"Még muzsikálok, amíg tudok..." - Exkluzív interjú Berkes Balázzsal

Mezzo Music Restaurant - itt játszik hétfő esténként az éppen ma 80 esztendős Berkes Balázs bőgő művész, (volt) egyetemi (akkor még főiskolai) tanár. Aki maga az (egyik) élő magyar jazz történelem! És szerény, szimpatikus ember. A beszélgetés 2017. október 2-án készült az említett étteremben.

Kicsit készültem - de tényleg csak egy kicsit. Menjünk vissza az időben, nem sokat, csak ötven évet! 1967 június közepe - külföld?

Montreux! Stúdió 11! Ez egy hosszú történet. Még 1962-ben a big band-hez mentem a Rádióba - az volt a neve, hogy a Magyar Rádió és Televízió Tánczenekara. Így lehetett eladni, másfél évig ott szolgáltam, rendes big band zenét csináltunk. Sőt, az volt az egyik csali, hogy 30%-ban jazzt fogunk játszani - de még csak óvatosan.

Na, erre lecsaptam én, mint jazz-re éhes fenevad! Akkor még főiskolára jártam és örültem ennek az állásnak – sőt, családalapítással is foglalkoztam. Az egzisztenciát építeni kellett. 1958-ban kerültem bele a hazai jazz vérkeringésébe - teljesen véletlenül.

Igen, olvastam honlapunkon Földváry Balázs "Oral Jazz History"  című riportját, amely öt évvel ezelőtt, a 75. születésnapodra jelent meg. Abba most nem mennék bele, aki akarj, megtalálja. És '68-'69 június?

Szintén Montreux, Tomsits Quartet.

Ki zongorázott?

Ott a Vukán Gyuri. És a Jávori Vili dobolt. Tomsits Quartet úgy lettünk, hogy megvolt a trió és mivel ő volt a hangszeres szólista - ő lett "megválasztva", de egyenrangú felek voltunk.

Négyszer jártam Montreux-ben, negyedszer az MR Sextet-tel. Ott két zongorista volt: Vukán és Szakcsi; Jávori dobolt, Ráduly Misi szaxofonozott - a Tomsits és én.

Más. Láttad-e annak idején Darvas Iván monodrámáját a Vígszínházban "Nagybőgő" címmel?

Hogyne! Nagyszerű volt, kiváló!

Rántottát sütött a színpadon és beszélgetett a bőgőjével!

Olyan szakszerűen játszott és szólaltatta meg a hangszert - melyik fekvésben és hogyan szóljon - zseniális volt! Ezt egy növendékem tanította meg neki. Darvas nagyszerű színész volt - és mellékesen jól zongorázott. Muzsikus (is) volt.

Követed a mai magyar jazz-ben a történéseket?

Hogyne! De nem annyira, mint amikor még tanítottam. Hetven éves koromban abbahagytam a tanítást. 42 évet tanítottam végig, mert alapító tag vagyok. Az elején is ott voltam, amikor Magyarországon a jazz-oktatás született. Először a Bartók Béla Szakiskola keretein belül, majd pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti - mostmár - Egyetemen.

Ki a kedvenc a mai magyarok közül?

Bőgős?

Igen - kapásból!

Nagyon szeretem a volt növendékeimet, mert 42 év alatt rengeteget tanítottam és - hála Istennek - élvonalbeliek lettek! Hárs Viktor - például.

A fiatalabbak közül?

Sajnos, nem az én növendékem volt a Pecek Lakatos Krisztián. Ilyen tehetséges ember a hangszeren talán nem is volt. Bárcsak mondhatnám, hogy a növendékem volt... De nagyon jó barátok vagyunk! Már kilenc éves korában láttam, hogy nagyon nagy tehetség. Később próbáltam apáskodni fölötte, ha már nem taníthattam - ezt elvette tőlem az Ég. Éppen most beszéltem vele, hogy eljön hozzám, és van egy pár dolog, amit mindenképpen meg szeretnék neki mutatni.

Hallgatsz otthon zenét?

Keveset. Ahhoz képest, hogy milyen rengeteg anyagom van. Saját magamat meg a legritkább esetben.

Mi a véleményed az avantgárdról? Megvan-e a helye?

Igen! És az elsők között játszottam Magyarországon, Szabadossal is. Egy csomó felvételem van.

Van-e olyan külföldi sztár, akinek mindenképpen elmennél a koncertjére, ha idejönne hozzánk? Ki az az egy?

Mostmár nem biztos, hogy elmennék...

Ki az, aki elsőként eszedbe jut?

Személyes ismerősöm és nagyon-nagyon szeretem az Eddie Gomez-t. Azt is meg tudom mondani, hogy miért. Az intelligenciája, a sokoldalúsága, az azonnal felismerhető stílusa miatt. És emellett még úgy hallottam bőgőn játszani, hogy akár fuvolán is megirigyelhető lett volna. Többek között Nagykanizsán. Ja, ott játszottam Teddy Wilson-nal. Marha nehéz volt vele a próbán - a 22. stúdióban - muzsikálni, mert nem hozott kottát, nem volt semmi támpont, csak szólt, hogy játsszunk mi is (Kőszegi Imrével). Aztán mondta, hogy nagyszerű volt, holnap találkozunk a koncerten. Másnap - persze - egész más számokat játszott Kanizsán... Akkor volt életében utoljára európai turnén.

De visszatérve: nagyon sok kedvencem van. Szeretem és tisztelem Patitucci-t! Már bőgőn és basszusgitáron is világsztár volt, és mégsem szégyelte elmondani, hogy hetente jár egy New York-i szimfonikus bőgőshöz, mert nincs megelégedve a saját vonójátékával – és vonó  technikát tanul. Nagyon szerény ember.

Egy muzsikus addig él, amíg játszik?

Hát, ez a baj - és bennem nagyon sokszor felmerül, hogy abba kellene hagyni. Mivel a csúcson elfelejtettem abbahagyni - bár nem tudom, mikor volt a csúcs... (nevet/ünk/) Azt szoktam mondani, hogy egy bőgő alakú keresztet cipelek hosszú évek óta...

Végül még egy dedikálást szeretnék kérni! (The Super Trio - Elliptic Dance)

Hú, ez megvan neked!? Rajta van az egyik kedvencem - és nem tudom senkivel eljátszani a (Vukán) Gyuri halála óta. A "Song for Annett", ahol altfuvolán játszik az Ablakos. (Dúdolja.) Egyébként nem tetszik rajta a bőgő hangja - nem szól szépen. Na mindegy...

Még muzsikálok, amíg tudok... 15 évvel ezelőtt megkérdezte a lányom: "Apu, meddig akarod még ezt csinálni? Ott fogsz lefordulni a bőgő mellől!" Azt mondtam: "Kislányom, nem az az igazi zenész-halál?"

(Kedves Balázs! Mégegyszer nagyon köszönöm a beszélgetést! Emlékezetes marad számomra. A vége egy kicsit szomorúra sikerült - de csak leírva! A felvétel bizonyítja, hogy közben nagyokat nevettünk. Mert ezt (is) teszi a jazz...)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!