ismertebbek és – mi tagadás – sokkal rutinosabb és érettebb zenészek, mint a zenekar vezetője. Yuri játékában fel-felcsillantak briliáns elemek, de sokszor mintha idegességet, feszültséget éreztem volna. Talán zavarta a félház, talán feszélyezték a „nagy név” zenésztagok, talán úgy érezte, nem volt elég az az 1-2 órás próba/beállás, ami megelőzte a koncertet (és ebben talán igaza is volt). Storione kompozíciói nagyon komplexek, és a zenekar folyamatosan kottából olvasva játszott-kísért, és azért ez a spontaneitás rovására ment.

Én speciel nem Yuri-ért mentem, hanem egyrészt Perico-ért, akinek brilliáns a sound-ja, akármi is a zenekari felállás, képtelen rosszul, vagy akár csak átlagosan játszani. Ma este is, játéka azon a pár Bud Powell standarden, amivel Yuri a saját kompozíciókat váltogatta, egyenesen fenomenális volt. Ezekért a pillanatokért már önmagában megérte lemenni a klubba. A másik ok, természetesen a „,mi” Juhász Marcink, a Boston-i Berklee-t és a Basel-i JazzCampus-t megjárt világjáró dobos-zeneszerző (és többszörös Jazzma „poll” győztes). Marci remekül kísért (úgy, hogy ő is kottát olvasott szinte végig). Igazi szólólehetőséget nem sokszor kapott, de amikor igen (pl. Bud Powell „Poco Loco”-jában), azok a pillanatok is az este legjobb részei közé tartoztak, Perico szólói mellett.

Elkezdtem egy mini-interjút Marcival a szünetben, de nem tudtuk befejezni. De be fogjuk, és a JazzMa virtuális lapjain olvasható lesz. És – erről jut eszembe, ha már svájci vonatkozású magyaroknál tartunk – elfelejtettem elküldeni Robinak egy korábbi Lausanne-i koncertről a képeket, ahol a „mi” Spányi Emilünk (a.k.a. Emil Spanyi) zongorázott. És tulajdonképpen nem ártana Csík Guszti bácsi új, Svájcban megjelent, szupersztárokkal felvett lemezéről sem egy kritikát írni a Jazzmának.

Szóval, folyt. köv.