Binder Quartet – Gyulai Jazz Fesztivál / 2018.07.21.
Nagyon nehéz szavakba önteni azt a zenei élményt, amit a szombati fesztiválnyitó koncerten kaptunk mi nézők. Elöljáróban feltétlen köszönet jár Dr. Elek Tibor ügyvezetőnek, aki a Gyulai Várszínház műsorában – a gyulai jazz-ikon Gedeon József sajnálatos korai halála után is – helyet biztosít a jazz koncerteknek. A vár belső udvara, a pódium közelsége remek, bensőséges hangulatot teremt ehhez a műfajhoz.
Bizonyosan nehéz volt eldönteni, hogy a két magyar zongorista legenda zenekara közül ki legyen az elsőként fellépő, de a Binder Quartet első két száma után már érződött, hogy ezt nehéz lesz felülmúlni.
Binder Károly életművének bemutatására helyhiány miatt nem vállalkoznék, ráadásul úgy hiszem a jazzkedvelő közönség ismeri is azt. Annyit azonban feltétlen megemlítenék, hogy a ’80-as évek elején már volt egy legendás négyes Dresch Mihály, Benkő Róbert és Baló István közreműködésével.
Ez a mostani együttes nagyon jó úton jár, hogy a régiek helyébe lépjen. A zenekarvezető mellett Borbély Mihály fúvósokon, Fónay Tibor bőgőn, Benkó Ákos dobon játszik. Négy stúdióalbummal és megszámlálhatatlan koncerttel a hátuk mögött abszolút profi teljesítményt nyújtanak. A gyulai estét a „Folyópart” című szerzemény vezette be (Ebben én határozottan a „Retropolis” lemez „Pünkösdi rózsa” szaxofon szólóját vélem felfedezni…). Már itt érzékelhető volt az óriási összhang Binder és Borbély között, pillanatok alatt tapsra serkentették a közönséget. A bőgő – dob páros remek hátteret adott ehhez a gyönyörű dallamhoz. Ha lehet, még fokozták a szépséget a következő „Cédrusok illata” című dallal. Talán az est legszebb pillanatai voltak, és még csak a második számnál jártunk.
Az idő szűke miatt csak kb. egy óra élményt kaptunk a négyestől, a továbbiakban elhangzott a több mint harminc éve készült „In Illo Tempore” című szerzemény, amely előtt Binder Karcsi elmesélte, hogy a magyarul „Annak idején” címet azért kapta a dal, mert annak idején – a nyolcvanas években - az elkészült felvételek megjelenésére néha hónapokat, éveket kellett várni… erre céloztak finoman. Elhangzott még az „Ostinato”, majd a ráadás szám előtt meggyőződhettünk arról is, hogy Benkó Ákos miért is van benne a legjobb magyar dobosok listájában. Sajnos ma nem énekelt, de ahogy végig játszotta, kísérte az estét az kiemelkedő volt.
Ez az előadás a világ bármely részén megállta volna a helyét, óriási összhangban, rendkívül profin kivitelezett 60 percet láthattunk, hallhattunk. Quartetben jók vagyunk, hiszen Dresch Misi négyese mellett van egy másik nemzetközi szintű zenekarunk is.
A koncert után a dedikálás alatt - amolyan bónuszként, hogy ne csak audio élményeink legyenek – megismerhettük a Binder-lányokat is, akik mindketten legalább olyan szépek, mint a zene, amit édesapjuk játszott…
